Vajon az alábbi dolgok egymás követketményei, vagy külön-külön is bekövetkeztek volna?

Ez azért övön aluli volt. Ennyire keverni dolgokat.

Ferenc pápa megválasztása elődjének lemondásából következett. A katolikus kánonjog szerint. Egyéb dolgokkal keverni, az egyházi jog tökéletes ismerethiányát mutatja.

A migrációs hullám három irányból érkezett. Ázsia, ezen belül kiemelten Szíria. Már jó régóta feldúlta a viszonylagos egyensúlyt az USA. Afganisztán törzs háborúban évek óta, vele a nyomor minden formája. Irak lángokban, vele a kétségbeesés minden változata. Szíriát az USA volt szövetségesei dúlják, USA kezdeményezésre, majd önállóságra lépve. Az ország romokban, aki kérdi, miért menekülnek onnan az emberek, még harci videojátékot se látott, az emberéletről fogalma nincs.

Afrika közepe törzsi viszályok között, a pénz, a hatalom, a nyersanyag megszerzésének mocskos eszközei közepette. Évtizedek óta embertelen diktátorok, népirtások közepette. Afrika északi, arab részén ki kellett iktatni az egyénieskedő diktátort, Kadhafit, mert fellázadt az olajdollár ellen. Nyomában az arab tavasz, amely nem nyarat, hanem rettenetes telet hozott háborúkkal. Migrációnak vége akkor lesz, ha ezek a tűzfészkek megszűnnek. De ha megszűnnek, ki veszi a fegyvert? Tehát nem szűnnek meg.

Görögország sem ma kezdte. Aki nem ismeri a mediterrán lelkivilágot, soha nem is fogja megérteni. De szomszédja a rendszerváltást félig végrehajtó Bulgária és a forrongó Törökország. Honnan legyen ott megfelelő gazdaság? Ha meg nincs, az bizony rosszlétet eredményez. Hogy milyent? Meg kell kérdezni azt a félmillió magyart, aki ugyanezért ment el innen. Ők e téren már előbbre tartanak, kipróbálták a szélsőjobbot, semmi nem jött be. Mitől jönne, javulást szorgalmas és jól szervezett termelés hoz.

Ukrajna lényege hasonló, súlyosbítva 70 év elnyomással, igazságtalansággal és Putyinnal. A 70 év szolgalelkeket és viszályokat eredményezett, Putyin újragyarmatosítási igényt. Ez csak konfliktushoz vezethet különösen akkor, ha figyelembe vesszük: az USA ki-be járkál a tőle sok ezer kilométerre fekvő Földközi tengeren. Az oroszok nehezen jutnak át a NATO tag törökökön, egyetlen támaszpontjuk veszélyben, persze hogy kell nekik az orosz Krim. És akinek erről nem a háború, nyomor jut eszébe, az romantikus meséket olvas kizárólag.

Az Unió a jövő. Semmi más. Vannak vakok, vannak süketek, és főleg vannak hiénák. Nekik nem kell Unió. Anélkül Európa gyengébb, befolyásolhatóbb, védtelenebb. Csakhogy van e fertályon is bőven ostoba hatalommániás korrupt politikus. Az orbáni Magyarországtól függetlenül és régebb óta, továbbá kifinomultabban. Ennek következménye a totálisan hamis pénzpolitika, a harmonizációs, felzárkóztató és egyéb pénzek zavaros osztása. Ennek következménye, hogy fél Kelet Európa a pénzek zömét lenyúlja, felzárkózás nincs, korrupció van. Nehéz dolog ez az európai migráció is. Egyfelől kell az olcsó munkaerő, kell az öntudathiányos munkás, akinek parancsolni lehet, aki minden ganéj munkát elvégez. Másfelől meg élelmes, segélyt kér, kihasználja a más szellemiségre megalkotott szociális háló előnyeit. Ebben ő a profibb. A Brexit egy skizofrén állapot következménye. Olcsó munkaerő kell, a következménye, a segély lenyúlás nem. Ezt jól meg lehet lovagolni, pillanatnyi elmezavarban kilépni, aztán az előidézők távoznak, maguk után hagyva a káoszt. A németek nem léphetnek ki a közepéből. De amelyik része az olcsó munkaerő negatív hatásait elszenvedi, szívesen megtenné. Ettől lehet hosszú idő óta azon meditálni, mit tesz Merkel.

A Katalán kérdés gyökere hasonló gondolkodásmódból következik. Ugyanaz, mint az északolasz szétválási kísérletek. Kis ország egyes földrajzi részei is nagyon eltérők tudnak lenni, lásd bővebben Magyarország. Hát akkor egy nagy országé. A spanyol riviéra jó része katalán. Az előnyös fekvés katalán. A jobb gazdasági szerkezet egy része katalán. Következmény? Nagyobb a GDP, jobb az életszínvonal. De egy ország, egy adózás, egy költségvetés. És ők is jól ismerik a korrupciót. Tehát? A spanyol gazdasági helyzet elég pocsék, az életszínvonal nem az igényelt, az Unió itt is rosszul intézi a pénzügyeket, így könnyen be lehet beszélni egy kis résznek, ti fizetitek a többieket, nélkülük jobban élnétek. Csakhogy egy átlag állampolgártól nem elvárható, hogy átlássa a rafinált gazdasági összefüggéseket, hogy valóban többet fizetnek, viszont élvezik egy nagy ország előnyeit (vessük össze, az Unió és a világ mennyire figyel a magyarokra és a lengyelekre. Ugye ők nagyjából négyszer annyian vannak). A spanyolok és katalánok között szorzófaktor hat. Vagyis hatszor kevésbé számít a hangjuk, mint együtt. És ebbe az állapotba lényegesen belejátszott a spanyol kormány tökfejűsége is. Lehetne engedményeket tenni. Lehetne tárgyalni, nem kellene az erőforrásokat a konfliktusra pazarolni. De hát nagy a világban az ostoba önelégültek száma.

