Ukrajnában a szakadároknak mi a céljuk? Miért küzdenek még?

Aki hatalmat akar, minél nagyobbat szeretne, egyéb szempontok nem érdeklik. A hatalomszerzés mindaddig hasznos tevékenység, míg valaki finanszírozza.

Tehát nem megmondható, meddig tart még. Az oroszok egyelőre finanszírozzák, nekik megéri Ukrajna szétzilálása (kisebb, zavarosabb ellenfél, kisebb probléma).

A kívánt célt már így is elérték, destabilizálták gazdaságilag és pénzügyileg Ukrajnát, ráadásul a Krím meg Kelet-Ukrajna kiváló befagyott konfliktus lehet, ami miatt Ukrajna nem fog tudni csatlakozni az EU-hoz, mert az EU-tagság egyik kő kemény feltétele, hogy nem lehet az adott országnak egyik szomszéddal sem területi vitája. Ha pedig Ukrajna lemond a Donbas régióról, akkor viszont garantáltan lehúzhatják a rolót, mert az ország legjelentősebb iparának az oroszlán része Donbas-ban (meg Harkovban) van.

Mellesleg:

"Ukrajna keleti része nem is tudom egyáltalán miért tartozik Ukrajnához, amikor ott döntően orosz emberek élnek."

Úgy, hogy Kelet-Ukrajna, sőt, még az utána lévő (ma Oroszországhoz tartozó) terület (Rosztov-na-Donu város, meg a Rosztovi terület jó része) régen szín ukrán lakossal rendelkezett, csak Sztálin elvtárs közbeszólt egy Holodomorral, amikor nem kevesebb, mint 6 millió ukrán halt éhen, főleg Kelet-Ukrajnában meg a mai Rosztovi területen (bár ez a rész már akkor sem tartozott Ukrajnához). Aztán Kelet-Ukrajnában az emberhiányt bizony oroszokkal pótolták, emiatt él ott jelenleg rengeteg orosz.

A szakadárok által kikiáltott Donyecki és Luhanszki Népköztársaság területe térképen:

[link]

Ezt a területet nagy többségben oroszok lakták, lakják, akik ezért sokszor inkább Oroszországhoz kötődtek. A háború pedig teljesen elmérgesítette a viszonyt Ukrajnával, nehéz elképzelni a békés újraegyesülést és a korábbi állapotokhoz visszarendeződést. Hasonló ez, mint Koszovó és Szerbia vagy pedig Grúzia és Dél-Oszétia viszonya. Azonban a szakadárok itt nem élveznek nyílt nagyhatalmi támogatást, Oroszország sem ismeri el ezen államok függetlenségét, Moszkva is az újraegyesítést támogatja. Ebből a szempontból ez a befagyott konfliktus az előbbiekkel ellentétes és sokkal inkább a moldovai Dnyeszter Menti Köztársaságra hasonlít, melyet katonailag szintén támogat Oroszország, de nem ismeri el. Az orosz-ukrán lakosságú Dnyeszter Menti Köztársaságnak is volt egy kisebb háborúja Moldovával a '90-es évek elején, de ez már régen volt és nem okozott olyan súlyos sebeket, így elképzelhető az újraegyesülés. De a transznisztriaiak leginkább Oroszországhoz szeretnének csatlakozni , 2006-ban erről népszavazást is tartottak vagy pedig elismert független államiságot akarnak. Ez a helyzet a Donyecki és Luhanszki Népköztársaságokban is, a szakadárok célja a csatlakozás Oroszországhoz vagy a független állam, de mint már említettem Moszkva egyik államot sem ismeri el hivatalosan és nem fogadja el a csatlakozási kérelmüket az Oroszországi Föderációba. A Krími Köztársaságot és Szevasztopolt valószínűleg azért ismerte el, majd annektálta Oroszország, mert földrajzilag ez megoldható, stratégiailag fontos terület és történelmileg is Oroszország része, csak 1954-ben kapta meg Ukrajna ajándékba Hruscsovtól, így odahaza és nemzetközileg is jobban eladhatónak vélték az annexiót.

A transznisztriai és a donbasszi szakadárokat azért támogatta, támogatja Moszkva, hogy ezzel zsarolja, sakkban tartsa Moldovát és Ukrajnát. Moszkva terve Moldovával már 2003-ban nyilvánvalóvá vált. Az orosz béketerv szerint az újraegyesülés egy föderáció keretében történne és Transznisztriának széleskörű beleszólása, akár vétója lenne a politikába. Az egyezmény betartását, a békét pedig még húsz évig továbbra is maradó orosz katonák biztosítanák (egyébként ez nagyon hasonló, mint a ciprusi újraegyesítési tervek mostanában). A moldáv elnök ezt elfogadta volna, de a belső ellenzék, EBESZ és az USA nyomására végül még sem fogadta el, nem jött létre a békeszerződés. 2014 nyarán Moszkva már kezdetektől világossá tette, hogy Ukrajnában is a célja a központi kormány, Kijev hatalmának a korlátozása, az ország föderalizálása, mivel úgy vélték, így jobban kontrollálni tudják Ukrajnát az oroszbarát területeken keresztül. Ezért támogatták a kelet-ukrajnai szakadárok lázadását, autonómia, szeparatista követeléseit is és amikor úgy tűnt, hogy a kijevi kormány ezt leveri a sikeres "terrorellenes" offenzívában, minden bizonnyal közvetlen módon is beavatkozott katonailag az orosz hadsereg a háborúba, kiváltva az erős nemzetközi tiltakozást és az Oroszország elleni gazdasági szankciókat. A szankciók érzékenyen érintik Oroszországot, komoly károkat okoznak. Oroszország nem akarja a Donbassz terheit sem, ezért Moszkva már békét szeretne. De a semmiért Moszkva és a donbasszi szakadárok nem fognak kihátrálni, letenni a fegyvert és békét kötni. Az ő tervük a fentiekben már lefestett föderáció vagy legalább valamilyen széleskörű autonómia Donyecknek és Luhanszknak. A jelenlegi kijevi kormány viszont nem fog ilyen engedményeket tenni, ez elfogadhatatlan számukra egyrészt nagy presztízsveszteség, aztán csökkentené saját hatalmukat, az ukrán nacionalisták is azonnal szembefordulnának, megbuktatnák őket és az USA is ellenezné. Ezért szerintem a legvalószínűbb forgatókönyv Ukrajnában a konfliktus befagyása és elhúzódása még évekig (vagy mint Moldova esetében láthatjuk, hogy akár évtizedekig).

Utolsó!

Ciprus esetében ez teljesen érthető, ugyanis a görögök tartanak attól, hogy egy újraegyesülés után a törökök (vagy a törökországi vezetés most Erdogannal az élen) megpuccsoltatja a ciprusi kormányt, és a törökök átveszik a hatalmat. Épeszű ember nem akar a törökökkel közösködni, ráadásul Észak-Ciprus tele van török bevándorlókkal, akiktől a török ciprióták (akiknek a nagy része még görögül is beszél) is elhatárolódnak.