Mennyi idő alatt zajlik le egy nyelvcsere?

ahogy az #1 pontosan leírta, kiegészítve annyival,

hogy így, csak un. "sürgősségi eljárásban" felárért....

1-2 nemzedék talán, de ez nagyon sok mindentől függ. Pl. attól, hogy van-e egy adott nyelvnek írásbelisége. Ha nincs, hamar elfelejtődik, de ha van, az jelentősen lassítja a nyelv változását, elkopását, kihalását. Vannak-e az adott nyelven működő médiumok, írott és elektronikus formában? Ha nincsenek, megint csak gyorsabb a változás. A nyelvet beszélő közösség létszámától, kor-nem-összetételétől, politikai, gazdasági helyzetétől is függ, no meg az adott nyelv presztízsétől is: a megvetett, lenézett nyelv, amivel nem lehet boldogulni az életben, nem lehet mire vinni, szintén hamar eltűnik, míg a magas presztízsű nyelv hamar divatba jön és mindenki átveszi.

De ha ettől részletesebb, pontosabb szempontrendszerre, valamint konkrét adatokra vagy kíváncsi, vedd kezedbe Kiss Jenő-Pusztai Ferenc "Magyar nyelvtörténet" című könyvét (vastag, zöld), annak az elejében általánosságban van szó a nyelvi változásokról, és többek között ezeket a kérdéseket részletezi alaposan.

A te értelmezésedben vett "nyelvcsere" nem zajlik le.

Az ember nem olyan, mint a kő. Odébb tesszük, ott marad. Nem megy vissza. Nem, az embernek öntudata van. És ezért az erőszakos nyelv változtatás nem kivitelezhető. Nem állítható minden hálószobába egy őr. Valaki valamira rábeszélni (rákényszeríteni) elsősorban az illető egyéniségétől függ. Aki valamit nem akar, meg fogja találni a módját, hogyan térjen ki a kényszer alól. Végső soron megölhetik. De azért egy néppel az nem ilyen egyszerű. Láthatjuk a közelmúltból is a következményeit.

Kedves 4-es válaszoló: ilyen erőszakos kényszert viszonylag ritkán alkalmaznak. De gondolj csak bele: egy nyelv "pusztulásához" már az is elég, hogyha nem oktatják iskolában, illetve nem lehet rajta tanulni. Mert egy fiatal ugye boldogulni akar az életben, végzettséget akar, munkát, otthont, családot. Ha ezt az anyanyelvén nem teheti meg, mert nem tud egyetemet végezni, szakmát szerezni, csak mondjuk annak az országnak a nyelvén, amelyikben él, akkor nyilván nem éri meg neki, hogy ápolja az anyanyelvét, és a gyerekeit is megtanítsa rá, hiszen nem tudnak vele boldogulni. Ha meg csak otthon, családi körben használnak egy nyelvet, az kevés, nagyon kevés egy nyelv fennmaradásához, ekkor egyetlen nemzedékváltás is elég lehet a nyelv eltűnéséhez. Ha meg még kifejezetten tiltva is van a nyelv, akkor hogyan is születhetnének rajta pl filmek, színdarabok, könyvek, dalok, versek stb., ha egyszer nincs is, aki kíváncsi lenne rájuk? Mert mondjuk a fiatalok már nem beszélik, nem ismerik azt a nyelvet, csak néhány idős még, s azok is kevesebben?

A "hősi ellenálló" gondolkodás és stratégia, bár néha hozhat egy-két látványos akciót, ennyiben gyakran ki is merül, hosszú távon előbb-utóbb kifullad, és nincs igazi eredménye. Mert nyilván minden normális embernek a maga és családja mindennapi boldogulása a legfontosabb.

Ott vannak pl. a csángók. Ők konkrétan már románul beszélnek, a gyerekeket most próbálják magyarországi "aktivisták" iskolákban tanítani magyarul, egyelőre meglehetősen gyér eredményekkel. Nem is érzik, vallják magukat magyarnak, nekik Magyarország nagyon messze van. Ami számukra összetartó erő, az a római katolikus vallás. De már román misére járnak az öregek is. (Mindezt egy olyan ismerősömtől tudom, aki öt évet töltött köztük, és nemrég jött haza.)