Ja és kérdező! Ilyen elfogult, ellenséges világban, ha ok-okozati összefüggések érdekelnek, ha a gazdaságok állapotából következő eseményekre vagy kíváncsi, ne politikai médiából tájékozódj. Az ha nem is hazudik (bár jobbára azt teszi), mindig elfogultan kezeli a dolgokat. És mivel te nem ismered (még), nincs fogódzód, kinek adj igazat, kinek higgy. Ezért próbálj független fórumokról tájékozódni, vesd össze az olvasottakat, keress logikát, és élj a gyanúval: aki egyszer hazudott, ismételni fogja.

A történelemben nincs "mi lett volna, ha".

Nyilván van az események között kapcsolat, hatottak egymásra, de aligha olyan mértékben, hgoy ok-okozati összefüggésekről beszéljünk.

Ferenc pápa már a pápává választása előtt is komoly szerepet töltött be a katolikus egyházban: II János Pál halált követően régensként ő irányította a Szentszéket, és Benedek pápa után ő volt a második esélyes a pápaságra. Ennek fényében abszolút nem véletlen, hogy a konklávé Benedek lemondása után őt választotta a pápai trónra. Ferenc pápa amellett, hogy erkölcsi-vallási kérdésekben igen konzervatív álláspontot képvisel, alapvetően az elesettekért és kitaszítottakért áll ki, amelynek többek között szerves része, hogy keresztényként a menekülni kényszerülők melletti segítségre szólít fel - ne feledjük, hogy valójában Jézus is menekült volt, akit senki nem fogadott be. Ugyanakkor a terrorizmus ellen is szót emel, és hangsúlyozza, hogy ki kell szűrni a menekültek között megbúvó erőszakos embereket. Kár ennél többet ebbe belemagyarázni.

A migrációs hullám várható volt, viszont kár ezért az USA-t okolni. Nem igazán tudatosul az emberekben, hogy az "arabok" korántsem egy homogén tömeg, valójában ugyanolyan színes közösség, mint akár Európa- és igen mély ellentétek húzódnak meg az egyes etnikai csoportok között, ráadásul ezek sokszor egy országban kénytelenek élni. Az arab országk destabilizálódásához minden esetben egy atoriter kissebbségi kormányzó megjelenésével indult az út - az ENSZ (és nem az USA!) beavatkozása pedig ennek már csak a következménye volt. Az USA kényszerpályán mozgott, amikor elvállalta az Ensz kontingensek vezető szerepét: az katonai ereje nélkül az ENSZ kiüresedik, illetve saját szuperhatlami pozícióját is veszélybe sodorja. Tegyük hozzá, hogy a józan ész azt diktálja, hogy egy stabil ország még akkor is jobb kereskedelmi partner, ha ideológiailag nincs egyetértés (lásd Kína), illetve belpolitikai szemszögből az USA állampolgárai finoman szólva sem rajonganak azért, hogy a drága jenki fiaik vére idegen földön hull.

A Görög gazdasági válság viszonylag egyszerű téma: a görögök, ne szépítsük, hazudtak maguknak, és az EU felé arról, hogy valójában milyen állapotban van a gazdaságuk, s amikor ez kiderült, és ezzel együtt az, hogy a tartozásokat ki kell fizetni, kiborult a bili.

A krími válságot nem úgy kell értelmezni, hogy Putyinnak megtetszett a félsziget, ezért bejelentkezett érte - ez egy orosz többségű, de századok óta többé-kevésbé autonóm terület. Nyilván nem ilyen egyszerű a helyzet: (vélhetően) az orosz hadsereg némi nyomást gyakorolt a területre, hogy nyilvánítsa ki a függetlenségét, majd ugyanazzal a lendülettel csatlakozzon az Orosz Föderációhoz. Mivel sejthető tehát, hogy ez nem teljesen a Krím (és Ukrajna) szabad elhatározásából, és a nyugati jogrendszer számára elfogadható módon történt, ezért a nyugat nem is ismeri el az annexiót.

A Brexit egy következő téma: hasonló hisztéria-keltés a magja, mint az itthoni migráns-riogatásnak, csak ott nem a nem létező migránsok, hanem a nagyon is valós kelet-európai vendégmunkások ellen indult a kampány, ami be is talált. Tegyük hozzá, hogy azt kezdték susmorogni, hogy a Trump-kampnyhoz hasonlóan az oroszok tolták is egy kicsit a Brexit szekerét a közösségi szájtokon. Az eredmény egyértelmű: egyrészt a fiatalok nagyobb arányban távol maradtak a szavazástól, másrészt aki mégis szavazott, az nagy többségben a maradásra voksolt, míg az idősebb (és képzetlenebb) és vidéki csoportok inkább szavaztak a Brexitre. Az eredmény egyértelmű: Nagy Britannia azóta kezd szopóágra kerülni, és ez csak romlani fog.

Katalónia esete hasonlít a krímre (és egyébként az arab világban megfigyelhető esetekre is), azzal a különbséggel, hogy Katalónia nem kell a szomszédoknak, csak Spanyolországnak.

Nem, ezek között nincs ok-okozati különbség, egymástól független eseményekről és folyamatokról beszélünk.