A vegyes lakosságú erdélyi nagyvárosok mennyire kétnyelvűek?

Szatmárnémetiben élek.

A nagy áruházakban minden ki van írva magyarul is. A kisebb boltok legalább 90 százalékában elboldogulsz magyarul. Ha nem is válaszolnak magyarul, de megértik mit akarsz, és kiszolgálnak.

A legtöbb hivatalban beszélnek magyarul. Én a polgármesteri hivatalban dolgozom. A hivatal logójában szerepel a város magyar és német neve is. Vannak munkakörök, amelyek betöltéséhez feltétel a magyar nyelvtudás.

A Szatmárnémetiben született 40 évnél idősebb románok mind értenek/beszélnek magyarul. Ők még a magyar tévén nőttek fel. A fiatalabbaknál már jóval kisebb ez az arány.

Nekem sok román kollégám volt, és van, akik előtt minden probléma nélkül beszélhetünk magyarul. Simán bekapcsolódnak a beszélgetésbe. Van, aki nem beszél, csak érti, és románul válaszol. A közvetlen (román) kollégámhoz általában románul szólok, ő válaszol magyarul 😉. Akiről tudjuk, hogy nem érti, az előtt jóérzésből románul beszélünk, hogy ő is be tudjon kapcsolódni a beszélgetésbe.

Persze van egy elenyésző kisebbség (egyébként mindkét oldalon), akik problémáznak, hogy a másik milyen nyelven beszél. Egyébként ők általában nehéz emberek más téren is.

A szatmárnémeti helyzethez hasonló a nagyváradi és a marosvásárhelyi is. Még Nagybányán és Kolozsváron is boldogulsz magyarul, de már nem annyira, mint az említett három városban. Aradon, Zilahon, Brassóban még előfordul, hogy megértenek. Besztercén, Temesváron, Vajdahunyadon, Déván, Nagyszebenben, Medgyesen, Gyulafehérváron már nem érdemes magyarul próbálkozni.

Vannak magyar többségű kisvárosok (pl. Nagykároly, Érmihályfalva, Margitta, Székelyhíd, Diószeg, Szilágysomlyó stb.), ahol a tőzsgyökeres románok tökéletesen beszélnek magyarul. Én a nagykárolyi viszonyokat ismerem jobban. Az ottani románok (szégyen, de) jobban beszélnek magyarul, mint a magyarok románul.

Általában véve, tiszta lelkiismerettel állítom, hogy a románok és a magyarok között a mindennapi kapcsolatok terén abszolút semmi probléma nincs. Nagyon jól megférünk egymás mellett. A politika azonban időnként megzavarja ezt az "idillt". Ugye ezt már a rómaiak is tudták: Oszd meg, és uralkodj.

Még leírok egy érdekes esetet. Van egy kollégám, aki Olténiában született (Kárpátokon túli terület), Konstancán (Fekete-tenger partja) nőtt fel, a középiskola végét Déván járta ki. Ott szembesült azzal, hogy Romániában magyarok is élnek. Az egyetem után Szatmárnémetibe nősült. Ismertem már pár hónapja, amikor hallom, hogy telefonon magyarul beszél valakivel. Miután befejezte a beszélgetést, rákérdeztem, hogy eddig miért nem dicsekedett, hogy tud magyarul. Azt mondta, hogy nem beszél még olyan szinten, ahogy szeretne, és ezért nem "verte nagy dobra". Nagyon szimpatikus koma.