EU-s tagsághoz mért nem alapfeltétel az Euró pénznem?

A monetáris unió az integráció egy magasabb szintje.

Elméletben azt csak teljes politikai unió esetén szabadna(Egy állam).

Feltétel de mindegy.

"A jelentkező államnak képesnek kell lennie a tagságból fakadó kötelezettségek teljesítésére. Ebben benne foglaltatik a jogi, intézményi, politikai háttér megteremtése és a monetáris unió"

[link]

mert csak akkor kapunk eurót, ha teljesítjük a konvergenciakritériumokat

[link]

itt el lehet olvasni miért nincs eurónk

Az uniós tagság és a kérelem között is több év telt el, nem véletlenül.

Egy konszenzusra épülő csoport csak akkor működik eredményesen, ha a tagjai nagyjából azonos helyzetben vannak. Ha ez nem teljesül, nagyon eltérőek lesznek az érdekeik, ami végeláthatatlan vitákhoz és egyeztetésekhez vezet. Vagyis abba a helyzetbe kerülnek, hogy vagy a hatékonyságot adják fel, vagy a konszenzust.

1990 után a két volt tábor között nagyon nagy gazdasági, szemléleti és infrastrukturális különbség volt. Ugyanakkor óriási volt a politikai nyomás az egyesülésre. E kettő annyira ütötte egymást, hogy valahol engedni kellett. Másfelől ők se grállovagok, meg a mindentudást se birtokolják. Ezért alakult ki egy kompromisszum, amely szerint bizonyos konvergenciára szükség van, tudjuk, hogy ez nagyon nem lesz elég, de többet nem lehet. Létrejött tehát valami, és ahogy lépegettek be az elmaradott tagjelöltek, úgy lett egyre nagyobb a feszültség, és úgy romlott a hatékonyság. A németek és a franciák nem hajlandók feladni a konszenzusos alapeszmét, hiszen ez volt a II. világháború lelki lezárásának nagy dobása. Így viszont mára az Unió a bürokrácia magasiskolájává vált. Be kellett engedniük a görögöket, ami nagy hiba volt gazdaságilag, de muszáj volt politikailag. A szlovákok is sok szempontból megbánták. Ha bennünket néznek, akkor persze örülnek, hogy beléptek. Tehát ez se egyértelmű.

A lényeg tehát: igen, alapfeltétel kellene hogy legyen. A gazdasági ésszerűség ezt követeli. A politikai igény viszont ezt felülbírálta. Most a kettő között lavírozunk, senki sem mer érdemit lépni, mert annak olyan radikálisnak kellene lennie, amit sokan nem fogadnának el. ÉS ki szeret eleve kudarcra játszani? Marad tehát a forró kása kerülgetése. Ez a legrosszabb, de ki lesz a kezdeményező? Amíg valahogy ki nem derül, hogy a többiek nem fogják lehurrogni, addig csak óvatos próbálkozások és azonnali visszavonulás lesz. Ez történik most a görögökkel is.