Angliában kirúgták az állásából, mert szalonnás szendvicset emlegetett a muszlim kolléganőjének. Ez a "multikulti" csak problémát okoz mindenkinek. Követni kell ezt a liberális vonalat?

Igen, ezt a remek érvet ma már egy másik kérdésnél is ellőtték. Kb. ahhoz tudnám általánosságban ezt hasonlítani, mintha téged előre kitervelt gyilkossággal vádolnának meg azért, mert valakinek véletlenül nekimész az utcán.

Tulajdonképp abban is van valami, elvégre történt közted és az áldozat között fizikai kontaktus.

49#

Azért nem szeretik őket ,mert félnek tőlük.

Sokan úgy gondolják , hogy Eu=egy politika , kontroll C kontroll V.

A hazai hírportálok ,(nem csak jobboldalhoz tartozók) még gerjesztik is mesterségesen a félelmet.

A másik meg a sok amerikai film.

A magyarok hiába tagadják , imádják az amerikai filmeket , kultúrát.

Jobbosok meg balosok is felnéznek az USA-ra és roppantul irigylik a politikáját.

És ha az amerikaiak azt mondják , hogy a muszlimok és a terrorizmus összefügg akkor itt igen sokan nagyon komolyan veszik.

Nem kapok választ, pedig reméltem.

Kedves 06-18 15:51-es válaszoló!

"Már ne is haragudj, de ha mondjuk én leülök tárgyalni egy köztudottan vegetáriánussal ebédelni, stb, akkor nem fogok óriási steak-et rendelni, hanem eszem egy salátát, vagy halat. Ez a jó modor."

- Nem, ez messze nem jó modor, ez egyszerű megfelelési kényszer. Amikor mindenkinek szervilisen alárendeljük magunkat, ami egészségtelen.

Ha valaki cukorbeteg, akkor igen, egy jó tartású ember nem fog két marékkal tortát enni a másik szeme láttára. Mert ez jólneveltség kérdése. Ha valaki olyan helyzetben van, hogy nem ihat alkoholt, én sem fogok előtte. Ha valaki épp leszokóban van a dohányzósból, nem fogok az orra alatt rágyújtani. És még lehetne sorolni. Ez mint hozzátartozik a helyes erkölcshöz és a tapintatossághoz.

Mivel ha valaki cukorbeteg, akkor belekényszerül abba a helyzetbe, hogy nem részesülhet benne ő is, így szolidaritásból én sem eszem süteményt.

(Sőt, ha van cukormenetes és cukros, akár az is illendő, hogy én is a cukormentesből eszek.)

Viszont ha valaki vegetáriánus, akkor az saját maga önálló döntése, választott életfelfogása. Ő döntött úgy, hogy nem akar húst enni. Énrám viszont az a döntés nem vonatkozik. Attól, hogy ő nem akar húst enni, miért kellene még saját elgondolását felém is erőszakkal rámerőltetni? Azzal már az én szabad akaratom érvényesül. Elvégre is miért lenne több ő, mint én? Simán mondhatnám akkor már én is azt - mert mindkettőnké döntésalapú, és egyik sem feljebbvaló a másikénál -, hogy ő legyen, aki alkalmazkodik hozzám, és a jelenlétemben egyen húst, ne sértsen meg engem, még ha vegetáriánus is. De nem fogom ezt kérni. Tartsuk tiszteletben mindketten a másik akaratát, és férjünk meg egymás mellett békében.

Ezt jelenti az elfogadás.

Ha pedig valaki vallási okokból nem eszik disznóhúst, nekem miért kellene az ő vallását tartanom? Ha nekem történetesen a kultúrámhoz tartozik, hogy szalonnát rágok, akkor a kultúrám megélésének korlátozása, ha ezt nem engedik, más vallására hivatkozva. (Én a burka tiltásával sem értek egyet, hozzáteszem.)

Más kérdés, hogy például egy hindu előtt nem fogok marhát enni, mert szentként tiszteli. Ahogyan elvárom azt is, hogy egy kínai ne egyen előttem kutyát.

De a sertést a muszlim hit csupán "tisztátlansága" miatt tiltja. Ha számukra gusztustalan, hát ne egyék. Elfogadom. Ők pedig azt, hogy én igen.

Ti teljesen eltorzítjátok a jó modor jelentését. Elfogadni egymást. Tiszteletben tartani a másikat. Ezt kellene.