Szlovákiának milyen a viszonya a többi szláv országgal?

A "szlovákok" tele vannak kisebbségi komplexusokkal.

Elfajzott csehek akik '93-ban kaptak egy kis földet. Azóta azt hiszik, hogy ők valamiféle egység, vagy urambocsá nemzet lettek.

Országuk sosem volt, mégha ők fennen hangoztatják is az ellenkezőjét. Ami a nyelvet illeti, tény, hogy a középkor óta lakott az Északi-Kárpátokban néhány teljesen érdektelen szláv csorda, de azok nyugati része morvául, keleti része oroszul, északi része pedig lengyelül beszél mindmáig, a három metszéspontjában pedig kialakult az a nerd makogás, amit szlovák irodalmi nyelvnek kiáltottak ki. Ez a szlávrezervátum jóhiszemű Árpád-házi királyaink műve, az itt élők nemzeti öntudata viszont addig terjedt, hogy felfogták az éhségérzetüket, és engedelmeskedtek a szaporodási ösztönüknek. Csak a 19. században kezdte kínosnak érezni egy szűk álértelmiségi réteg, hogy senkinek se érzi magát, és ekkor kitalálták, hogy ők lesznek a szlovákok. Fogták az orosz zászlót, beletették a mi címerünket, s ezzel letudván a heraldikai teendőket sunnyogva kivárták az I. világháborút, hogy puskalövés nélkül a győztesek közé kerüljenek. Ez rekord a maga nemében, hiszen a szlovákoké Európa egyetlen állama, amely sosem viselt háborút a létezéséért.

A szlovákok csak attól érzik megfelelő méretűnek a farkukat, ha hármasban összerugdalnak egy védtelen magyar lányt. A város”aik” műemlékein olyan nevek szerepelnek az emléktáblákon, amelyeket ki sem tudnak ejteni, legdicsőbb hősük nem egy hódító király, hanem egy bandita, aki lengyel volt, és amíg az európai országok ezer évben számolják magukat, ők idén ünneplik a 28-at. Ha valami fatális véletlen folytán egy tót valaha letett valamit az asztalra, az asztal is a magyaroké volt, és az illető nem is vágyott vissza az éppen otthagyott, sztrapacskagőzzel teleizzadt faviskójába. Nálunk a zsíros borovicska helyett tokaji aszút, a drótozott bádogfazék helyett herendi porcelánt, a krumpli helyett arany búzamezőket talált. Ma is azok a szlovákok gyűlölik legjobban a magyarokat, akik nem tudják, hogy a juhok farán túl is van élet.

A szlovákok még egy hanyatló Magyarország szintjétől is kilátástalanul messze vannak. Politikai életük egy őskori közösségre emlékeztet, ahol az lesz a vezető, aki a legútszélibb stílusban tudja ócsárolni a szomszéd falut. Egy kiélezett Fidesz-MSZP szembenállás ehhez képest maga a jövő, az legalább a 20. századot idézi. Kultúrájuknak körülbelül az nevezhető, ami az évszázadok alatt rájuk ragadt a magyaroktól. Az irodalmukat – amely egyébként rövidebb a Jókai összesnél – olyan poétahéroszok alapozták meg, akik azért kezdtek el szlovákul írni, mert magyar nyelvterületen legfeljebb a Pilvax kávéház takarításából élhettek volna meg. Legnagyobbra tartott költőjük Országh Pál néven született a 19. század végén. A sors úgy akarta, hogy a magyar lírapiacon olyan fajsúlyú emberek jöjjenek szembe neki, mint Ady Endre, Babits Mihály és Juhász Gyula, így szegény Palika a Nyugat sportrovatába sem fért volna be. Esélytelenségét felismerve megragadta az anyai vérvonalában adott tót vonalat. Szerényen elnevezte magát Hviezdoslavnak (=Csillagszláv), majd borzasztóan silány dolgokat kezdett írni a kezdetleges szlovák irodalmi nyelven, és mindezt betuszkolta egy versszak alakú homokozóformába.

Nemzeti sportjuk a hoki, amiben még akkor is kikapnak a csehektől, ha éppen jobbak náluk. Legismertebb játékosuk Pálffy Zsigmond, ehhez kommentár sem szükséges.

A fent említett okok miatt érthető, hogy nagyon utálják magukat, de hát azt mégsem lehet. Így utálnak mindenki mást.

Ja még annyi, hogy a településneveket amikben szerepel a 'magyar' szó, modszeresen változtatják veľkýre ami nagyot jelent. Így lett Magyarbélből Veľký Biel Magyargurabból Veľký Grob.

Erre a mintára megváltoztathatnánk mi is a településneveinket, amikben szerepel más nemzetnek a neve.

Olaszliszka → Nagyliszka

Bodrogolaszi → Bodrognagyi

Tahitótfalu→ Tahinagyfalu

Tótkomlós → Nagykomlós

Tótszentgyörgy → Nagyszentgyörgy

Tótvázsony → Nagyvázsony

Csehi → Nagyi

Ráckeve → Nagykeve

Rácalmás → Nagyalmás

Hidasnémeti → Hidasnagyi

Szászvár → Nagyvár

Kisoroszi → Kisnagyi

Oroszlány → Nagylány

Törökbálint → Nagybálint

Törökkoppány → Nagykoppány

Törökszentmiklós → Nagyszentmiklós

Tatárszentgyörgy → Nagyszentgyörgy

Besenyőtelek → Nagytelek

Szirmabesenyő → Szirmanagy

Jászberény → Nagyberény

Jászság → Nagyság

Kiskunság → Kisnagyság

Kiskunfélegyháza → Kisnagyfélegyháza

Nagykunság → Nagynagyság

Jász-Nagykun-Szolnok megye → Nagy-Nagynagy-Szolnok megye

Csehek lenézik őket, lengyelek lenézik őket, oroszok azt se tudják, hogy a térképen hol vannak. Ukránok nem veszik jó néven, hogy a ruszinokat a szlovákok asszimilálni akarják. Délszlávok csak akkor törődnek velük, ha épp össze kell fogni a magyarok ellen. Régen bő százezer tót élt a Délvidéken, nagy részüket a szerbek a világháború után elűzték vagy kiirtották.

A szlovén után a legkisebb lélekszámú és az egyik leginkább lenézett szláv nép.

Ismerek néhány szlovákot, akik nem utálják a magyarokat.

Egyébként régen, amikor a belvárosban dolgoztam, ahol sok turista fordul meg, így volt alkalmam beszélgetni néhányukkal, amikor segítettem nekik az útbaigazításban.

Egy holland autóval jött ide Magyarországra. Azt tapasztalta minálunk, hogy rendesebbek vagyunk a szlovákoknál. Ott ugyanis nem voltak annyira segítőkészek, elég mogorvák voltak. Úgy döntött, hazafele inkább kikerüli Szlovákiát, hogy ne kerüljön megint kellemetlen helyzetbe.

Egy lengyel meg azt mesélte, hogy Szlovákiában találkozott szlovákiai magyarokkal, akikkel jól kijött, viszont a szlovákok nagyon bunkók voltak.

Szóval az elmúlt években azt hallottam, hogy sokan nem szeretik a szlovákokat a viselkedésük miatt.