Pozitív szerintetek az, hogy Németország 1990-ben egyesült?

"Nem akartam belekötni, mégse bírom reagálni, hogy erre ne reagáljak"

- Kár volt. Nyugodtan javíts ki, ha tévedek, de úgy emlékszem, arra a közös megállapodásra jutottunk, hogy nem folytatunk vitát egymással.

Mindegy, felveszem a kesztyűt, amit elém vetettél.

"Nincs értékromlás, csak a technikai fejlettség olyan fokára jutottunk, hogy bizony a felhasználói kultúrára is szükség van. Nem tehetünk akármit az eszközzel, nem tarthatjuk akárhogy, mert akkor az egyre bonyolultabb struktúra sérül és a termék használhatatlan lesz."

- Én nem arról beszéltem, hogy a tacsimobillal együtt mész be a homokozóba, netán részt veszel a nyakadba lógatva vele a Balaton jeges átúszásában, és nem is arra, hogy Hawaii szigetén egy vulkán kráterén állva fotózkodás közben véletlenül a lávába ejted.

Annak meg nem kell megviselnie, ha egy tinilány éjszakába nyúlóan a titkos szerelmével chatal rajta, mert többek között ez is rendeltetésszerű használata.

Ennek ellenére már az első hónapokban kikapcsol, elmegy a kép, bezizzen. Kérdezősködj körbe az ismeretségi körödben.

"Ebben voltak üdítő színfoltok a szovjet ipar termékei olcsók és igénytelenek voltak, cserébe nem voltak túl hatékonyak és megbízhatóak mégse dobták be végleg a törölközőt, mert nem volt benne túl sok minden ami elromolhatott."

- Nem csak a szovjet csodákról, beszélek, hanem a trapper farmerről vagy a Videoton harckocsirádióiról, esetleg a Csepel motorokról, de akár az Ikarusokról is. És még túltekinthetünk a KGST-n is, mert ugyanez vonatkozna az '50-es, '60-as évekbeli amerikai technológiára.

"Működnek is működhetnek is addig, ha nem terhelik túl őket (ez a tévéknél elég gyakori probléma, de az irodai kávéfőzők is elég gyorsan bedobják a törölközők az otthoniakhoz képest) és a rendeltetésüknek megfelelően használják őket. Illetve persze a minőség is közrejátszik."

- Én nem a munkahelyi, hanem az otthoni termékekről beszéltem.

Nekünk a mostani otthoni kávéfőzönk még a szüleim nászajándékai között került használatba. Elismerem, hogy a munkahelyen komolyabb igénybevételnek van kitéve bármi, mint otthon. Közös lónak túrós a háta. De akkora differencia nem lehet az otthoni és a munkahelyi használat között, hogy az egyik 30 évig fusson, a másik 3 év után lecserélendő.

És akármit mondasz, korábban egy cipő sem 3-5 évig tartott ki. Annál pedig nincs "nem rendeltetésszerű" használat.

"De nincs tervezett elavulás ami a garancia után közvetlenül tönkrevágná az adott berendezést. Legalábbis ebben a formában."

- Hát milyen más formában...?:)

"A technológiai fejlődés ma már azt is lehetővé tenné, hogy egy életen át egy televíziód legyen, csak egyrészt a fejlődést sebessége miatt bármiféle marketing nélkül is rájössz, hogy az új kenterbe veri a régit, ráadásul a közvetett marketing (kompatibilis kiegészítők) és a közvetlen (reklámok és egyéb sugalmazások.)

[...]

Egyrészt mert simán eltudják érni, hogy semmi baja sincs, csak sokkal jobb az előző szériánál (technikai fejlődés), vagy csak egyszerűen státuszszimbólummá teszik, amit folyamatosan cserélni kell, mert az új a trendi."

- Ez egy hamis érv.

Te - szokásodra jellemzően - hoztál egy sarkított példát a számítógépekről, ami triviális, hiszen mindenki tudja, tapasztalja, mennyit fejlődik a technológia. Azonban ez csak egy. De az egyszerű, hétköznapi használati tárgyak tucatjaira ez már nem igaz állítás.

