A nép függ a hatalomtól, vagy a hatalom függ a néptől?

Nyugaton a 2.

Magyarországon és más ázsiai országban az 1.

Tagoltabban írj! Így fárasztó olvasni.

Álomországban és némely fejlett demokráciában a hatalom függ a néptől, Orbanisztánban és egyéb balkáni ill. ázsiai rendszerben fordítva.

"Nagyon sokan lenézik a hajléktalanokat is például , hol ott elvileg ő is a mi hazánkba tartoznak , és nem segítünk nekik"

Tévedsz. Én nem nézem le őket, de sokszor volt, hogy ők kötnek a másikba, vagy mennek neki a másiknak csak úgy az utcán, vagy mennek szembe a járókelőkkel kétméter széles kiskocsival és le kell húzódni a sárba, vagy hogy utána mormognak valami káromkodást az embernek (velem legalábbis már csinálták), tisztelet a kivételnek.

Semmit sem ér, hogyha adsz nekik pénzt, mert azon nem fognak tudni megélni. Belémkötnek, utána azt mondják azért, mert belőlem azt nézték ki, hogy majd adok nekik pénzt. Közben három műszakban minimálbérért szenvedtem lehetetlen körülmények között, alig volt pénzem, de ha megmondom nekik hogy nem tudok adni, halálosan megsértődnek. Ha adsz is nekik, utána úgy állnak hozzád, mintha soha nem is láttak volna, még ha köszönsz is nekik. De ha nem nyomsz ezrest a kezükbe, akkor meg úgy érzik, hogy kiszúrod a szemük pár apróval.

Én tisztelem őket, mint akármelyik embert, de azt tapasztalom, hogy ők képtelenek tisztelni engem. Ha barátkoznak is valakivel, az csak látszólagos, utána úgy rohannak el az ember mellett, mintha soha nem is látták volna, de ha ezt én csinálnám meg velük, akkor utánam ordítanánk, hogy én hogy utálom őket meg milyen bunkó vagyok. Ezek ellenére sem kötök beléjük, nem haragszom rájuk, nem mutatom ki feléjük, hogy amikor jön szembe az egyik, akkor le kell húzódnom az út másik oldalára, mert úgyis nekem jönne, mert félre nem áll, ami nem is lenne baj, ha nem az én sávomban haladna felém szembe. Ezek után ne nézzenek már baleknak, minek adjak nekik, ha ők engem úgyis semmibe vesznek? Továbbra sem baj, ha az utcán vannak, de nem tudok segíteni nekik, mert ha segítek, besértődnek, hogy miért csak ennyit adok, ráadásul azért miért adjak neki, hogy utána eltűnjön, aztán 2 év múlva úgy nézzen rám, mintha nemtudom én milyen rossz ember lettem volna vele. Ráadásul kizárólag maguk tehetnek arról, hogy utcára kerültek, vagy a vezetőség, kérjenek pénzt tőlük.

Dolgozni nem akarnak, mert akkora az egójuk, hogy besértődnek mindentől, vagy éppen képtelenek elvégezni a rájuk bízott feladatot, nem mert nem lenne meg az eszük hozzá, hanem mert megbízhatatlanok. Tisztelet a kivételnek, biztos van kivétel, és csak engem ajándékozott meg az összes egy káromkodós mormogással amikor elmentem mellettük már kiskamasz korom óta, noha én soha nem szóltam be nekik. Vagy csak én lakok rossz helyen. Ha pénzt akarnak, keressenek munkát, legyen biztosítva nekik munka, ha más nem, akkor 4 órás. Szerinted ha nettó 200 ezret keresnének, akkor nem lennének ugyanúgy az utcán? Tisztelet a kivételnek. Tisztelet a kivételnek.

Természetesen amelyik rendes, annak segítek egy 200-asból már elég sok kiflit meg zsemlét lehet venni, ha naponta 5 ember ad nekik legalább egy kétszázast, akkor szerintem a kajájuk felét már megtudják venni, főleg ha kútról még tudnak vizet is szerezni. Nem sajnálom tőlük a pénzt, főleg ha van egy normális keresetem, de azért kérdéses, hogyha a napi étkezésükre szánt pénznél többet kapnak, akkor azt mire költik, főleg, hogy azért elég sokan támogatják őket ruhákkal meg tudnak ingyen egyszer étkezni szerencsére, amit nem sajnálok tőlük. De azért nem pénzelem őket, hogy az én pénzemen élvezkedjenek valami drogon, utána meg belémkössenek, teljesen hülyének nézve engem, én meg megdöglök a gyárban.

