Magyarországon a cica színe a fontos, és nem hogy tud-e egerészni?

Már elég régóta követem a hazánkban zajló eseményeket, és egy elég szomorú követétkeztetésre kellett rájönnöm. Az emberek egy része, csupán csak politikai okok miatt gyűlöli egymást. Az a legszomorúbb, hogy az emberek egy részével elhitették, hogy a magyar nemzet kicsi, gyenge, és ezért gyökértelenné váltak. Persze ez ráhúzható az egész világra, de még is úgy érzem hogy az ilyen széthúzásból a magyar emberek mindig többet kaptak. Én úgy érzem hogy a Magyarországon élő emberek nem élnek rosszul sőt viszonylagosan jól is élnek. Se nem mondható mostmár szegénynek se nem mondható gazdagnak, valahol középen helyezkedik el. Szegények az egész világon rengetegen vannak, sokan azt sem gondolnák hogy a legfejlettebb országokban mennyien élnek nyomorban. És ez nem feltétlenül a kormányok hibája, hanem a lecsúszott embereké. Meg az egyes direkt nem mondom meg hogy milyen népcsoportoké, hogy ne tünjek egy kirekesztő agyalágyultnak, akiknek a vérükben van az ingyenélés, lustaság, a tőrvények semmibe vétele. Hiába próbálja az egyik másik oldal ezt tagadni, ez egy tény. A baj az ott kezdődik, hogy az emberek elfelejtették mien az ha tényleg nincsen. Most erre a koronavírus alatt lehet hogy egy kicsit rájöttek, de ez még mindig nem olyan volumenű hazánkban mint a 2008-as válság volt, illetve az azt megelőző időszak. Nem véletlen hogy itt vagyunk, direkt nem nevezem meg hogy ki miatt, mert a neve csak háborút szűl. Pedig a tény az tény marad. Csak a Magyarországi megosztás miatt fontosabb hogy mennyit vesz el valaki, nem pedig hogy mennyit ad. Pedig ingyen senki sem dolgozik, sőt mások lehet drágábban dolgoznának és dolgoznak is! Hiába lépne más a helyére, ha az a képmása lenne csak pepita színben. Ezt az elöző időszakokból már megtanulhattuk. Mi értelme ennek a negatív világnézetnek és megosztásnak? Persze akikről kiderült hazudtak reggel, délben és este, aztán ugyanazt a politikát folytatják még ma is, azoktól nem várhat mást az ember.