Emiatt lennék rasszista?

Dél-Afrikában születtem 1990-ben. Magyar szülők második gyerekeként. Szüleim mind a ketten magyarok, annak is vallják magukat és vallották is, bár már ők sem Magyarországon születtek, hanem Dél-Afrikában. Anno az ő szüleik költöztek el Magyarországról még a II. Világháború előtt pár évvel. Régebben, Dél-Afrikában a fehér emberek között is több közösség volt, főleg angolok, hollandok és németek. De voltak szép számban magyarok is. Szüleim már egészen kis koromtól kezdve tanítottak magyarul, ők is folyékonyan beszélik és fontosnak tartották azt, hogy bár hivatalosan a családunk Dél-Afrikai, mi megmaradtunk magyarnak. Na, de nem emiatt vagyok rasszista :)Annak az országnak, amelyre szégyellem, de nem tudok már hazámként tekinteni, annak volt az a bizonyos sokat szidott Apartheid rendszere. Ez a rendszer valóban szegregálta a fekete és a fehér bőrű lakosságot, a bőrszín alapján. Az apartheid lényege, a hivatalos és nem hivatalos félremagyarázásoktól eltekintve nem abból állt, hogy a fehérek halomra gyilkolták a feketéket. Meg volt az az elterjedt nézet, hogy a fehér rendőrök autógumikat raktak a feketék nyakába és meggyújtották. Ez sem volt igaz, voltak ilyen esetek, de nem a fehérek és nem is a rendőrök csinálták. Az apartheid alatt külön iskolákba jártunk a fehérekkel, és a feketék is. És az sem igaz, hogy a feketék ( amúgy szándékosan nem írok afrikait, de nem azért mert rasszista vagyok)nem jutottak rendes munkához, illetve ha igen, akkor éhbérért. A gyémánt és aranybányákban régen nem tartották rosszul a munkásokat, éppen amiatt, mert elég értékes volt az, amit kitermeltek. Régebben, az arany és gyémántbányászat állami kézen volt nagy részben. Ma nulla százalékban van állami kézen. Ahogy a híreket olvastam eladták a bányajogokat amerikai, francia, izraeli és kínai cégeknek. A Mandela éra alatt kinőttek a magukat, idézem: "fekete gyémánt"-nak nevező újgazdagok, akik az apartheid után elkezdték megdézsmálni az állami vagyont. Mára az ország eljutott odáig, hogy az egészségügyi ellátás akadozik, orvoshiány van és a szegénység sose látott méreteket öltött. Amit szintén kevesen tudnak, hogy fehér ember már évszázadok óta él azon a területen. Dél-Afrika hatalmas termékeny földterülettel rendelkezik. Ezt évszázadok óta fehér emberek művelik. Százezer fehér földművest öltek meg az apartheid utáni egy év alatt. A fekete lakosság elkezdte ölni a fehéreket, Mandela kormánya pedig ez ellen semmit nem tett. De ő nem rasszista. Ő Nobel-békedíjas. Erre a fehérek felfegyverkeztek és visszavágtak, vagy, ahogy a mi családunk is előbb-utóbb megelégelték és elmentek az országból. A történet itt kezd el szomorúvá válni. Amikor a gazdaságot, annak legfontosabb ágait tulajdonló fehérek elmenekültek, a vagyonukat is magukkal vitték és eladták a tulajdonukat. Ez a búr farmereknél volt a legnagyobb méretű, mert rájuk vidéken semmilyen törvény nem vigyázott, hacsak nem védték meg magukat vagy álltak össze. A világ egyik legnagyobb élelmiszer exportra termelő országa ma élelmiszer segélyekre szorul. A kormány ugyan kozmetikázza az adatokat és rendszeresen meghíja a Reuters-t meg a többit, hogy lefényképezzék az élelmiszer feldolgozó üzemeket, meg a földeket, de több Magyarországnyi termőterület hever parlagon, mert akik művelték, azokat vagy megölték, vagy elmenekültek. Akik nem menekültek el, azok szabályos erődökben élnek és magánhadsereget tartanak. Már ha azt lehet életnek nevezni. Miután a gazdaságot három-négy év alatt 1998-99-re teljesen tönkretették, főleg vidéken kitört az éhezés, az alultápláltsággal összefüggő halálesetek nagyon megugrottak. Régen Dél-Afrika el tudta látni önmagát. Fehérnek és feketének is jutott élelmiszer. Természetesen a feketék nem kerestek annyi pénzt, mint a fehérek, nem strandolhattak egy parton, nem járhattak egy iskolába, sok ilyen szegregáló intézkedés volt. Ez tény. De nem voltak sem éhezési járványok, sem krónikus orvoshiány, elharapódzott