Csak nekem tűnt fel, hogy ahol az emberek dolgosak a gazdaság és a jólét szárnyal, ahol meg lusták ott pusztul le minden?

Kína?

Ők elég dolgosak ,sőt túlzottan is.

És magas az életszínvonaluk?

Na , látod.

Az nekem is feltűnt, hogy vannak, akik összetévesztik a lustaságot a szervezetlenséggel, a rendről azt hiszik, azt korbáccsal lehet megteremteni, és még nem hallottak a tanulás fontosságáról.

És ahol uszítás van, ott a dolgos emberek egymás alkotásait teszik tönkre. Ahol viszont az emberek odafigyelnek egymásra, segítik, tanítják egymást, azt felületes szemlélő akár a jó munka eredményének is tekinthetik. Az is, csak másféle munka.

A válságot azok élték túl, akik: 1. korábban megalapozták életüket, és kellően körültekintőek, okosak. 2. korábban megalapozták kapcsolataikat és azt higgadtan, jól működtetik. 3. korábban megalapozták kapcsolataikat, és jól tudnak nyalni. 4. Felismerik és kiválóan alkalmazzák az új lehetőségek nyújtotta lejmolási módszereket. 5. már korábban kellő mértékben megszedték magukat és a hatalomból szemlélik az eseményeket (ők kevesen vannak).

Az úgynevezett normális többség egy része próbálja tartani magát kínkeservesen, a nagyobb részének ez már nem megy. És csak elenyésző kisebbség az, amely maga tehet rossz helyzetéről.

Lehet, hogy ezzel ,,A kivétel erősíti a szabályt,, elvet fogom erősíteni, de akkor Magyarország ebben is különleges. Volt egy világméretű statisztika, hogy a különböző országokban aki dolgozik (feltételezhetően bejelentettként), az naponta hány órát dolgozik. Mi, magyarok élvonalban végeztünk (a negyedik vagy ötödik helyen). Ez meglátszik az átlag életszínvonalon? Nem! Nincs harmónia, az alkalmazottnak teljesen alávetett szerepe van: bárki éhbérért dolgoztathatja az alkalmazottjait akkora óraszámban, amekkorát ép ésszel ki tud találni (az én településemen a vágóhídon átlagos a 15 óra!), sokan állati körülmények között is hajlandóak gürizni, mert nyugodtan kirúghatják, rögtön van utánpótlás.

Nem jártam a nyugaton, de mint kisfőnök, nálatok természetes a 14 órás fizikai munka, természetesen a túlóra után semmiféle pluszpénzt fizetni? Mert itt el lehet menni bármiféle élelmiszerrel foglalkozó üzembe, hasonló dolgokkal találkozhatsz.

Ha azt az egy óra difit nem számítjuk, akkor holtversenyben negyedikek vagyunk Oroszországgal. Papíron. Az előttünk lévő görögök kis túlzással megduplázták a ledolgozott munkaórák számát. Másrészt a magyar munkamorál nem épp világhírű.

Emlékszik mindenki mekkora botrány volt belőle, hogy a munkahelyi gépen keresztül a főnök turkálhat a munkavállaló játékai levelezései között és az az otthonról behozott merevlemezén. Legalábbis a személyiségi jogok megsértése címén, ezért folyt a hiszti.

A szocializmus berkei alatt is belefért egy félórás késés utána belefért egy órás szundi a nagy ijedségre és akkor már majdnem ott volt az ebéd. Utána lehetett dolgozgatni ebédig, azt pár óráig elnyújtva, aztán lehet dolgozgatni és a kemény munkára hivatkozva hamarabb haza lehet menni.

Illetve nálunk a munkaszervezés, az irányítás és az ellenőrzés is gyalázatos szinten áll, persze hogy egy csomó túlórát kell pár balféknek lenyomni, hogy a többiek marhaságait úgy ahogy kompenzálja.

Nálunk egy sincs meg a négy sikertényezőből talán még hogy eleget dolgozunk átlagban, azt hellyel közzel bevállalhatjuk.

Amúgy érdekes, hogy a legkevesebbet épp a legfejlettebb gazdaságú országok dolgoznak, egyszerűen mert a másik három tényező, ami az értékteremtést illeti közel áll az optimálishoz.

[link]