A szocialista ipar és vele együtt a keleti blokk elbukott a 80as években, viszont versenyképtelen volt korábban a 60as években is?

A lényeget 1-es megfogalmazta. A szocializmusban tervgazdálkodás volt. Ez azt jelentette, hogy a KGST-n belül megfogalmazták, hogy mely országok milyen területeket fejleszthetnek. Az adott ország 3-5 éves tervekben meghatározta minden egyes vállalat tevékenyéségét.

Ez annyira kötött volt, hogy ha egy adott vállalat bizonyos százalékkal túllépte a rá meghatározott nyereséget, úgy jelentős elvonásban részesült. Ezért is fordulhatott elő, hogy pl. jobb minőségű magyar termékeket rendkívűl olcsón adtak el a világpiacon (lásd Tugsram izzók), stb.

A korábbi hozzászólásokat kiegészíteném azzal, hogy nem csak a rendszerszintű problémák okoztak versenyképességi gondokat, hanem eleve volt Kelet-Európában egy lemaradás Nyugathoz képest, melyet a korábbi időkből is megörököltek. Ma már régiónkban vagy Oroszországban, Ukrajnában is piacgazdaság van, de így is vannak versenyképességi gondjai az itteni vállalatoknak a világpiacon.

Ugyanakkor a korábbi hozzászólásokban is említett versenyképességi gondok, lemaradás nem minden ipari szektorban volt olyan nagy és szembetűnő vagy ha volt is lemaradás az nem közvetlenül a szocialista berendezkedésből adódott. Gondolok itt a hadiiparra, nukleáris iparra, űriparra, melyre a Szovjetunió is sok szellemi, anyagi erőforrást fordított és a nagy szovjet vállalatok utódai még ma is versenyképesek a világpiacon. Oroszország manapság is a világ második legnagyobb fegyverexportőre abszolút értékben az USA után és ha az ország gazdasági méretéhez viszonyítjuk, akkor is fajlagosítva csak Izrael előzi meg Oroszországot a világranglistán. Nukleáris ipar, békés hasznosítást szolgáló erőművi technológia exportban pedig manapság az orosz Rosatom a legnagyobb, legversenyképesebb vállalat a világpiacon. Ennek az is oka lehet szerintem, hogy ebben a Szovjetunió, keleti blokk szocialista országai nem is annyira különböztek a nyugati riválisoktól. A hadiipar, nukleáris ipar, űripar Nyugaton sem a piaci versenyről szólt, hanem elsősorban állami felügyelet, állami megrendelés, állami utasítás döntött ott is a vállalati fejlesztésekről, termelésről és ez nagyrészt manapság is így van. Viszont mivel ezekben az iparágakban óriási költségek vannak, így a szocialista blokk lemaradását is a pénzhiány okozta, kevesebb erőforrással rendelkeztek, mint az USA, nyugati nagyhatalmak. Viszont manapság éppen ez okozza a nukleáris iparban a nyugati főbb nagyvállalatok (Areva, Westinghouse, Hitachi) válságát, lemaradását, versenyképességi gondjait is a szűkülő világpiacon, mivel ezen nyugati államok már nem biztosítják számukra a kellő támogatást, erőforrásokat, míg a Rosatom megkapja ezeket az orosz államtól.

MInt a többiek is írták, nem minden szektorban volt nagy lemaradás. Csak a magyar iparról néhány példa:Tungsram termékei, a Taurus bizonyos termékei,a MEV egyes termékei, stb. kifejezetten keresettek voltaka világpiacon.

Ezeknek a gyárak 99,9 %-a az "elhamarkodott" (nehezen találok megfelelő kifejezést, mert ez hoszabb kifejtést igényelne) privatizáció során külföldi kezekbe került, ezek nagy többségét a külföldi felvásárló saját piaca érdekében felszámolta.

A 69-ben (nálunk) bevezetett új gazdasági mechanizmusban a vállalatok eltérhettek a központi tervutasításos rendszertől, ha fel tudtak kutatni piacot maguknak. Ez akár nyugati piac is lehetett. Ez amolyan piacgazdaság volt szocialista keretek között. Azt nem tudom, hogy az ebből származó nyereséggel mit csináltak, elvette az állam, vagy fordíthatták saját fejlesztésekre is?

A lépést már csak azért is nehéz lett volna tartani a nyugati iparral, mert a csúcstechnológiás eszközök és technológiák embargó alatt álltak, elméletileg nem lehetett a szocialista országoknak eladni azokat (COCOM-lista). Ezért kerültek be még 89-ben is számítógépek "magánimportból" ezekbe az országokba.