A 68-as francia diáklázadásokkor miért volt annyi Maoista? Nem vették észre, hogy Kínában nincs mit enni és halálra vernek mindenkit aki megpróbál a külvilággla kommunikálni, míg Franciaországban a csöves is királyként élt a kínai szinthez képest?

Nem egy országot vagy egy rendszert láttak a maoizmusban vagy a kommunizmusban, henem egy elvet. Ami - valljuk meg - szimpatikus is lehetne - elvben. Hogy a gyakorlatban milyen volt, azt csak azok érezték, akik benne éltek. Az Amerika Hangja, a Szabad Európa és hasonló rádióadók francia nyelvű adásai annyira közismerten kommunistafaló és hidegháborús propagandát hirdettek, hogy annak a felét sem hitte el senki.

Hiába volt televízió, ha az adott államok éberen ügyeltek arra, hogy csak a legszebbet-legjobbat lássák és filmezhessák a hivatalos riporterek és egyéb kiküldöttek. A turizmus a nullával volt egyenlő. Azt a kevés valódi hírt, ami mégis kiszivárgott, legtöbbször maga a francia kormány cenzúrázta, meg amúgy sem adtak sok hitelt neki. A fiataloknak és az elégedetlen munkásoknak pedig valamiféle példakép kellett, amit nem találtak meg a monopolizálódni készülő kapitalizmusban. Erre buzdította őket az egyébként rendkívül tehetséges - és elveit később, a gulágok és egyéb Rajk-perek megismerése után korábbi elveiz megtagadó - Jean-Paul Sartre és köre is. Addigra az '56-os keleteurópai események is elvesztették újdonságukat, az emberek csak az egyre gazdagodó kis réteg kiváltságait látták.

Kellett az örökké lázongó franciáknak egy új "kitörési" lehetőség.

"Franciaországban a 60-as évekre már elterjedt volt a TV, nem volt a boltokban áruhiány, kb. úgy éltek már, mint mi a 90-es évek elején."

Tévedsz, sokkal jobban éltek, egészan a két olajválság kitöréséig. A hábotú után olyan prosperitás indult meg, amit addig senki nem ismert. (A " Harminc dicsőséges év"-nek nevezték a franciák ezt a korszakot, egy olyan történelmi eseményre célozva, amit itt hosszú lenne leírni, és nem is kapcsolódik a témához.)

Ha ez a kérdés ennyire érdekel, olvass róla sokat, mert úgy látom, kész kliséket fogadsz el, minden alaposabb ismeret nélkül. Erről a témáról még egy ilyen fórumon is oldalakat lehetne írni!

A 68-as francia lázadásokat az USA szervezte, hogy megbüntesse De Gaull-t.

A 60-as évek végére a feanciáknak rengetegdollára gyűlt fel, mert rengeteget kereskedtek az USA-val.

Aztán egy nap De Gaulle kezébe került egy dollár bankjegy, amire rá volt írva, hogy BÁRMIKOR átváltható aranyra.

El is ment az USA-ba, és kérte a 7000 tonna aranyat a dollárjaiért. De hát akkor már Fort Knoxban valószínűleg nem volt semmi, mert az USA nagyon ideges lett...

Jim Sharpe és Saul Alinsky-féle elgondolások alapján felkeléseket szítottak, aminek a végén De Gaulle elbukott, és rövidesen rá meg is halt. Előszedtek a padlásról minden, a tömegeket jól hülyítő ideológiát, Mao-tól Trockíjon keresztül a hippizmusig...

Ekkor nyitotta Kohn Bendit a pedofil ovodáját is.

1972-ben pedig az USA bejelentette, hogy többé nem váltható át a dollár aranyra.

Pár éve Dominique Strauss Khan, az IMF vezetője tette fel a kérdést az USA-ban őrzött aranyat illetően...

Oszt hirtelen valahogy szex botrányba keveredett...

Szintén pár éva a németek szerettek volna pár tonna aranyat elhozni Fort Knoxból...

Le is esett egy German Wings repülő az Alpokban jó sok utassal.

Aztán a németek letettek arról, hogy viszontlátják az aranyukat.