Úgy mindent beleértve melyik ország jobb és normálisabb a 2 közül?

Aszerint dönthetsz, hogy a sivatagos vagy a hegyvidéki táj tetszik-e jobban. A kevésbé fura üzbég, vagy a jobban kattogó, számunkra még több kimondhatatlan hanggal bővelkedő, „j helyett zs”-betűs kirgiz nyelv fogott-e meg. És a turanid (félig mongol) vagy a mongoloid arcok jönnek-e be inkább. Normalitás tekintetében a két ország hasonló.

Másfelől viszont olyan, mintha Pestet hasonlítanád össze Nógrád megyével. Turkesztán minden frekventáltabb (síkvidéki, lakható, népesebb, ősi kultúrájú) térsége, és igazi nagyvárosa Üzbegisztánba esik. Ehhez képest körülötte a többi ország olyan, mintha ollóval levágták volna a félreeső hegyvidéki perifériákat, vagy épp a végtelen sivatagokat. (Még az óriási Kazahsztánnak is kevesebb a lakossága, mint csak Fergána és Taskent környékének.) Ezzel most nem akarom elébe helyezni egyiket a másiknak, neked kell eldönteni, hogy egy gyönyörű hegyvidék csendjére vágysz, 50 km-enként 2-3 kecskével, vagy nyüzsgő nagyvárosokra. Az üzbégek (csagatájok utódai) hagyományosan a központibb részeken élnek, városi-kereskedő nép. Igazság szerint félig-meddig iráni eredetűek, a korábban ott élő irániak és a türkök összeolvadásából születtek. Ha épp szinonimákra van szükségük, simán használják a komplett perzsa szókészletet is törökül ragozva. Szóval nem hátrány ott a perzsa tudás, pláne az orosz. Ettől függetlenül a legkönnyebb (nyelvtanilag leegyszerűsödött) török nyelv a szárt-üzbég. Ez persze a vidéki nyelvjárásokra és a többi üzbég nyelvre már nem vonatkozik. Előző mondatból következik, hogy az üzbég az egy az oroszok által mesterségesen kitalált és elnevezett „népegység”. Horázimtól Ándizsonig akkora a nyelvi távolság, mint Isztambultól Horázimig. Könnyen megkülönböztethető, melyik végéből van valaki az országnak. Erre azért hívom fel a figyelmedet, mert valójában ugyanakkora kérdés, hogy Üzbegisztán melyik része, mint az, hogy Üzbegisztán vagy Kirgizisztán. Ha XY szovjet pártfőtitkár máshol húzza meg a határokat, akkor most sokan más nemzetiségűnek és nyelvűnek vannak meghatározva.

Üzbegisztánnal szemben a kipcsakok (köztük a kirgizek is) inkább olyan vidéki, nomád, sztyeppei vagy hegyi emberek. Népi motívumokkal, jurtákkal, lovakkal. Olyanok, mintha valami indiánfilm-jelenetet néznél. Megvan a dolog szépsége, az elvitathatatlan. Meg hát a lányok is nagyon szépek. Nem semmi, amit a kis Kirgizisztán letesz az asztalra kultúrában, zenében. Minden olyan esemény, ami nálunk egy stadionban, egy koncertteremben, egy kultúrházban vagy az országházban zajlana, az náluk úgy megy, hogy kiterítik a szőnyegeket a mezőre, azt akkor azon vannak ötvenezren. Viszont ha az indiánosdit félretesszük, akkor marad egy darabka vidéki Oroszország. Egy az egyben. Tatárföld és Baskortosztán része Oroszországnak, Kazahsztán és Kirgizisztán pedig nem, de ez a különbség nem vehető észre. Továbbra is úgy működnek, mintha azok lennének. Amint valaki nem a haverjával beszél, hanem valami idegennel, vagy hivatalosabb környezetben (ahol mi magázódni kezdenénk) ők máris váltanak oroszra. Azt ők pontosan olyan természetességgel beszélik, mint magyar cigány a magyart. Ezt nem tudom másképp példázni. Persze lehet az orosz befolyást negatívumként felfogni, de a másik opció az iszlám világ lett volna. Úgyhogy, azt kell mondani, addig jó, amíg az oroszok keze ott van. Itt jegyzem meg, hogy az üzbégek másik fele határon túl él, méghozzá: Észak-Afganisztánban, más néven Afgán-Turkesztánban. Ahonnan pedig a szírekkel összemérhető tömegek menekülnek a valláserkölcsinek beállított, valójában közönséges etnikai tisztogatások és nyakazások elől.

Közbiztonság: nem hiszem, hogy ez különösebben téma. Ha valaki direktben nem keresi a bajt, és esetleg nem lóbálja az aranyóráját egy 500 GDP-s bádogváros sikátorában, akkor nem fog történni vele semmi. Persze véletlenek vannak, Európában is fejére szakadhat az embernek egy faág… Ha nagyon elütsz a helyi kinézettől, akkor ruszkinak néznek, de nem téma az, láttak már ott európait. Ilyen szempontból Üzbegisztánban kényelmesebb a helyzet, ott nagyon sokféle ember él együtt évezredek óta. Nagyátlagban félmongoloid a lakosság, de elég nagy a szórás. Ha nem vagy kétméteres-szőke-kékszemű, akkor még el is vegyülhetsz. A kirgizek viszont egyértelműen mongoloidok, ott ez esélytelen. Ott nekik te ruszki leszel, és az is maradsz. Nem gond az, de ha odaköltözöl, akkor ott ezzel a szájízzel éled le az életedet. Sok orosz a birodalom bomlás után költözködni kezdett, valamiért úgy érezte, jobb lesz neki úgy.

