Hitler és a vezérkara nem tájékozódott az orosz viszonyokról? Pl. A -40-70 fokról, hogy nincsenek utak, hogy sártenger lesz? Vagy tudta ezeket, csak biztos volt benne hogy nyer még a tél előtt s azért nem foglalkozott ezekkel?

akkoriba a szovjetúnió nem egy átjáróház volt

térképeik is inkább vázlatnak volt nevezhető

igen abba bíztak hogy rövid idő alatt "végeznek" hisz egy európai hatalom se húzta pár hónapnál tovább a szovjeteket pedig mélyen lenézték, hírszerzésük gyenge volt a németeknek

kv, t-34, mig 15, la-5 olyan sokk volt nekik amit elképzelni se tudtak nem hogy az "alsóbbrendű" szovjetek ilyeneket alkossanak

"Akkor lényegében úgy indultak el, hogy csak hittek ezt azt a szovjetekről, de nem tudtak ténylegesen informálódni?"

Nem teljesen, sőt igyekeztek sok adatot gyűjteni.

Az általános felderítésen kívül erre számos lehetőségük adódott. Amikor 39 őszén összetalálkoztak Lengyelországban, nagy volt a barátság, sok páncélos tiszt személyesen is ismerte egymást, mert a németek páncéloskiképzést nyújtottak az oroszoknak.

A szovjeteknek 41 ben voltak jó fegyvereik, például a 76,2 mm es páncéltörő löveg, vagy az az ezer db t34 és 400 db kv1 nehéz tank, de egy hadsereget, főleg akkorát, mint a szovjet, nem lehet egyik napról a másikra új dolgokkal felszerelni, addig meg használták a régit.

Az oroszoknál meg olyan kémmánia volt, hogy igyekeztek titkolni az eredményeiket.

A Barbarossa megindulásakor legalább húszezer páncélozott járművük volt, amiben sok volt a panzer 1, panzer2 német típusokkal egyenértékű elavult páncélos, de a fegyvernem gerincét a bt7m közepes páncélos adta, amelynek voltak előnyei és hátrányai. 76,2 mm kaliberű hosszú csövű löveggel volt felszerelve, amivel minden akkori német tankot ki tudtak lőni, csúcssebessége elérte az akkor fantasztikusnak számító 90 km/órát, ami két dolgot jelez, a remek motort és azt, hogy nem volt túl nehéz, vagyis a 30 mm vastag páncélzattal sebezhető volt. A németek előnye a jó optikai célzóberendezésben és a rádiókapcsolatban rejlett. Ekkor már csak a t34 et és a kv tankokat gyártották, illetve később azok fejlesztett változatát, az IS -t

A németek nem tudtak a hatalmas darabszámról, amely mind komoly gyártókapacitást, mind óriási kiképzési bázist feltételezett.

Azt sem tudták, hogy a Vörös hadsereg másfélszer, kétszer nagyobb a Wermachtnál. Másfélszer általában és kétszer nagyjából amelyek Szovjetunióban voltak, mert Hitler csapatokat állomásoztatott Krétán, Norvégiában, Franciaországban, Afrikában, meg számos helyen.

Nagy blamázs volt a szovjeteknek a finnországi fiaskó, a téli háború, amelyet kompromisszummal kellett befejezniük.

A gigászi Szovjetunió nem tudta legyőzni a kis Finnországot, ezért a németek úgy gondolták, hogy csak agyaglábú óriással van dolguk.

Pedig megvolt az oka, nevezetesen, hogy a lengyel invázió után nem sokkal robbant ki az affér. Egyrészt a határt erősítették meg folyamatosan a németek ellenében, másrészt maga Lengyelország is komoly katonai erő jelenlétét igényelte, ezért a finn hadjáratot improvizálva, kapkodva készítették elő.

Szó se róla, gondoskodtak a szükségesnek vélt túlerőről, de főképpen gépesített egységekkel erősítették meg a csapásmérő erőket és azok a korán beköszöntő finn télben nem váltak be. A finnek hősies ellenállására sem számítottak, nyilván azt gondolták, hogy oda is csak be kell vonulniuk.

Folyamatos erősítéseket küldtek ugyan, de azok ugyanúgy elakadtak a méteres hóban, amíg Mannerheim finn önkéntesei síléceikkel gond nélkül közlekedhettek. Az mindjárt más lett volna, ha szibériai lövészeket küldenek, azok megették volna keresztbe a finneket, mert jól fel voltak fegyverezve, síléceik nekik is voltak és harcképesek maradtak extrém hidegben is, de azok éppen távol-keleten a japánok ellen készültek bevetésre, ami végül elmaradt.

A szövetséges diplomácia hatására hátrált meg jó érzékkel Sztálin, mert így a baltikumi agresszióját teljesen lenyelték és a lengyelt is csak szőrmentén hánytorgatták fel neki, pedig a németeknek azért kijárt a hadüzenet. Lényegében csak a Vörös Hadsereg 3 - 4 % a vett részt a finn háborúban és Sztálin nem vesztett semmit, sőt nyert is kisebb területeket de főképpen azt, hogy szalonképes maradt.

Ez a kompromisszumos béke a németekre teljesen téves hatást gyakorolt, vereségnek értékelték.

Jó néhány területen komoly hátrányban voltak az oroszok, pl repülőgépek terén, vagy a hajózásban, de a kézifegyverek szinten voltak, sőt, tartósságban felül is múlták a németekét.

A szovjet felszerelés nem volt látványos, a csinos katonakabát nem volt hasonlítható a slampos pufajkához, a kackiás tányérsapka a füles sapkához, pedig aztán Moszkva alatt már szívesen cseréltek volna a németek a ruszkikkal egyenruhát, de előzőleg ez is szempont volt, amivel tévesen gyülevész hordának gondolták őket.

A német hírszerzés csak közvetett adatokhoz juthatott, sok volt a feltételezés és a meglevő adatokból tévesen következtettek, mert a szovjet elhárítás kemény volt, jól működött, mert ha kellett ezrével lőtték agyon a kémgyanús polgáraikat, vagy tízezrével küldték a gulagra, nehogy egyetlen kém is meglógjon

.

Azt meg kell érteni, azokban az években a robbanómotor olyan dinamikus fejlődésen ment keresztül, mint manapság a számítógép, ám a szovjeteknek is megvoltak a jobb harceszközökre a terveik, a tankokra, repülőkre így gyorsan és nagy mértékben fejlődhettek, de legfőképpen a hatalmas létszámukat becsülték alá.

Lényegében az oroszok hibát hibára halmoztak, ami a németeknek kedvezett. bizonyára már a háború elején meg tudták volna állítani a tengelycsapatok rohamát, ha nem olyan ostobák.

Erre csak azt az érvet tudom felhozni, hogy addig, amíg a németek Moszkva alá nem értek az oroszok rengeteg embert vesztettek, irtózatos mennyiségű fegyvert, hadianyagot, presztizst, morált, területet, de lám, ott mégis megállították őket. Mennyivel könnyebben megtehették volna ezt korábban, de hát elcseszték.