Az EU-s intézményekben a francia egyenrangú nyelv az angollal?

A brüsszeli EU-intézményekben a munka kb. 90%-a (vagy több) angolul zajlik, de elvileg a francia egyenrangú. Munkaszinten nincs tolmácsolás, tehát angolul meg franciául is tudnod kell pl. követni egy értekezletet.

Tolmácsolás csak felső, politikai szinteken van (pl. Miniszterek vagy állam- és kormányfők szintje).

Az EU intézményeiben minden tagállam nyelve egyenrangú. Ahol több nyelv van, az külön megállapodás kérdése, de utána hivatalos. Ez azt jelenti, hogy mindenki jogosult e nyelvek bármelyikén megszólalni, a megértésről a szakszolgálatnak gondoskodnia kell.

Ehhez képest ne keverjük a hivatalos verziót a gyakorlati praktikumokkal. Ha magyarul, vagy lettül szólal meg valaki, akkor kockáztatja, hogy többen nem figyelnek (az emberek már csak ilyenek). Megszólalhat, de ha fontos a mondanivalója, közismert nyelvet választ. A franciáknak éppen az a bajuk, hogy ők találták ki az EU-t és egyre kevesebben beszélik, ezért egyre kevesebben szólalnak fel így, ami zavarja az önérzetüket. Ezért inkább fizetnek tanfolyamokat, hogy mások is értsék használják a nyelvet.

Az egyenrangúság tehát nem lehet kérdéses, a praktikum azonban ezt felülírja.

Az EU-intézmények három hivatalos munkanyelve az angol, a francia és a német.

Németet soha senki nem használja semmire, puszta formalitás, hogy munkanyelvnek számít.

Francia itt-ott használatban van, pl. a nemzetek képviselői üléseznek (pl. valami tanácsi munkacsoport), akkor a franciák mindig franciául szólalnak fel. Készülnek franciául belső munkaanyagok is, használnak néha franciát belső munkaértekezleteken stb., de messze nem tud minden EU-bürokrata annyira franciául, hogy munkára használhassa.

Angol az általánosan elterjedt munkanyelv, angolul mindenki tud.

Politikai szinten (pl. Európai Tanács) van tolmácsolás, aki akar, saját nyelvén szólalhat fel. Szakmai, szakértői szinten (pl. a Bizottság belső munkafolyamatai) nincsen tolmácsolás.