Hogyhogy nem tud megküzdeni a válsággal egy olyan óriási gazdaság, mint Olaszország?

Itt élek, de magam sem tudom megfogalmazni, mi az ok.

Az olasz ember eredendően nem lusta, csak "furbo", azaz megpróbál ügyeskedni. Elterjedt a fekete munka - a hatalmas és értelmetlen adók miatt.

Adót a 90-es évektől fizetnek - ha jól értettem -, előtte szépen lehetett játszani, mentek előre a dolgok.

Mivel ez eredendően egy agrár ország, melyekről tudjuk, hogy nem tartoznak a leggazdagabb országok közé, az első igazi fellendülés hullám a második világháború után a Marshall tervből kapott pénzzel kezdődött.

Előtte hatalmas tömegek vándoroltak ki Amerikába (lásd Ferenc pápa szülei pl., ráadásul ők Piemonteból mentek "világgá, ami nem is a megszegényebb olasz régió).

A gazdasági válság nagyon megviseli az agrár ágazatot, az ipar pedig olyan országokba települt, ahol olcsóbb a munkaerő, illetve ahol alacsonyabbak az adó terhek. (FIAT leányvállalatok Lengyelországba, a székhely Hollandiába költözött).

A luxus turizmusnak is annyi, mert a Monti kormány jól megakarta adóztatni a jachtok tulajdonosait a kikötő használatért, ezek az emberek elmentek az olcsóbb horvát, francia, spanyol, görög kikötőkbe. Ezzel együtt a kikötőkben az éttermek, boltok, egyéb szolgáltatások látogatottsága is megcsappant.

A mostani 40-es korosztály szülei még rendelkeznek elegendő vagyonnal, hogy eltartsák a munkanélküli, vagy rosszul megfizetett felnőtt gyerekeiket, és a szülők halálával még megörökölhető egy életmentő tőke, de aki ezt nem tudja okosan használni, hamarosan koldusbotra jut.

És azért nem tudnak kilábalni belőle, mert az adók egyre emelkednek - a munkaadók, befektetők adói -, a foglalkoztatásban jelenleg ostoba törvények védik azt a munkást is, aki nem termelékeny, aki szívesebben van betegszabadságon, mint a munkahelyén. Aki egyszer határozatlan idejű szerződéshez jut, azt lehetetlen kitenni a munkahelyéről, hogy helyette egy jól dolgozót vegyenek fel. Motiváció nulla.

Az olaszok szeretnének sokat keresni, és nem értik, hogy a külföldi munkaerővel ilyen módon nem lehet versenyezni.

(Pl. nem értem, hogy az olasz kórházakban miért német sajtot adnak a betegeknek, amikor Oo. jó sajtokat állít elő. Biztos, mert a német olcsóbb...)

Az állami gépezet, a bürokrácia nagyon drága, és ennek megfelelően hihetetlenül lassú.

Azt hiszem, ha ezt végig gondoljuk, akkor látható, hogy az egész több sebből vérzik, és egy alap mentalitást nem lehet 2-3 hónap, de 2-3 év alatt sem megváltoztatni.

Jelenleg az egész ország, a gazdaság körbe-körbe forog, és nem találják a kitörési pontot.