Az osztrák-magyar monarchián belül voltak más nemzeteknek is nacionalista törekvéseik?

Volt.

Románok is lemészároltak magyar falvakat, pl. 1848-49-ben. Szerbek törekvései ismeretesek. Szlovákoknak is voltak ilyen törekvései, de ennek jelentőségét a mai szlovákok eléggé felnagyítják, akkoriban nem sok vizet zavartak.

Elnyomott nemzetek... Törvényesen koronázták meg a Habsburgokat, nem nyomták el a nemzetiségeket, küldhettek követeket Bécsbe, csak sajna ahhoz németül kellett beszélni... (Hajrá Osztrák-Magyar Monarchia!)

Mivel a lengyeleknek országuk sem volt akkor, ezért náluk nem volt akkora a nacionalizmus, se a szlovénoknál.

Egyedül a szerbek és a románok akartak elszakadni, mert nekik volt már országuk!

A 19. században mindegyik nemzetiségnek voltak nacionalista törekvései, és ez természetes dolognak is számított akkor. Volt olyan nemzet, aki jobban tudta érvényesíteni, és volt olyan is, aki kezdetlegesen tudta csak a nemzeti érdekeit érvényesíteni (elmaradottság, értelmiség hiánya stb. miatt). Ez utóbbiba a ruténok, szlovákok tartoztak inkább bele.

A cseheknél és a magyaroknál a nemzetiségi törekvés együtt járt a saját államuk és a Birodalom közötti kapcsolat lazításával is (tehát hogy minél függetlenebbek legyenek és minél nagyobb legyen az állami önállóságuk a Birodalmon belül). A csehek ez mellett föderációt szerettek volna 1867 után, vagy a mérsékeltebbek Prága-Bécs-Budapest trializmust a dualizmus helyett. A leghíresebb ilyen teoretikus Palaczky történész volt, az ő szavára nagyon hallgattak a csehek (de a szlávok úgy általában a Birodalmon belül is). Palaczky nem akart elszakadni a Birodalomtól, mert a Birodalom viszonylagos biztonságot jelentett a nemzetiségek számára, hiszen nem voltak "úgy" elnyomva, mint ahogy a porosz vagy az orosz uralkodó fennhatósága alatt lettek volna.

A horvátok a kiegyezés után szintén trializmust szerettek volna, csak ők Zágráb-Budapest-Bécs háromszögben gondolkodtak. A fő céljuk tehát az volt, hogy ne Magyarországnak alávetett autonóm tartomány legyenek, hanem egyenrangú partnerei Bécsnek és Budapestnek (ez mellett a dualizmus korában meg szerették volna szerezni az összes délszláv területet, ami a Birodalom fennhatósága alá tartozott, hogy így nőjön a horvátok súlya). Egyébként már korábban is voltak ilyen törekvéseik, Jellachich pl. azért támadt a magyar forradalom ellen, mert Bécs azzal hitegette, hogy Magyarországból egyenrangú koronatartományt csinálnak Horvátországból. Amúgy a horvátok sem szerettek volna kiválni a Birodalomból, hasonló okok miatt, mint a csehek.

Az olaszokról most nem beszélek, mert ők a 19. században viszonylag kevés ideig voltak Habsburg fennhatóság alatt (Velence+Lombardia), és ők ki is "szabadultak", amikor létrejött az egységes Olasz Királyság.

A többi nemzetiségnek igazából voltak törekvései, de ezek nem rúgtak labdába a cseh, horvát stb. törekvések mellett. A szlovákok viszonylag kezdetlegesek voltak, mert a szlovák irodalmi nyelv is csak a 19. században alakult ki (tehát még nyelvileg sem voltak egységesek korábban), illetve semmilyen állami előzménye nem volt a szlovákságnak (bárhogy is hazudják most ezt el manapság...). A ruténok még kezdetlegesebbek voltak. A szerbek sokáig azt fájlalták, hogy a magyarok meg akarták szüntetni a Katonai Határőrvidéket. Ők ebből akartak egy autonóm szerb vajdaságot csinálni, de ez a korszakban mindig sikertelen volt. Ez a vajdaság volt a fő célkitűzésük, ekkor még szerintem Szerbiához nem akartak csatlakozni, vagy ha igen, ezt ők is tudták, hogy irreális.

Hasonló a helyzet a románokkal, az erdélyi románság sem feltétlenül akart csatlakozni Romániához (ami csak a 19. század második felében jött létre), az ő törekvésük inkább az volt, hogy Erdélyben legyen erősebb politikai hatalma a románságnak. Tehát a magyarok politikai szerepét akarták csökkenteni. Az elszakadási törekvések - ha voltak ilyenek - inkább a korszak végén erősödtek fel. 1848-49-ben inkább azt sérelmezték, hogy Erdély visszakerült Magyarországhoz, és azért küzdöttek, hogy önálló tartomány maradjon, de román politikai erővel. Nem azért küzdöttek, hogy Romániához kerüljenek, hiszen akkor még nem is volt Románia.

"És hát nem titok, hogy ez nem épp egy kedvező szövetség volt, hanem az osztrákok voltak az urak és a többi pedig elnyomott nemzet volt."

Ez nem igaz, a Birodalom nem volt német jellegű, 1848-ban Bécsben is ugyanúgy forradalmakat robbantottak ki, mint máshol, tehát az osztrákok is elnyomottnak érezték magukat. A Birodalmat egy birodalmi elit irányította, akik lengyelekből, csehekből, magyarokból, osztrákokból stb. álltak. Ez nem német Birodalom volt, hanem kozmopolita.

És én azt sem tudom értelmezni, hogy a "magyarok elnyomottak voltak". Attól függ, mikor és milyen szempontból nézzük. Ahhoz képest, hogy a lengyelek mit éltek át az orosz cár alatt, a magyarok egyáltalán nem voltak elnyomva, max. a Bach-rendszer idején, de még akkor sem annyira, mint az oroszországi lengyelek. 1867-től meg Budapest egyenrangú "társa" lett Bécsnek, a birodalom kétpólusú lett, és az egyik felét a mi országunk alkotta. A korszak végére a magyar gazdaság le is körözte az osztrákot, a Birodalom súlypontja kezdett ide áttevődni. Csak ennek a nagy háború véget vetett...