Szerintetek mit hoz a jövő Európa perifériáin és közeli szomszédságában? (Kaukázus, Kis-Ázsia, Arab-félsziget, Észak-Afrika)

Kicsit hosszú lett, kérlek nézzétek el :-)

Kezdjük a Kaukázusban. A törökök regionális hatalomként Azerbajdzsánt támogatják az örmény-azeri konfliktusban, ahogy Azerbajdzsán az USA, az EU és Izrael elsőszámú szövetségese. Évi dollármilliós segélyeket kap az USA-tól fegyverkezésre, együttműködik katonai és hírszerzési téren Izraellel, az EU-val való társulásból viszont (minden bizonnyal moszkvai nyomásra) kitáncolt. Grúzia ellenben még Azerbajdzsánnál is keményebb oroszellenes és nyugatbarát politikát folytat, társult az EU-val, deklarált célja a NATO-tagság. A NATO viszont óvatos, egyelőre nem hívja meg Grúziát. Ha helyi regionális hatalmakról van szó, akkor még ott van Irán. Iránban jelentős azeri kisebbség él, viszont Irán nem nemzetiségi, hanem vallási alapon szerveződött állam (lévén teokratikus köztársaság), az azeriek nem etnikai kisebbség a perzsa államban, hanem a muszlim azeriek a többségi államalkotó vallás része (a teheráni parlamentben is a vallási kisebbségeknek van állandó képviseletük). Maga Ali Hamenei ajatollah is azeri. Irán (muszlim nép ide vagy oda), a kaukázusi konfliktusban Örményország pártját fogja, már csak azért is, mert ha Azerbajdzsán mellé állna, akkor óhatatlanul az USA-val és Izraellel kerülne egy csónakba. Moszkva hivatalosan semleges és örömmel vállalja a közvetítő szerepét minden örmény-azeri konfliktusban, de facto viszont egyértelműen örménybarát politikát folytat. Erdogan nemrégiben (első török kormánypolitikusként) megemlítette az örmény népirtást egy beszédben. Ha Törökország lassan kihátrál az azeriek mögül (esetleg beáll az örmények mögé, bár ez valószínűtlen), akkor Azerbajdzsán támogató nélkül marad a kaukázusi konfliktusban. Moszkva ellenük, Teherán inkább ellenük, Ankara minimum semleges, Washington és Tel-Aviv pedig túl messze vannak.Nem gondolom, hogy pusztán elvi-ideológiai okok miatt állt be Irán Örményország mögé és hátrál ki Törökország Azerbajdzsán mögül. Oroszországot a Kaukázusban nem lehet megkerülni. Beszédes, hogy Grúzia még mindig vár a NATO-meghívójára. Ha felveszik az országot a szervezetbe, megjelenik az orosz határon a NATO, annak beláthatatlan következményei lesznek. Nem tudom, hogy meg merik-e ezt tenni. A Kaukázusban szerintem csak olyan rendezés jöhet, ami az oroszoknak megfelel, egész egyszerűen azért, mert érdekszféra. Grúzia 2006-ban megtámadta Oroszországot (még az EU szerint is, az amerikaiakon kívül mindenki szerint Szaakasvili kezdte a konfliktust). Ilyesmi egész egyszerűen nem fér bele. A térségben vagy oroszbarát vagy, vagy ledarálnak, Moszkva felé lejt a pálya. Jó példa a csecseneké, a radikálisabb lázadók vagy lehiggadtak, vagy meghaltak, vagy az al-Kaida közelébe sodródtak, Csecsenföld pedig az egyik leglojálisabb tartománnyá lépett elő. Keményen oroszellenes politikát a szomszédban folytatni szerintem veszett fejsze nyele.