Ott kezdődik a helyzet, hogy van egy rosszabb réteg, akik akármilyen körülmények között vannak, akkora az egójuk, hogy képtelenek munkára. Extrém sértődékenyek, megbízhatatlanok, és mintha soha nem is dolgoztak volna. Segítséget kérnek, de ha válaszolsz nekik, nem hallgatják végig, nem tudnak, és talán nem is akarnak beilleszkedni. Láttam már gyárban dolgozni kis vékony filigrán nőt, és olyan kigyúrt pasit is, aki állítólag nemtudom én hol dolgozott már, mégsem bírta és lelépett napokon belül. Így nem csoda, hogy nincs munkájuk.

A másik oldalon meg van egy vezetőség, akik ők is extrém sértődékenyek, kint van a falon agyárban, hogy tanácsokat elfogadnak, de kommunikálni velük nem lehet, mert nem hallgatnak meg, elmenekülnek az ember elől, vagy ha meghallhatják, lehetetlen válaszokat adnak, megsértődnek, láttam már igazgatóhelyettest aki azt mondja nyugodtan tegezzem, meg olyat is, akinek akármilyen kedvesen beszélsz, valamin úgyis besértődik. Nem tudom hogy lett igazgató, mert mintha még soha nem dolgozott volna, de mintha emberek között sem lett volna. Ezenkívül a legtöbb gyárban teljesen halálosak a körülmények, volt, ahol az ott dolgozó 150 emberből szinte senki sem dolgozott, nem is tudtak volna, nem csak mert szar volt az összes gép, hanem mert olyan körülmények voltak. Akik meg dolgoztak, azoknak 2 hónapon belül el kellett menekülniük. 65 év a nyugdíjkorhatár, de a legtöbb munkahelyemen nem 20 évig, hanem 2 évig nem lehetett volna dolgozni. Összességében ezt a két fő problémát látom. van egy alsóbb réteg, aki irracionálisan sértődékeny és megbízhatatlan, vagy éppen nem akar dolgozni mert megsértődnek rajta, és van egy felsőbb réteg, akik szintén nem akarnak dolgozni, merthogy ők vezetők, de igazából szólni sem lehet hozzájuk, mert már attól besértődnek. Azt nem értem, hogy tudnak ezek így élni. Hogy lehet ezeknek több 100 ismerősük facebookon, mert ezzel a viselkedéssel képtelenség emberi kapcsolatokat kialakítani.

Diktatúrákban a nép a hatalomtól, demokráciákhoz közelebb álló társadalmakban pedig többnyire fordítva.

De nagyon fontos itt megjegyezni, hogy a demokrácia intézményrendszere csak egy LEHETŐSÉG. Ha a nép nem vevő arra, hogy kihasználja azt, ellenőrzés nélkül elhisz mindent a hatalomnak, és hagyja, hogy a feje felett döntsenek, akkor gyakorlatilag olyan, mintha diktatúrában élne, ezúttal önszántából.

Nem is tudok hirtelen erre igazán jó példát mondani, ugye...

"Teljes mértékben a néptől függ a hatalom."

Persze, hogy így van. Szerinted, ha az emberek nem lennének elégedettek, akkor nem lenne lehetőségük szólni? Nem hogy a politikusoknak, de saját haverjuknak nem mondják meg, ha a gyárban 150 ember szenved, de még az is, aki csak átrohan a munkatéren 5 percre. Nem hogy nem tesz senki semmit, hanem pont hogy maguk a dolgozók akarják. Láttam már kollégát, hogy szabadidejük van, és soha nem segített senkinek, lévén szabadidő. Tőlem mindig elvárták, hogy ha nincs munkám, akkor menjek oda, és segítsek valakinek. (mert lévén elvégeztem a munkámat, csináltam magamnak 5 perc szabadidőt, hogy ne dolgozzam magam halálra)

Nem mintha a többiek nem tudnák elvégezni saját feladatukat. Sehol a világban nem láttam még olyat, hogy az emberek ilyen görcsösen ragaszkodnának ahhoz, hogy a másik szenvedjen. Megbízhatatlanok és jellemtelenek, az embereket tárgynak tekintik. Persze, a nagyfőnök is meg akik nekem mennek az utcán, noha az életben nem fognak dolgozni, de amúgy ezenkívül a munkatársak is sok esetben. Van pár rendes munkatárs, akik tényleg jófejek, és nagyon jól is dolgoznak, tényleg, őmiattuk vannak boldog emlékeim a gyárból. De a legtöbbel még beszélni sem lehet, nem is értem hogyan lehetséges ez. A legszemetebb embereknek akkora az egója, hogy képtelenek lennének dolgozni, vagy bármilyen munkát végezni, éppen azért a lényegi munkát kizárólag a legrendesebb, legmegbízhatóbb emberek tudják csak elvégezni. Részben sajnálom, hogy mindent ők csinálnak, de részben örülök is neki, hogy velük dolgozhatok.