A szocializmusban min múlt, hogy egy magyar előadónak lehet-e lemeze?

TTT

Tűrt, tiltott, támogatott.

Ha nem volt mondanivaló (Neoton), akkor nagyon nagy stár lehettél.

Ha volt valami tartalom is, akkor általában tenni kellett cserébe valamit. Tehát beszervezték az előadót. Aki persze nem feltétlenül jelentett.

Erdős Péter döntötte el, hogy kinek lehetett lemeze. Ami neki tetszett, abból lemez lett.

Az sem ártott, ha valaki melegítette Erdős ágyát. A Neotonnak futott a szekere, Cserhátinak meg derékba tört a karrierje.

Minden ekkor működő együttes és előadó, aki valami üzenetet is akart közvetíteni alaposan megszenvedett azzal, hogyan rejtse el a szövegekben megbúvó értelmet a cenzorok elől.

"Nincs szebb,

mint a főokos előtt

vigyázban álló

láthatatlan röhögés." (LGT)

Nem lehetett pontosan tudni, de úgy nézett ki, hogy a származás fontos volt.

A hang nélküli Koncz reklámozva volt, hogy ő lett az első milliomos a könnyűzenéből.