Törökország és Irán ezt látva inkább a Kaukázust békénhagyják és másfelé igyekeznek mozogni. Minden híreszteléssel ellentétben Erdogan nem kívánja feladni a nyugati USA-és NATO-szövetséget, csupán a szövetségi rendszeren belül próbál magának nagyobb hatalmat és mozgásteret szerezni, mivel ahogy Putyin a cári Orosz Birodalmat, úgy Erdogan az Oszmán Birodalmat igyekszik feltámasztani. Viszont kissé úgy érzem, mintha a török külpolitika célját vesztetté válna. Az amerikai érdekek kérdés nélküli kiszolgálását többé nem akarják, viszont Európa felé nem tudnak mit tenni. Az EU-tagság egyre esélytelenebb és már ők sem igazán akarják, a görögökkel szembeni konfliktus pedig egyre inkább befagyottnak néz ki. Görögország, túl azon, hogy EU-tag és egyazon NATO-ban ül, mint a törökök, erősen oroszbarát is, tehát Ankara Athén felé rengeteg falba fut. Ciprusra ez hatványozottan igaz, ott most éppen orosz haditengerészeti bázis épül. Irán regionális nagyhatalom, továbbá Törökország „nulla ellenség a szomszédban” doktrínája miatt vele szemben sem igazán léphet fel. A Szíria-Irak katyvaszban próbál halászni, de nem túl sok sikerrel. Az országot mérsékelten iszlamizáló Erdogan a radikális iszlámmal szemben lép fel, miközben a radikális iszlám fellép a militáns világi hatalmak ellen (Szíria, Irak), akiktől Erdogan retteg, mert ez a Hazájában a kemalista tiszti karral egyenlő. Így a kurdokkal kerül egy csónakba, akik felé gesztusokat tesz, viszont a török-kurd barátság még az azért messzire van. (Érdekes módon a török-kurd megbékélésben pont a mérsékelten iszlamista hozzáállás segít, ők többé nem kurd kisebbség a török többségben, hanem a muszlim többség kurd részei.) A török külpolitika per pillanat mindenhol falakba ütközik.

Irán is hasonlóképpen áll. A Kaukázusban az oroszok állják útját, északnyugaton a törökök, a szír-iraki helyzetben Ő sem igen találja a helyét. Keletre ott van Afganisztán és Pakisztán. Az amerikaiak kivonulása után Karzai hatalma szerintem pillanatokon belül összeomlik, ahogy Pakisztán is érdekes téma, az ország hagyományosan az USA-szövetségese az oroszbarát Indiával szemben, de az utóbbi időben az amerikai-pakisztáni kapcsolatok fagypontra hűltek, India pedig Világhatalomként igyekszik az oroszoktól távolodva saját politikát csinálni. Ebben a két országban Irán talán érvényesítheti az érdekeit a közeljövőben. De ez már messze van és messzire visz. Irán hagyományos célja a Perzsa-öböl uralása, ahol emiatt konfliktusban áll Szaúd-Arábiával. Szaúd-Arábia viszont az USA legerősebb térségbeli szövetségese, továbbá ott vannak az USA (és Szaúd-Arábia) előretolt, sziklaszilárd bástyái, az Öböl-menti szunnita államok (Kuvait, Katar, Bahrein, UAE, illetve én még Ománt is idesorolom). Az sem javítja feltétlenül Irán helyzetét, hogy Rohani egy engedékenyebb perzsa vezető, aki békülékenyebb hangot üt meg a Nyugattal. A törökökhöz hasonlóan szerintem Ők is kissé céljukat vesztett ország lettek.

Ha már szóba került Szaúd-Arábia, az Ő stratégiai célja is a Perzsa-öböl uralása, csakhogy Iránnal ellentétben mögötte ott ál az Amerikai Egyesült Államok és az Öböl-menti szunnita államok egytől-egyig az Ő előretolt bástyái. Főleg ezek tükrében érthetetlen a számomra, hogy a szaúdi vezetés miért távolodott az utóbbi időben Washingtontól és főleg nem értem, hogy miért közeledik Moszkvához. Szaúd-Arábiában a belpolitikai helyzet is nagyon komplikált, totalitárius állami elnyomás van, külső segítség nélkül ki tudja meddig tartanának ki a Népharag ellen, erre távolodnak a kenyér-és fegyveradó Szövetségestől.

Északnyugat felé Szíriában és Irakban, de főleg Irakban az egész Világ tanácstalan, hogy hova álljon. Irak egy mesterséges ország, nincs olyan, akit az irakiak (ilyenek nem is léteznek) elfogadnának valódi vezetőnek. A kurdok számára itt a lehetőség, hogy megcsinálják az Önálló Kurdisztánt, ami viszont a törökök számára vet fel kínos kérdéseket. Ugyanakkor az iraki síiták és az iraki szunniták jövőjéről semmi koncepció nincs.

