Miért nem egyesülnek a spanyolt beszélő latin-amerikai országok?

Kérdező, attól mert a nyelv majdnem ugyanaz, még nem egyezik a kultúra is, sőt.

Nem kell ehhez Latin-Amerikáig menni, Európában is van pár szép példa erre:

Ott van az egykori Jugoszlávia. A horvát, szerb, bosnyák meg montenegrói nyelv gyakorlatilag 99%-ban teljesen megegyezik. A beszélői minden probléma nélkül megértik a másikat. Annyi köztük a különbség, mint mondjuk az argentin meg a chilei spanyol között. Van pár szó meg kifejezés ami más vagy amit máshogy használnak, van pár kiejtésbeli különbség, aztán szevasz. Mégis külön országokról van szó. Ha Horvátországban azt mondod a horvátoknak, hogy ők tulajdonképpen szerbül beszélnek, vagy szerbhorvátul, akkor vagy fej nélkül jössz haza, vagy kapsz egy szép fejmosást történelemből, hogy a horvát meg a szerb mennyire különbözik.

Szerbia és Horvátország eléggé különbözik ami a kultúrát és a szokásokat illeti, a nyelv itt most mellékes. Ugyanúgy Montenegró sem kért a szerbekből többet, ezért le is váltak Szerbiáról, annak ellenére, hogy a lakosságnak kb a fele a mai napig szerbnek vallja magát.

Ott van Macedónia és Bulgária. A macedón nyelv tulajdonképpen a bolgár nyelv egyik dialektusa, max a kiejtés tér el valamennyire. A macedón nyelvet és identitást Titó alkotta meg azért, hogy Bulgáriának ne lehessen területi követelése Jugoszláviával szemben. A macedónok ma már külön népnek tartják magukat, és eszükben sincs közösködni Bulgáriával.

Ott van Románia és Moldova. Románia akarná az egyeüslést, viszont Moldovában a lakosság kb 70-80%-a hallani sem akar róla, mert ők úgy érzik, hogy már eléggé eltávolodtak a románoktól, ők már külön nép. Pedig a moldáv nyelv annyiban különbözik a romántól, hogy több orosz szót vett át.

Vagy Európán kívül ott vannak az arab országok. Igaz, hogy rengeteg arab dialektus van, na de az irodalmi arab az jobb esetben mindenhol ugyanaz. Mégis kb 18 arab ország van, ráadásul egymás mellett. Itt is ugyanaz a probléma, mint a latin-amerikai országokkal. Nagyon sok az ellentét, és minden országnak más az érdeke, mindenki mást akar. Egy gazdag emirátusi/katari/bahreini/kuvaiti/szaúdi arab a háta közepére sem kívánja a putri Jement, Irakot, Szíriát, vagy az ilyen lecsúszott világvégéket mint Mauritánia vagy Szudán. Olyannyirsa nem bírják egymást, hogy a gazdag arab országok egy darab szír menekültet sem fogadnak. A palesztinokat ugyanúgy kivágták a határ túloldalára Kuvaitból például. A média, világsajtó előtt lehet, hogy azt tettetik, hogy mennyire egyetértőek, mennyire nagy az egység közöttük, a valóságban viszont kb mindenki utál mindenkit viszony van.

A latin-amerikai országok is pont ezért nem egyesülnek. Van már saját identitásuk, nagyok az ellentétek, más a kultúra, és így tovább. Mellesleg az egyesülést senki sem akarja senkivel.

Mellesleg Simón Bolivar volt az, aki egy egységes latin-amerikai nagy államot akart az egykori gyarmatokból létrehozni, de egyszerűen nem akadt sok támogatója. A létrejövő Nagy-Kolumbia is 2 évtized alatt teljesen megszűnt, szétesett.

[link]

Közép-Amerikában meg már volt egy Közép-Amerikai Föderatív Köztársaság ami Mexikónak egy kisebb részét meg 5 közép-amerikai országot foglalt magába:

[link]

Ez még 2 évtizedet sem bírt ki.