Mi olyat tud egy mostani kávéfőző, amit 20 éve nem tudott? Igen, találsz extrém példát, 50 különböző kávékülönlegességet leszüretelő, megpörkölő, megfőző és helyetted elfogyasztó masinákra, de te is tudod - ettől függetlenül még nem zavartatnád magadat, hogy érvként használd -, hogy nem erről beszélek, mert nem ez az általános termék. Esetleg egy szendvicssütő? Vagy egy mikró? Ne mondd, hogy mennyi funkciója van, mert a régieknél is volt grillező, pároló, és sütő üzemmód, nincs új a Nap alatt. Vagy mondjuk a mosógépet. Mi mást tud csinálni egy mosógép, mint mosni, és szárítani? A befogadóképességét nem tudják növelni, mert ésszerű határokon belül kell maradnia a méreteinek a berendezéshez. Begombolja mosás közben helyetted az inget, és kivasalva adja vissza? Vagy esetleg intelligensen észreveszi, hogy színes került a fehér közé, és nem mossa egybe, szétválasztja a tartály két felébe? Egy hajszárító? Egyből frizurát csinál neked? Vagy egy porszívó? Mintát szív a szőnyegbe?

Vannak olyanok, amiknél egyszerűen nincs tovább. Fogj meg egy kanalat. Próbáld meg továbbfejleszteni.

"Viszont hogy a garancia lejárta után felrobban a mikrohullámú sütőm nettó marhaság."

- Nem fog felrobbanni, csak éppen leáll két fordulat között, ha megunja magát.

"Miért vennéd meg az autót alapvetően, ha már van egy? Pedig sokszorosan többet gyártottak le, és még gyártanak mindig, mint ami természetes körülmények között betöltené az igényeket.

-> Mik a természetes igények? A hideg racionalitás azt sugallná, hogy másszunk vissza fára, azzal tennénk a legtöbb jót magunkkal és a bolygóval."

- Egy autó esetében például hogy elvigyen "A" pontból "B"-be.

Kérdezz meg egy autószerelőt. Egy 8-10 éves autót már csak párszázezer forintért tudsz eladni, noha megjelenésében, technikai felszereltségében, akár megkíméltségében, és teljesítményében, ami pedig fő, funkciójában teljesen beillene a modern autók közé, akár újként is eladható lenne.

De nem, mert úgymond "nem üzembiztos". Ellentétben minket egy Wartburg 20-30 évig kiszolgált.

"A cikk meg nem arról szól amúgy, hogy a gonosz élelmiszeripar 1000FT/KG-os áron nem ad igazi rákollót, hanem félrevezető módon valami halpépet árul?"

- Arról, hogy a mennyiség növelése a minőség rovására megy. Márpedig a fogyasztói társadalom - ami létező fogalom, attól függetlenül, hogy elismered-e - épp a mennyiség növelését eredményezi. Tintahal, homár és garnéla helyett halpépekből formázott fasírtokkal tévesztik meg az embereket.

És ne mondd, hogy "körültekintőnek kell lennie", nálam tudatosabb vásárló szerintem kevés van ezen a fórumon, ám amikor magyar, sőt, még angol nyelven sem volt olvasható a csomagoláson, hogy mi is az, engem is átvertek, megcsaltak.

"Anya mondta, hogy százhalombattai kőolajfinomítóban konkrétan áron felüli pénzt fizettek azért a vállalat részéről, hogy kivegyék azokat az alkatrészeket a számítógépekből, amelyek elromlanak... Miért van az, hogy szinte napra pontosan a garancia lejárta után romlanak el a termékek? Hogy számítják ezt ki ilyen precízen...?

-> Nem számolják ki, egyszerű városi legenda."

- Tarthatod városi legendának, de konkrét példákat tudnék mondani neked saját életemből véve. Talán ha egyszer előfordulna, még nem is lenne feltűnő. De amikor tendenciózusan ismétlődik, szemetszúr.

"Ha nem hiszed el szedd szét/szedesd szét és rakd össze a nyomtatót, vagy bármit amit szeretnél. Nincs az elrontásért felelős lakatrész, vagy mechanizmus."

- Persze, hiszen a nyomtató alkotóelemeiről mindenki csak annyit tud, amennyit megtanítanak róla nekik. A tanárok is.