bűnözés. A másik adat, amit a Dél-Afrikai kormány igyekszik jobb színben feltüntetni az a bűnözési ráta. Ma Dél-Afrika a nemi erőszak által legjobban sújtott ország, gyilkosságokban is a világelitbe tartozik. Évente 200 000 fehér adja fel a hazáját, hogy élhetőbb országba költözhessen, főleg Kanadába, Angliába, a hollandok Hollandiába mennek. És a fehéreket elképesztően nagy atrocitások érik. A kilencvenes évek közepe óta az AIDS által legsúlyosabban érintett országok közé lépett elő. Én Pretoriában születtem, amit akkor többségében fehérek laktak, de egy külvárosban töltöttem a kisgyerekkorom. Mi szerencsések voltunk, mert azokat a környékeket, ahol mi éltünk, elkerülték a polgárháború nagyobb összecsapásai. Mert az bizony polgárháború volt. Ott a feketék elkezdték ölni a fehéreket és viszont. Az apartheid alatt nem gyilkolták egymást a dél-afrikaiak. Meg volt a helye mindennek. Amikor hat éves voltam, akkor támadták meg édesanyámat és súlyosan bántalmazták. Az elkövetőket pedig egy hét elzárás után kiengedték. Még két évig bírtuk, aztán apám egyik régi holland származású barátját megölték. Ő két utcával lejjebb lakott. Bár régen volt, de sajnos jól emlékszem azokra a sajnálatos időkre. A szüleim napokig vitatkoztak, hogy költözzünk Magyarországra, mert már egyre rosszabb a közbiztonság. Én akkor nyolc éves voltam, a bátyám tizenhárom. Végül úgy döntöttek, hogy nem vállalják az ittlétet két kisgyerekkel és eljöttünk. Néhány rokonom, köztük édesapám testvére, aki pilóta volt a SAAF-nál. Ő minden áron maradni akart, mondván, hogy ez az ő hazája. 2001-ben jött el. Pedig ő katona volt, hithű katona, aki hivatásának tekintette Dél-Afrika védelmét. Az ő apja, tehát az én nagyapám is pilóta volt a SAAF-nál és harcolt is Koreában, mint Dél-Afrikai. Apám is volt katona. Mi, mint fehérek szerettük azt az országot, amelyik így felfordult. És sajnos egyre kevesebben bírják. Ezt azért mondtam el, így meglehetősen röviden, mert szeretném tudni, hogy az embereknek mi a véleményük erről. Két napja a barátommal elmentünk kocsmázni,és ott volt három haverja. És valahogy ez a sztori szóba került. Én persze jóval részletesebben, mert beszéltem meg sok óra volt még az éjszakából, hát elmondtam ezt. Erre a pasim "haverjai" nekem estek, hogy micsoda fekete, meg roma meg zsidógyűlölő rasszista vagyok, aki apartheidet akar visszahozni meg Hitlert élteti meg mittudom én még miféle ocsmányságokat. Erre elmeséltem neki, hogy én ebben éltem és tudom miről beszélek. Erre a válasz, hogy mondhatok bármit már elástam magam náluk, mert rasszista vagyok. Erre én kinevettem őket, hogy engem a legkevésbé sem érdekel, hogy ti, akiket két órája ismerek mit gondoltok rólam. Erre a barátom kicsit begurult és közölte, hogy most fejezzék be, mert pankráció lesz és hogy őt soha többet ne keressék. Ezután jobbnak tartottuk elmenni, erre az egyik, persze hátulról, mert bátor, rám öntötte a kóláját és azt mondta, na most te is színes leszel. Akkor tört el a mécses nálam, a barátomnál pedig a cérna. De a volt "haverjai" természetesen nem várták meg a pofont, hanem elszaladtak. Én most titeket kérdeznélek. Most ebben a mai világban komolyan az a rasszizmus, hogy valaki kimondja azt ami megtörtént és amit elhallgatnak? Ez a rasszizmus, hogy a szülőhazámat romba döntötték, gazdaságilag padlóra küldték, etnikailag felforgatták, a gazdasági erőt elüldözték és most az ENSZ-nél állnak sorba? Én nem vagyok rasszista pedig. Csak elítélem azt, amit a fekete lakosság tesz a fehér lakossággal. Csupán ennyi. Pedig higgyétek el, isteni hely, gyönyörű és nagyon fáj a szívem érte.

Hát ha ezt végigolvastátok, már hősök vagytok :) Bocs a fogalmazásért, de kicsit felment a pumpa bennem, miközben írtam. Remélem rendes és józan gondolkodású emberek itt meg tudják ezt nekem válaszolni.

UI: Nem Nelson Mandela a leghíresebb Dél-Afrikai, ahogy azt mostanság szeretik mondani. Hanem J.R.R Tolkien és ha már itt tartunk, akkor Charlize Theron.