Ahhoz képest, amilyen kuszák és lehetetlenek a határok, és még kuszább az etnikai helyzet, megdöbbentően nyugalom van. A világ bármely más hasonlóan kevert részén már rég háború van… Azért voltak itt is események: Tádzsikoknál volt öldöklés a ’90-es években, és pár éve Os környékén voltak összecsapások az üzbég kisebbség és a kirgizek között. Szerintem nem annyira a nemzetiséggel, inkább a különböző pártállással volt a baj. Kormányváltások voltak, a különböző pártállású kirgizek meg egymást se csípik, az üzbégek meg pláne nem a megfelelő irányba hajlanak, és úgy voltak velük, hogy akkor húzzanak kifele az országból. Ha jól érzékeltem a legújabb kirgiz fejes nagyon nem csípi a Karimovot. Aki amúgy szereti a saját embereit látni a szomszédos országokban is. Egyébként van egy olyan félelmem, hogyha a volt erőskezű pártfőtitkár elvtársak egyszer majd leköszönnek (mégsem él mindenki örökké), akkor utánuk jön a „zavaros”, és háborúk lesznek. Pláne ha a jelenleg karanténban tárolt iszlám felszínre akar majd törni. De perpillanat nyugalom van. A lehetetlen határokról annyit, hogy mostanában készülnek elkerülő utak, vasutak, Amu-darja hidak, hogy egyáltalán meg tudják közelíteni a saját országuk másik végét is, mert a korábbi józan vonalvezetésű szovjet úthálózat teljesen szét lett vagdalva. Térképek (és más európai hírek) húszon éve nem követik ezeket a változásokat, de a google-map űrfelvételén kilehet bogarászni, hogy milyen változások vannak. Új töltések és az enyészetnek hagyott, gazzal benőtt régiek.

Ez a két ország, amit írtál, viszonylag hasonló szinten van. De ha pl. Türkmenisztánt vagy Tádzsikisztánt írtad volna, akkor megmondanám, hogy azokat sötétebb országoknak tartom. Megnézel egy-két képet, és minden sarkon egyenruhás rendőrök szúrós szemmel kémlelik a mezítlábas lakosság lépteit. Több az egyenruhás, mint a civil. Beérsz egy faluba, és nem helységnévtábla van, hanem a helyi góré 8 méteres portréja fogad. Azzal kezdődik a falu. Hát tudd, hogy hova jöttél, meg hány az óra. Hát azt kell mondjam, – lehetett szeretni, nem szeretni – közgondolkodásilag zuhantak pár évszázadot, mióta nincs a Szovjetunió. De hát még délebbre a következő lépcsőfok meg már maga Afganisztán, úgyhogy nem mondok semmit…

Üzbegisztán, Kirgizisztán, Kazahsztán nem olyan gáz hely. Jobb helyeik megütik, mondjuk Kelet-Magyarország szintjét. De hiába kevés a pénz, az iskolák, kórházak a legnyomorultabb földutas és mezítlábas környékeken is – meglepő módon – kivannak ám tatarozva, fel vannak szerelve. Nem úgy, mint mifelénk, hogy mindenkinek százezres telefon, tízmilliós kocsi, a közösségi dolgok meg a végletekig lerohasztva, szétlopva. Először azt hinné az ember, biztos valami kirakatváros presztízsintézménye, de aztán rájön, hogy nem. Végül is ma már be lehet nézni mindenkinek a szobájába, életébe, munkájába, ha közelebbi képet akarsz kapni, csak ott OX-nek hívják az Iwiwet, és VK-nak a Facebookot. Iskolákban 100%-ig ugyanúgy működik minden, mint nálunk. Padok kettesével, fiúk/lányok vegyesen, osztály vigyázz, stb… Szóval nem az van, hogy a nők otthon csadorban, meg hasonlók, mert sokan azt hiszik, hogy ezek afféle mohamedán országok. Semmi közük hozzá. Ezek az országok pontosan úgy működnek, mint Magyarország az EU-ba lépés előtt. Teljesen otthonos és nosztalgikus a hangulat, lehet bütykölni a zsigulit, stb.

Egyik ismerősöm járt Taskentben. Ő mesélte, hogy érdekes, de nem különösebben szép, ráadásul a metróállomásokat, középületeket, köztereket tilos fényképezni/filmezni, ha valaki mégis megteszi, jól megbírságolják. Taskentben nagyon sok a rendőr (kb majdnem minden 2.-3. utcasarkon van 1), nem is tudom, mit féltenek ennyire. Útkritikáknál is azt olvastam, hogy egy idő után kegyetlen fárasztó már, hogy Üzbegisztánban nagyon sokszor igazoltatnak.

Én is azt hallottam, hogy Kirgizisztán sokkal szebb, nyugodtabb és barátságosabb ország.