Miért nincsen válasz?

Az orosz miniszterelnök-helyettes, annak hatására, hogy nem engedték be gépét a román légtérbe, kijelentette: "Legközelebb TU-160-as bombázóval utazom."

Lényegtelen, hogy ezt valóban követi-e tett. Vélem, hogy nem - még ha nem lenne elképzelhetetlen a mostani történések után. (Egyébiránt Nógrádi György nemzetközi szaktekintély meg volt győződve róla, hogy a döntő pillanatban Putyin visszalép a Krím esetében - most már a Donyecknál is "hadgyakorlatot" tartanak, amire nem sokkal korábban még én is hitetlenül legyintettem, mondván, hogy a Krím már az övék, és nem fogják tovább húzogatni az oroszlán bajszát.)

De más esetben egy ilyen mondat elég lenne a diplomáciai kapcsolatok azonnal beszüntetésére és a nagykövetségek visszahívására! Vagy akár hadüzenetként is lehetne értékelni. Nem véletlen, hogy ilyen mondatokkal nem szoktak "vagdalkozni" a nemzetközi politikában, ennél sokkal csekélyebb vérmérsékletűek is veszélyesen elmérgesedett, bizalmatlan, és bármilyen végkifejletet eredményezhető hangulatot tudnak kelteni országok viszonyában.

Ezt nem egy súlytalan politikai ámokfutó mondta. Hanem az orosz parlamenti gyűlés résztvevője. A kormány tagja. A miniszterelnök közvetlen helyettese. Az államvezetés második embere.

Eleve idegesítő ez a cinikus képmutatás Putyin részéről, aki a Krím esetében is azt mondta, "csak hadgyakorlat zajlik". Igen? És milyen hadgyakorlat az, amelynek keretében egy szuverén állam önálló haderőjének tagjait lefegyverzik?* Miért nem von maga után semmit, hogy egy másik állam tengeralattjáróját egyszerűen "elfoglalták"?

Azt mondta, "mégis mi arra a bizonyíték, hogy azok orosz katonák, hiszen bárki ölthet olyan egyenruhát". Utólag, mint világos lett, valóban azok voltak. Tehát Putyin vagy szemrebbenés nélkül hazudott minden politikai partnerének erről, és innentől a nemzetközi tárgyalásokban minden szinten lenullázta magát; vagy valóban nem tudta, hogy azok, ami pedig azért teszi alkalmatlanná egy állam vezetésére, mert nem tudja, mit tesznek az ő legfelsőbb vezetése alatt álló haderő tagjai. Bármelyik is igaz, megszűnt létezni, mint államférfi.

*Még itt is volt olyan, aki a kommentárok között azt írta, hogy nincs itt semmi, az oroszok csak a _saját_, Krímen lévő laktanyáikba vonulnak be, amihez minden joguk megvan.

Kíváncsi lennék most annak a személynek a véleményére, de nem találnám már meg a hozzászólást.

Más - gondolom, leendő munkáspárt-szavazó kiskamasz - egyébiránt az ukrajnai eseményekre azt írta, hogy "itt kérem kommunista forradalom zajlik, csak még senki nem tud róla" - mindezt úgy, hogy éppen az oroszbarát Janukovicsot űzték el...

-------------

Egészen eddig azt mondtam, a NATO, bármennyire is terhes szövetséggel jár, de szükség van rá, mert bár egyelőre nem látjuk semmi pozitívumát, és várhatóan a közeljövőben nem is lesz konfliktus Európában, ha baj van, mégis jól jön egy ilyen védelmi rendszer, ami nélkül egymagunkban borzasztó kiszolgáltatokká válnánk.

Most már teljes mellszélességgel és abszolút határozottan azt mondom: ki kell lépnünk belőle.

Normál esetben a NATO azt szolgálná - legalábbis arra jött létre -, hogy a kis európai nemzetközösségek közös oltalom alatt álljanak a nagyobb hatalmak bekebelezésével (akkoriban a Szovjetunió, de lehet bármi más), illetve akár egymással szemben.