Szíriában ha Asszád végül győz is, már semmi sem lesz a régi, ha pedig veszít, akkor a kurdok sorsa egyértelmű, jöhet az Önálló Kurdisztán, viszont a síiták, szunniták, aláviták és keresztények sorsa egy nagy kérdőjel. A szunniták talán csatlakoznak az IÁ-hoz, de az jelen pillanatban egy életképtelen, a nagyhatalmak töketlenségéből ekkorára hízott államnak tűnik nekem. Viszont nem tartom kizártnak, hogy továbbá töketlenkedés esetén nagyra nő, létrejön egy a szaúdihoz hasonló teokratikus diktatúra, aztán az ország veszít a radikalizmusából, lehiggad és a végén még Nyugatbaráttá válik.

Libanon és Jordánia jelenleg stabilnak tűnnek, de óriási szociális időzített bombák, tele vannak menekültek millióival, nincs ivóvizük, élelmük, pénzük, ha borulnak, utánuk az Özönvíz.

Izrael nemzetközileg egyre inkább elszigetelődik. Nemrég épp Svédország ismerte el az önálló Palesztinát, első EU-s tagjaként a „dominónak”, ami pár éve indult és aminek során majdnem egész Latin-Amerika és Ázsia jelentős része elismerte a Palesztin Államot. A hagyományos szövetséges Törökország egyre messzebb sodródik tőlük, ahogy a baráti arab államok is. A legutóbbi konfliktus kapcsán már az EU és az USA sem tett olyan egyértelmű Izrael-barát kinyilatkoztatásokat, mint korábban. Az ENSZ és az emberijogi szervezetek egyre keményebben bírálják a Zsidó Államot, ahogy az USA is egyre lagymatagabban áll ki mellette. Időközben a militáns izraeli jobboldalnak odahaza is egyre keményebb az ellenzéke, a zsidó lakosság belefáradt az állandó palesztin háborúkba, az izraeli liberálisok és baloldaliak keményen békepártiak újabban. Közben Izrael nem tudja mit szóljon Kurdisztánhoz. Sokan Izraelben párhuzamot vonnak a zsidók és a kurdok között, mint két hazátlan nép, akiknek végül sok ezer év után lett. Ez a nézet a kurdok egy részének is tetszik. Ugyanakkor más kurdok inkább a palesztinokkal vonnak párhuzamot és Izraelben is vannak olyan félelmek, hogy Kurdisztán létrejötte jó ösztönzés lesz a palesztinoknak. Izrael a szír és iraki események kapcsán sem tudja mit tegyen. Izrael-ellenes rezsimek ellen harcolnak antiszemita iszlamisták.

Kurdisztán külpolitikája is kérdéses lesz, ha létrejön. Jelenleg a Nyugat támogatja a kurd függetlenséget, de fenntartásokkal, mellesleg Kurdisztán létrejötte sok USA-barát államot is sértene a térségben.

Jemen egy működésképtelen valami, a radikális iszlám és a bűnözés fészke, amivel senki nem törődik, passz, hogy mi lesz ott.

Egyiptomban stabil és támogatott a katonai vezetés, ami az USA fontos térségbeli szövetségese, évi dollármilliós fegyvervásárlási támogatásokat kapva. Ugyanakkor az utóbbi időben önállósodni próbálnak, nyitnak az oroszok felé, kritikusabbak az amerikaiakkal. Nyilvánvaló, hogy Egyiptom térségbeli vezető hatalom kíván lenni. Szerintem menni is fog neki. Hogy mit kezd majd ezzel, mik lesznek regionális hatalomként a céljai, azt nem tudom.

Líbia és Algéria működésképtelen, polgárháborús, konfliktusokkal teli országok, Észak-Afrika Szíriája és Irakja. Talán őket akarja Egyiptom a befolyási övezetévé tenni és Észak-Afrika vezető hatalmává előlépni?

Tunézia és Marokkó Észak-Afrika Jordániája és Libanonja, sikerült lenyugtatni az Arab Tavaszt, de nem éppen stabil országok.

Szerintetek mi lesz itt a közeli és távolabbi jövőben?

Amit kérni szeretnék:

-ne rángassátok elő a magyar belpolitikát!

-ne kössetek önkényesen semelyik politikai oldalhoz engem!

-ne nevezzétek okoskodásnak, amit írtam, nem vagyok külpolitikai szakértő, csak érdeklődő laikus!

Köszönöm :-)