Hány szakadár állam jött létre az ukrán válság idején, illetve ezek közül mennyi működik jelenleg? A Jobb Szektor és az ukrán nacionalista fegyveresek is részt vesznek a kelet-ukrajnai harcokban az ukrán hadsereg oldalán?

Először 2014 februárjában, márciusában egyoldalúan elszakadt Ukrajnától Szevasztopol, majd a Krími Köztársaság, ők csatlakoztak az Oroszországi Föderációhoz. Ezt Ukrajna és a nemzetközösség nem ismeri el.

A krími eseményeket követően Kelet-Ukrajnában is felerősödtek az oroszbarát szeparatista törekvések. Több szakadár csoport alakult, egyoldalúan elszakadást hirdettek Ukrajnától (létrejött a Donyecki és Luhanszki Népköztársaság) és nyáron már dúlt a polgárháború. A szakadárokat Oroszország támogatta, minden bizonnyal az orosz titkosszolgálat is szerepet játszott a szervezésben, irányításban és fegyverekkel is támogatták a kijevi kormány elleni felkelést. Az ukrán haderő mellett ukrán nacionalista, szélsőjobboldali szabadcsapatok is harcoltak a szakadárok ellen. 2014 nyár végére a kormányerők, hadsereg és irreguláris szövetségeseik fokozatosan felülkerekedtek, úgy tűnt leverik a kelet-ukrajnai felkelést (Harkovban is visszaállt a kijevi kormány fennhatósága), túlnyomórészt ellenőrzésük alá vonták Kelet-Ukrajnát, a Donyec-medencét. Ekkor, augusztusban azonban Oroszország közvetlenül is beavatkozott a kelet-ukrajnai fegyveres konfliktusba és feltehetőleg több ezer fős, páncélosokkal, nehéztüzérséggel is felszerelt oroszországi csapatokat (katonák, zsoldosok) küldött a vesztésre álló szakadárok megsegítésére, ezt azonban Moszkva máig tagadja. Az ellentámadás sikert hozott, az ukrán erők visszaszorultak és szeptember elején megszületett egy tűzszüneti megállapodás Minszkben. A tűzszüneti határok azóta nagyjából befagytak. 2015 elején voltak intenzívebb harcok, a szakadárok elfoglalták Debalacavet. Azóta csak kisebb összecsapások vannak, a kelet-ukrajnai fegyveres konfliktus, háború befagyott. A szemben álló felek elképzelései nagyon távol állnak egymástól, így a konfliktus rendezése, a békekötés még nagyon messze van. A Donyecki- és a Luhanszki Népköztársaság de facto független, de a világ egy országa sem ismeri el őket. Helyzetük hasonló, mint a Dnyeszter Menti Köztársaság vagy Hegyi-Karabah.

Egyedül Donyeckben és Luhanszkban alakult ki erősebb szeparatista szervezet, ezek is azért képesek megmaradni, mert egyrészt Oroszország keményen támogatja őket, másrészt Ukrajna folyamatosan a pénzügyi csőd szélén áll, emiatt nem képesek egy ütőképes és hatékony hadsereg kiállítására és felszerelésére.

A Harkovi Népköztársaság ötlete nem szerzett nagy támogatást a lakosság körében sem. Ugyanúgy volt például Odesszai Népköztársaság is, az is megszűnt (sőt, még addig sem jutott el, mint a Harkovi), mert a lakosság egyáltalán nem állt be a szeparatisták mögé. Donyeckben és Luhanszkban él az orosz kisebbség legnagyobb része Ukrajnában, ott ezért erős a szeparatizmus, és az Oroszországhoz fűződő viszony. Ez már Harkovra nem jellemző. Viszont a donyecki és luhanszki szeparatisták is azért nem tudnak győzni, mert a nagyobb városok kivételével ezen a 2 területen a vidéken szintúgy ukrán többség van. Ráadásul 1 millióan el is menekültek onnan. Ennek a 2 szeparatista mozgalomnak sincs elég támogatója, ha nem lenne Oroszország, már rég kifulladt volna az egész.