Hogyan fejlesztette Hitler a német gazdaságot?

"Időnként valóban hallani lehet, hogy az 1930-as évek autópálya-építéseit, a gazdasági növekedést és a családpolitikát a náci kormány érdemeként sorolják fel. Ha azonban közelebbről szemügyre vesszük a diktatúra ezen látszólag pozitív oldalait, `akkor nem sok minden marad fenn a rostán. Az autópálya-építés messzemenően a kései weimari köztársaság érdeme`, a nemzetiszocialista rezsim csak kivitelezte a már meglévő terveket - mondta Mommsen.

A gazdasági válságból való kilábaláshoz is "csak nagyon korlátozott mértékben járult hozzá" a náci gazdaságpolitika. Pusztán "legenda", hogy 1933-tól a nemzetiszocialisták segítették gazdasági növekedéshez Németországot. "Számos lélektani tényező is közrejátszott: a lakosságnak az volt az érzése, hogy fellendülés következik" a gazdasági világválság után. Eközben a munkások bérei nem növekedtek, viszont a munkaidő hosszabb lett. A háború kezdetétől, 1939-től pedig szigorúan korlátozták a lakossági fogyasztást. Ezáltal az emberek nem is profitálhattak volna az állítólagos föllendülésből.

A sokgyermekes családok támogatása is propaganda volt csupán - mutat rá Mommsen. - Statisztikailag nézve a hitleri családpolitika csak korlátozottan érvényesült. Ráadásul aki a nőknek a náci korszakban játszott szerepét dicséri, az elfelejti a "a nők tömeges kizsákmányolását az ipari üzemekben" - jelentette ki a nyugalmazott professzor.

Hitler hatalomra jutásakor a német gazdaság katasztrofális helyzetben volt, a munkanélküliek száma megközelítette a 6 millió főt. Ennek megfelelően a Führer tisztában volt azzal, hogy a Gazdasági Minisztérium élére nem állíthat egy pártfunkcionáriust, hanem szakemberre kell bíznia a tárca irányítását. Így esett a választás Kurt Schmitre, majd őt 1934 júliusában Hjalmar Schacht (Nemzeti Bank elnöke) váltotta a minisztérium élén.

A beindított közmunka-programok, infrastrukturális beruházások és nem utolsósorban a fegyvergyártás gyorsan éreztette hatását. A kormánynak sikerült elérnie, hogy a munkanélküliség 1934-ben a felére csökkenjen. Természetesen Hitler iparfejlesztési terveinek hátterében háborús céljainak megvalósítása állt. Az életszínvonal emelésével azonban sikerült megteremtenie, hogy az állampolgárok többsége elfogadja a rendszert."

[link]

Winston Churchill 1960-ban, Bernben mondta a következőket:

„Németországnak megbocsáthatatlan bűne a második világháború előtt az volt, hogy kísérletet tett gazdaságának kiszakítására a világkereskedelmi rendszerből, és arra, hogy kialakítsa saját pénzügyi rendszerét, amelyből a pénzvilág nem tud többé profitálni.”

Ebből talán látszik, hogy ha valaki a nemzetközi rendszertől független gazdaságot épít, akkor egy nagyon vesztes háborúból is talpra tud állni.