Járt itt valaki a 80-as években Lengyelországban? Tényleg nem volt mit enni?

Romániában, a nagyobb városokat és Erdélyt kivéve, sok helyen még ma sincs mit enni, annyira nincs pénz. Így aztán a megélhetési bűnözés, vagy az éhezés marad nekik. Rossz látni, milyen borzalmas körülmények között élnek az egyszerű, szegény emberek ott.

A lengyeleknek viszont sikerült felzárkózniuk, sőt, már valósággal szárnyalnak.

Én jártam. 1981 körül az élelmiszerboltokban már csak szálas teát és ecetet lehetett kapni, azzal voltak a polcok telepakolva. Hús csak jegyre volt (a mosópor, fogkrém, szappan, és talán egy ideig a kenyér is), presszóban alkoholt nem szolgáltak ki (sört sem), mert szesztilalom is volt a politikai helyzet miatt. Még 1988-ban sem volt hús a gyorséttermekben, csak valami hamburgerpogácsa szerüség, azt adták minden körethez (nem volt éppenséggel rossz). Viszont, az olyan luxus-szállodában, mint pl. a varsói Fórum-hotel, az étteremben pazar válszték volt, volt minden (ital is), de oda csak külföldiek mentek (egy éjszaka egy havi lengyel átlagfizetésbe került, én is csak céges kiküldetésben laktam ott, mert máshol nem találtak helyet).

Mindemellett, egyeseknek valahonnan (valószínűleg a feketepiacról, ami virágzott) sikerült sok mindenhez (még vodkához, akár éjjel is) hozzájutni. Barátnőm apja valami államvédelmi helyen volt magas beosztásban, náluk mindíg volt rendes kaja, valószínűleg az ilyen beosztásban lévők különellátást kaptak.

Éhínség, mint olyan nem volt. Ahogy az előzőek írják, jó pár évig jegyrendszer volt és állandóan sorba kellett állni majdnem mindenért, de senki nem éhezett. Akinek volt keményvalutája, az mindenhez hozzájutott azonnal, a Pewex bolthálózat ellátottsága még magyar szemmel is olyan volt mintha egy nyugat-európai üzletbe tévedt volna be az ember (persze nem önkiszolgálóak voltak). Meg hát a határ mentén élők tömegesen jártak át az NDK-ba, Csehszlovákiába, Magyarországra.

Összefogalva: mai szemmel nagyon sz*r volt az ellátás, de megoldották ki így ki úgy. Én mindezek ellenére imádtam Lengyelországba járni, nem éreztem magamat olyan csórónak mint Ausztriába vagy akár Nyugat-Berlinbe átlépve.

A lengyel egyébként élelmes nép, azokban az években folyamatosan jártak ide piacolni (a nemhivatalosan ún. "KGST"-piacokra), árulták a nyugatiakhoz képest sokszor silány árucikkeiket, de mivel olcsón adták, sokan vették. (Tőlük vettűnk akkoriban pl. hajszárítót, de még lemezjátszót is.) A forintért pedig gondolom, bevásároltak maguknak. A forintot náluk is keresték és nagyon jó árban váltották, Krakkó főutcáin lépten-nyomon kérdezgették: "forint van?", egész pénzváltó maffia működött. Az egyszeri lengyel meg valószínűleg tőlük vette meg, mielőtt ide jött, mert a bankban csak keveset kaphatott.

#15: nekem is kedvenc uticélom volt akkoriban, volt valami különleges, melankólikus bája az országnak, voltak lengyel ismerőseim onnan is, és olyanok is, akik Mo-on tanultak. 1990-óta egyszer jártam Zakopane-ban, de már nem nagyon találtam meg az egykori hangulatot.