Összeomlik-e az Európai Unió?

Európa, mint a jelenlegi Európai Unió, nem rúghat labdába. Szét fog esni működőképes(ebb) kisebb részekre. A német, francia, skandináv és benelux területeket magában foglaló klasszikus Nyugat-Európának van esélye, hogy megkapaszkodjon, újra magára találjon, de ehhez először le kell vetnie magáról ezt a déli és keleti ballasztot. Az a nagy kérdés, hogy a leszakadó országok létre tudnak-e hozni egymás között élet- illetve versenyképes új integrációkat, mert a globálgazdaságban ez a túlélés feltétele. Emlékszel még a visegrádi együttműködésre Csehország, Lengyelország, Szlovákia és Magyarország között? Ennek még lett is volna értelme mondjuk a balti államokkal, Horvátországgal kibővítve. Nem lett belőle semmi. Ez nem túl jó előjel.

Közben lefeküdtem, de most már újra aktív vagyok. A válaszom a legutóbbi kérdésre természetesen igen. Oroszország túl van a 90-es évek átmeneti megingásán, és újra képes és kész az érdekérvényesítésre. Magyarországnak is fontos feladata lenne, hogy kidolgozza a viszonyát Oroszországhoz felkészülve erre az új korszakra, de hát ebben az országban nincs már igény ilyesfajta szellemi munkára. Így meg majd egyszer csak csodálkozunk egy nagyot.

Nem onlik össze, de kib...szott sok pénzügyi gondok lesznek.

A hatalom tartóoszlopai az erkölcsi fölény, a gazdasági erő, a katonai erő és a tömegtámogatás. Az európai polgári társadalmi rend erkölcsileg a második világháborúban kivégezte saját magát. Ettől kezdődően folyamatos volt az erkölcsi romlás, mára az erkölcsiségnek még a nyomai is eltűntek. A gyarmatosításból, a bankok kamatszedéséből, a technológiai fölényből és az erkölcstelen világkereskedelemből felhalmozott óriási tőkét a nyugati társadalom felélte, és a gazdasági súlypont távol-keleti eltolódása következtében soha többé nem tudja még a gazdaság minimális egyensúlyi állapotát sem megteremteni. A gazdasági csőd, annak ellenére, hogy a nyugat „világkrízisről” beszél, kizárólag a polgári gazdasági rend, a kapitalizmus csődjeként értékelhető. Katonai erőről már nem lehet beszélni. A vesztes koreai és vietnami háborúk után nevetséges vergődést produkálnak Irakban és Afganisztánban. A nyugatellenes erők által tudatosan elnyújtott felőrlő háborúk végleg lejáratják a technológiai fölénnyel rendelkező, de harcképtelen katonai rendszert.

Nekem is van egy olyan érzésem, mint a 20.35-nek, bár ennyire határozottan nem fogalmaznék, illetve én a hanyatlás beindulást nem a 2. világháború utáni időhöz kapcsolnám, hanem inkább a 70-es évekre tenném. A II. vh. után beindult jóléti állam modell azért valós felemelkedést hozott az alkalmazotti tömegeknek, produkált még egy aranykort. De aztóta már teljes mértékben a multik ragadták magukhoz a kezdeményezést, maguk alá gyűrték az államokat, így azok minden legitimációs és gazdaságszervező erejüket elvesztették. Ez után én se nagyon tudom, mi lesz még hátra.

[link]