Kínában és Indiában mitől alakult ki az a borzasztó gondolkodásmód, hogy csak a fiú gyerek "számít"?

Nem teljesen jó a megfogalmazás. Az, hogy a gyerek érték, az minden kultúrában megvan függetlenül a gyerek nemétől. Kínában, ahol bevezették az egy gyerek szabályt, ott lett nem mindegy, hogy az az egy gyerek fiú-e vagy lány-e. Azért nem mindegy, mert a lányt a férj elviszi otthonról, és nem lesz aki az öregekről gondoskodik. Mert ott ugye tényleg nem lehet a szociális hálóban reménykedni. Szóval az van, hogy ha lehetne több gyerekük, akkor a lánynak is úgy örülnének, de ha csak egy gyerekük lehet, és az lány, akkor öreg korukban jó nagy bajban lesznek. Ezért akar minden kínai fiú gyereket. A fenti ok miatt van az, hogy a kínaiak, még akkor is, ha mondjuk már az egész család amerikában él, azzal vannak elfoglalva, hogy a fiúgyereknek milyen csaja van: hogy néz ki, milyen családból van, mennyit keres. Addig a lánygyereket hagyják, hogy azzal kavarjon, akivel akar, mert ha megházasodik úgyis elmegy otthonról. Ez realitás. Persze azok a kinai kínaiak, akiknek több pénzük van, és történetesen lányuk lett, el tudják küldeni külföldre tanulni, mondjuk az USA-ba, akkor rá hárul az a felelősség, ami hagyományosan a fiúkat illeti meg.

Indiában teljesen más a helyzet, de ott sem igaz, hogy a lányokat értéktelennek tartanák. Az meg teljesen hülyeség, hogy valahol azért nagy a nemi erőszak száma, mert a nemi arányok el vannak tolódva. Ez nem igaz. Viszont furcsaság, hogy még most is kb. 8o%-a a házasságoknak olyan házasság, amit a családok zsíroznak le, és a házasodók gyakran alig ismerik egymást (vagy egyátalán nem :).

Itt egy cikk arról, hogy miért van indiában sok nemierőszak:

[link]

A nemek arányának nincs köze hozzá ennyit elárulok.