Elmondaná valaki hogy mi ez as egész ukrajnában? Ha lehet röviden és az elejétől!?

Szóval, van egy instabil, szegény ország és etnikailag megosztott ország - a lakosság 60%-a (Kijevtől nyugatra) ukrán, 35%-a (Kijevtől keletre + Krím) orosz, a fennmaradó 5%-as meg mindenféle más, ami belekerült a mixbe -, félúton a (hozzájuk képest) gazdag Európa és az izmos Oroszország között. Az instabilitás és a szegénység elsősorban azért van, mert a gazdasági elit, jó káeurópai szokás szerint, mindent felzabál a nép elől.

Amióta sikerült elszakadniuk a Szovjetuniótól, mindig azon ment a vita, hogy milyen irányba fejlesszék tovább Ukrajnát. Kb. kiegyensúlyozott erőviszonyok voltak a három versengő nézet között:

- közeledjen Európához, és hosszabb távon próbáljon csatlakozni az EU-ba. (Az ukránok egyik fele ezt akarta. Az EU-nak igazából nincs ilyen terve.)

- maradjon meg a kettő között, és valami saját utat törjön magának, mindkét féltől távolságot tartva. (Az ukránok másik fele ezt akarta.)

- bújjon vissza Oroszországhoz, és hosszabb távon alkosson vele gazdasági uniót. (Az oroszok túlnyomó többsége emellett áll. És Putyin meg különösen.)

Tavaly év végén éppen folyt a tárgyalás az európaiakkal a társulási szerződésről - ami nem tagságot jelent, hanem csak akadályok lebontását a kereskedelem előtt -, amikor jött egy üzenet Putyintól kedvezményes gázszállítások és ilyesmik tárgyában. Janukovics (aki egyébként oroszpárti volt) rögtön fogta magát, felállt az asztaltól, és inkább az oroszokkal állapodott meg.

Ekkor kezdődtek a tüntetések. Először csak diákok, főleg az A kategóriából. A dolog akkor kezdett elfajulni, amikor ezeket a rohamrendőrség szétzavarta, a szükségesnél nagyobb erők bevetésével. A B kategória hívei megérezték, hogy itt komoly tétekben folyik a meccs, és úgy értelmezték a helyzetet, hogy ha nem vigyáznak, rövidesen ismét a Szovjetunióban találják magukat. A tüntetők immár sokkal nagyobb számban tértek vissza a kijevi főtérre (főleg hétvégente), az ellenzéki pártok politikusai pedig tették nekik a szépet.

Januárban Janukovics előállt azzal, hogy a rendszerellenes tüntetések szervezését tizenöt évig terjedő börtönnel sújtandó bűntetté nyilvánította. A tüntetőknek innentől fogva nem volt vesztenivalójuk, főleg, hogy a teret elhagyva a kormány által felbérelt verőemberek, a többnyire kelet-ukrajnai oroszokból verbuvált tituskák rajtaütéseinek is kitették volna magukat.Immár Janukovics távozást követelték, a rendelet érvénybe lépésének napján pedig megrohamozták a rendőrsorfalakat, elfoglaltak néhány minisztériumot, a főváros egyes területein pedig összefüggő barikádrendszert hoztak létre. Eközben Nyugat-Ukrajnában elfoglalták a megyei közigazgatási épületeket, és megakadályozták a rohamrendőrség egységeinek a fővárosba szállítását. Az új közigazgatások pedig az általuk uralt területeken törvényen kívül helyezték a kormánypártokat. Keleten is volt néhány kísérlet, de ott a tituskák és rendőrök visszaverték őket.

Janukovics ekkor tárgyalni kezdett az ellenzéki pártokkal - fűt-fát ígért nekik, miniszteri posztokat stb. A tömeg azonban nyomás alatt tartotta őket, így nem fogadhatták el az ilyen ígéreteket, még ha akarták volna is. (A pártok alapjában véve az oligarchák érdekképviseleti szervezetei, ott is.) Még azzal is előállt, hogy visszaállítják az alkotmányt a 2004-es helyzetbe, ami által sokkal kevesebb hatalma lenne, mint eddig; hogy kiengedi a foglyokat, ha a tüntetők kiürítik a minisztériumokat - ebbe a tömeg is belement.

Valamikor a múlt héten eljött a nagy nap, az épületek kiürítése elkezdődött, a foglyokat szabadon engedték, de a parlament napirendjében nem szerepelt az alkotmánymódosítás, és az ott ülő ellenzékiek kérdéseire világossá vált, hogy később sem lesz. Ekkor a tömeg megrohamozta a parlamentet, a rohamosztagok pedig - amelyeket a tárgyalások ideje alatt újra összevontak és felkészítettek - keményen visszaverték őket, és ellentámadásba lendültek; ekkor esett el az áldozatok jó része. A rendőri alakulatok kísérletet tettek a Majdan visszavételére, azonban nem jártak sikerrel. A rengeteg halálos áldozat hírére a nyugat-ukrajnai tömegek ismét elfoglalták a megyeszékhelyeket és segédcsapatokat indítottak buszokon a fővárosba, a Janukovics-féle kormány elszigetelődött nemzetközileg, számos minisztere és tisztségviselője pedig lemondott. A parlamenti képviselők nagyobb része kilépett a pártból, a rendőri csapatok egy része pedig átállt, illetve dezertált. Janukovics pánikba esett és menekülni kezdett, alighanem okkal. A parlament megmaradt képviselői - ellenzékiek, illetve a kormánypártból nemrég kilépettek (a janukovicsisták ugyanis elmenekültek, illetve nem sikerült bejutniuk a törvényhozás épületébe, amit időközben körbezárt a tömeg) ekkor megszavazták lemondatását, mondván, hogy ismeretlen helyen tartózkodva megbízatását nem tudja ellátni.

Most átmeneti kormány van, amely kiengedte a Janukovics előtt miniszterelnöki posztot betöltő, azóta börtönben ülő Timosenkót és igyekszik megakadályozni az orosz kisebbség elszakadási törekvéseit.