A középkorban hogyan zajlott a határátlépés?

Azért régen nem volt ennyi út, szal gyalogosan tudtál megpattani valahol a zöldhatáron.

Értelme meg nem is volt, mert nyelvtudás meg egyebek nélkül felkoncoltak úgy is.

A főbb keresdkedelmi utaknál és kikötőkben volt vám és vámhatóság, de normál értelemben vett határőrség nem volt.

A városok és a várak viszont csak azokat engedték be akiket akartak, és járványok idején például karantént vezettek be ( x időn át a tengeren kellett horgonyozni a hajónak mielőtt beengedték a kikötőben) vagy egyszerűen bezárták a kapukat.

Első királyunk, Szent István még csak általánosságban szólt arról (fiához, Szent Imre herceghez intézett intelmeiben), hogy célszerű befogadni az országba idegeneket, mert azok az ország épülésére is szolgálhatnak. De Szent László - az útlevéltörténet hajnalán - már megkülönbözteti a hozzánk ajánló levelek nélkül érkezőket és az ilyen okmányt felmutatókat. Elrendeli, hogy "amely papok enélkül érkeznek hozzánk, kivizsgálandók, milyen hajlandósággal vannak irántunk". Kálmán már kerek perec kimondja: ajánló levél nélkül jövő papokat nem szabad befogadni.

A későbbi időkben főleg gazdasági okokból szabályozzák a be- és kiutazást, és mai szóhasználattal élve nem elsősorban útlevél-, hanem vámügynek tekintették azt. A megyék, tartományok közötti közlekedéshez az alábbi megnevezésű úti okmányok voltak forgalomban: Levél, Úti-Levél, Utazó Levél, Útlevél, továbbá az ilyen célt is szolgáló, a céhlegények részére kiadott Bizonyság Levél vagy Kundschaft, illetve az ezt 1816-ban felváltó Vándorkönyv, Vándorlókönyv.

Az 1723-ban alakult helytartótanács már leiratban rögzíti az úti okmányok használatát, az azokban szerepeltetendő adatokat, és előírja a lejárt útlevelek visszaszolgáltatását is. Az már más lapra tartozik, hogy az utazók - csekély kivételtől eltekintve - nem vitték vissza azokat a hivatalba. Egy 1800-tól vezetett kisújszállási jegyzőkönyv fejlécei eredeti megfogalmazásban: az utazó levél száma, nevei az utazóknak, az utazók állapotja, hová és mivégre utaznak, illetve mily alkalmatosságon. Később az okmányokhoz még kérdőívet is csatoltak, amely részletes személyleírás is tartalmazott, tekintettel arra, hogy a fényképet akkoriban még nem ismerték.

Az útleveleket természetesen hamisították is. Az ellenőrzéssel az utazóknak szállást adó korcsmárosokat, illetve a jegyzőket bízták meg. Békés megyében például imígy:

1. A korcsmárosok minden utazókat a Helybéli Elöljáróságoknak bejelenteni tartoznak, akiknek kötelessége

2. Azon utazók passusát a hozzáértő Helybéli Nótáriussal megvizsgáltatni és ha a Magistriátus Tiszt vagyon helyben, az által, annak nem létében pedig a Helybéli Elöljáróság által írattasson vissza a passusra, passus nem létében pedig az ismeretlen utazó letartóztasson.

Keményebb szankciók is fenyegették a passzus nélkül utazókat, illetve befogadóikat. A gyulai úriszék 1746 júliusában kiadott statútumában (rendszabályozásában) úgy rendelkezett, hogy "A Passzus nélkül járókat, tudniillik sehonnaiakat, senki házába beengedni ne merészeljen /.../ Hogyha pedig harmadszor abban tapasztaltatik, mint afféle gonosz, szófogadatlan és rossznak takargatója, fel fog akasztatni..."

Az utazó levelek gyakori felhasználói a külhonba igyekvő diákok, mesterlegények voltak. A hatóságok igen komolyan vették mások között a protestáns diákok kiutazását a noribergai, wittenbergai és más egyetemekre. Egy darabig az ilyen kérelmeket még a Helytartótanácsnak is fel kellett terjesztenie a király elé, a hazatérőknek pedig jelentkezniük kellett a hatóságoknál.

Egy szíjjártó legény kérelme alapján kiadott Bizonyság Levél: "Érsek Eger Városának Tanácsa a jelenvaló levelünkben valljuk és bizonyítjuk, hogy becsületes ifju Pálffy Péter szíjgyártó Legény 24 esztendős, alacsony vaskos termetű, tiszta piros képű, igen ritkás himlőhellyel tarkított, barna göndörhaju, hasonló szemöldökű, fekete szemű Egri atyáktul született, következtetés végett Egri születési ifju légyen. Aki is mostan Királyi várossában vándorlás képpen mulatván, s bővebb tapasztalás és tudomány szerzés végett Bécs Ausztria Várossában menni szándékozván, hogy evégre Kapitány úrnál szükséges levelet nyerhessen mint becsületes jó viseletű Ifjúnak kiadunk ajánló Bizonyság Levelünket. Eger Május 23. 1822. Esztendőben tartott Tanácsi Gyűlésen."