Amerika miért támogatta Koszovó függetlenségét és miért nem támogatta iraki Kurdisztán függetlenségét? Oroszország miért támogatta Dél-Oszétia, Abháza függetlenségét és miért nem támogatta Donyeck, Luhanszk függetlenségét?

A háborúval, Koszovó elszakításával Amerika meg tudta gyengíteni Szerbiát, mely hagyományosan orosz szövetséges. A koszovói albánok, muszlimok igényeit továbbá azért is karolta fel Amerika, hogy jó pontokat szerezzen az iszlám világban, ahol elég rossz volt a megítélése. Harmadrészt ez egyfajta alkalmazkodás volt a realitásokhoz, belátták, hogy a multikulturalizmus megbukott, nem megy a szerbak, albánok békés együttélése, ezért úgy vélték a felosztás egy szerb és egy albán államra növelheti a stabilitást.

Az iraki kurdok Amerika fontos szövetségesei voltak a '90-es, 2000-es években és mostanában is az ISIS elleni háborúban, ezért Washington is kedvezett nekik, az iraki invázió után széleskörű autonómiát kaptak Irakon belül. Kurdisztán gyakorlatilag külön állam már most is. Azonban a hivatalos függetlenedést geopolitikai okok miatt nem támogatták, mivel Irak és a környező arab államok és a NATO tag Törökország ezt nagyon ellenezték. De én is úgy vélem, hogy az amerikai politika még változhat ebben és Kurdisztánnak lehet esélye a független országhoz.

Dél-Oszétia, Abházia már a '90-es évek elején elszakadt Grúziától és de facto függetlenek voltak. A 2000-es években Grúzia egyre inkább a NATO, EU felé közeledett és megromlott a viszony Oroszországgal. 2008-ban népszavazás volt a NATO tagságról és Amerika is kinyilvánította, hogy támogatja Grúziát és várja a katonai szövetségbe. Az akkori elnök Szakashvili ezen felbátorodva elbízta magát és megpróbálta egy villágháború során újraegyesíteni az országot, visszafoglalni a szakadár területeket. Oroszország azonban közbelépett és megvédte a szakadár tartományokat. A területi viták révén sakkban tarthatja Grúziát, akadályozhatja a NATO terjeszkedést az Észak-Kaukázusban. Abházia és Dél-Oszétia függetlenségének hivatalos elismerése 2008 őszén egyfajta diplomácia válaszlépés is volt a nyugati nagyhatalmaknak, akik az év elején ismerték el Koszovó függetlenségét.

Donyeck és Luhanszk esetében 2014-ben erősödött fel a szeparatizmus a kijevi forradalmat követően. Ezt Oroszország is aktívan támogatta, polgárháborúba taszítva Ukrajnát, hogy ezzel is destabilizálja. Donyeck, Luhanszk -a Donyec-medence független állammá válását már nem támogatta Moszkva több ok miatt is. Egyrészt tarthatott az elítélő nemzetközi reakcióktól és az erősödő szankcióktól. Ennél azonban fontosabb lehet, hogy Moszkva stratégia célja nem csak a Donbassz politikájának befolyásolása volt, hanem egész Ukrajnáé. Ezért követelték, követelik Kijevtől a decentralizációt, föderalizációt, hogy így gyengítsék a központi kormány hatalmát, mozgásterét és az oroszbarát keleti tartományok segítségével befolyást gyakoroljanak egész Ukrajnára, ellenpólust képezve a nyugatbarát Nyugat-Ukrajnának, Kijevnek.

A két nép (szerb és albán) egy államban a viszály melegágya. De valóban, Szerbia gyengítése is fontos szempont.

Kurdisztán nem egyszerű probléma. Irakban csak egy részük él. Vannak még kurdok Iránban (békében) Szíriában (most éppen háborúban) és Törökországban (velük halálos ellenségként). Értelme az összes kurd egy államban való egyesítésének lenne. Ez azonban önmagában bizonytalansági tényező, a szövetséges NATO tag Törökország pedig rögtön indíttatást érezne a kiirtásukra. Garantált, az eddigieknél is nagyobb tűzfészek.

Az oroszoknál hasonló a helyzet. Dél Oszétia és Abházia egy másik nép, másik országból. Jól hangzik a támogatásuk, nem kerül semmibe, miért ne tegyék? Na de a másik kettő!!! Zömében oroszok lakják, határos, és az ellenséges ukránoktól lehet elvenni. Támogassanak egy nem kívánt függetlenséget saját nemzetükből? Itt a fő (de gondosan titkolt) cél a bekebelezés. Az érintettek nem is nagyon tiltakoznának, igaz, nem tudják mit vállalnának.