Eddig ez úgy működött, hogy tíz éven keresztül kiszolgáltuk az USA minden globális idiotizmusát, indokolatlanul haltak meg magyar állampolgárok olyan presztízsügyekért, világpolitikai játszadozásokért, amelyekhez nekünk semmi közünk nem volt, és nincs - de olcsóbb volt a lengyel, magyar, román, szlovák, cseh, és más nemzetek katonáját küldeni a forrongó helyekre a médiában kínosan mutató, amerikai állampolgárok halálát kiküszöbölendő -, (de én csitítgattam magamat, mondván, hogy eddig ugyan a NATO-tagság színtisztán ráfizetéses számunkra, és valószínűleg még jóideig az is marad, de később mégis jóljöhet), majd most, amikor itt lenne a viszonzás, a NATO mindössze négyszáz(!) főt rendel a balti államok, Lengyelország és Románia biztonságát együttesen megőrizendő.

A NATO-tagságunk minden további napja értelmetlenné, okafogyottá vált. Itt most mellékes. hogy ahogyan az EU, úgy a NATO is csak szavakban törekszik arra, hogy lemaradottabb tagjait a fejlettebbek pénzével és technológiájával felhúzza - nincs olyan öntudatos nemzet, amely saját megtermelt pénzét másra költené rá -, minket sem fegyvereztek át nyugati haditechnikára, mi csak a pótléka voltunk az USA nemzetközi érdekérvényesítésében megkímélni akart saját haderejének. Erről szólt, és erről szól a NATO: az Egyesült Államok kiszolgálása.

Ígéretekkel, hogy ez kölcsönös, "ha majd egyszer úgy alakulna" - gondolván: nem fog, mert Európában béke van, és lesz is.

Most eldőlt a válasz arra, hogy helyünk van-e ott.

A közép-kelet-európai országoknak önmaguknak kell védelmi szövetséget megszervezniük, a V4 mintájára, vagy akár annak kibővítésével. Az USA-nak ugyanúgy a hatalmuk kiterjesztésére szolgáló területet jelenti ez a régió, mint Oroszországnak, csak ők ezt kulturáltabban teszik, mert az a madár, amelyik nem tudja, hogy kalitkában van, nem is próbál tenni ellene. De a közelmúlt Snowden és Manning közreműködésével kirobbant botrányai bemutatják, hogy ez az állam ugyanolyan hatalom, mint a világtörténelem bármely másika. Csak jobban el tudják adni magukat. Hogy a demokrácia alappillérének szerepében tündöklő imidzsük ne sérüljön, az alkotmányukat nem megsértve, Guantanamo-n tartanak fogva, és az emberi jogokat semmibe véve kínoznak törvénytelenül elhurcolt embereket.

Amit pedig Oroszország megenged magának, más esetben már háborúhoz vezetett volna. És minél inkább látja, hogy igen, megteheti, nem kell az nyugat véleményétől tartania - ami eddig elriasztotta az efféléktől -, most bemutatja, hogy erősebbek a gazdasági érdekek, és végsősoron övék az utolsó szó. Ezt eddig ők sem tudták, de most már világossá vált az elmúlt hónapok hatására, és ez eltörölt minden korábbi féket, ami esetlegesen még megvolt.

Ilyen esetekben nem lép a NATO. És vajon vitte-e el a demokráciát Észak-Koreába? Nem. Hiszen egy kopár, természeti kincsekben szegény, így értéktelen, és még stratégiailag sem számottevő ország. Ellentétben Irak tömegpusztító fegyvereit máig is csak keresik.

Afganisztán és Irak után, milyen meglepő, megint egy közel-keleti állam lett az új főgonosz, Irán. Újabban ők "dúsítanak atomot". Egyiptomnál is azonnal ott termettek a NATO (azaz az USA) hívására a francia és román hadihajók, hogy a forradalom után "rendezzék" a helyzetet.

Hol vannak, amikor maguk az _érintettek kérik_ őket?