Anyu az említett cégnél könyvelő, és számlákat kezel. Olyan körökben mozog, ahol van rálátása ilyenre, hallja, amiket mások nem.

Nem harmad-, negyed-, ötödkézből származó pletykák, ismerősöktől. Mindegy, hogy mit hiszel el, és hogy ehhez magabiztosságot színlelsz, konkrétum nélkül. A te szavad áll szembe az enyémmel. Mi hoz döntést?

Nem én kezdtem a vitát. De én fogok innen utoljára távozni.

"- Kár volt. Nyugodtan javíts ki, ha tévedek, de úgy emlékszem, arra a közös megállapodásra jutottunk, hogy nem folytatunk vitát egymással.

Mindegy, felveszem a kesztyűt, amit elém vetettél."

Mivel bevallom a neveden gyorsan átgörgettem, csak a válaszra reagáltam. Nem szándékozom túlzottan teleoffolni a topciot ez a komment lesz az utolsó.

"Nincs értékromlás, csak a technikai fejlettség olyan fokára jutottunk, hogy bizony a felhasználói kultúrára is szükség van. Nem tehetünk akármit az eszközzel, nem tarthatjuk akárhogy, mert akkor az egyre bonyolultabb struktúra sérül és a termék használhatatlan lesz.

- Én nem arról beszéltem, hogy a tacsimobillal együtt mész be a homokozóba, netán részt veszel a nyakadba lógatva vele a Balaton jeges átúszásában, és nem is arra, hogy Hawaii szigetén egy vulkán kráterén állva fotózkodás közben véletlenül a lávába ejted.

Annak meg nem kell megviselnie, ha egy tinilány éjszakába nyúlóan a titkos szerelmével chatal rajta, mert többek között ez is rendeltetésszerű használata.

Ennek ellenére már az első hónapokban kikapcsol, elmegy a kép, bezizzen. Kérdezősködj körbe az ismeretségi körödben."

Megtettem és azóta teszem mióta az egyetemen találkoztam ezzel az elmélettel. Mivel a műszaki értelmiséggel van elsősorban baráti kapcsolatom, mert hogy elvileg én is közéjük tartozom, a maradékban meg grátisz legfeljebb néhány sör fejében elintézi bármelyikünk az ilyesmit. Legtöbbször nincs komoly gond és az se túl gyakran. De speciel az én cuccaim meg az ismerősöm többségének a cuccai valahogy nem akarnak tönkre menni.

A: Normálisan tudjuk kezelni és karbantartani őket.

B: A titkos háttérhatalom az adataink birtokában, titokban csúcsminőségű termékekkel halmoz el minket, hogy tartsuk a pofánkat, esetleg mint szakemberek kioktassuk az igazságkeresőket.

A mobilokkal szemben kérd el egy pillanatra az átlag tinédzser okos telefonját. Azonkívül ,hogy mindegyiknek karcos illetve repedt a képernyője, van még pár ismeretlen szerves anyag is a mobilon. Arról nem is beszélve, hogy a minőséget tesztelő lángelmék, olyant is is csinálnak időként, hogy kivágják x emeletről, hogy kibírja-e és levideózzák. Van egy pár videó erről a You Tubeon.

Lelövöm a poént, kibírja az összes ráhatást a legtöbb, csak éppen nem tesz jót neki.

Másrészt a legtöbb fiatal a fejlődés és az erre épülő reklámkampány miatt, gyorsabban cserélik mintsem elromolhatna.

De ha személyes és roppant reprezentatív példát vársz nekem van egy gyakorlatilag utánam hajított érintőképernyős telefonom 2007-ből, meg egy finn felsőkategóriás készülékem 1998-ból. Mindkettő kifogástalanul működik, pedig egyszer nem szedtem szét, hogy én vagy bármelyik ismerősöm meg villogtassa rajta a szakértelmét és mindkettőt folyamatosan használom.

"Ebben voltak üdítő színfoltok a szovjet ipar termékei olcsók és igénytelenek voltak, cserébe nem voltak túl hatékonyak és megbízhatóak mégse dobták be végleg a törölközőt, mert nem volt benne túl sok minden ami elromolhatott."

- Nem csak a szovjet csodákról, beszélek, hanem a trapper farmerről vagy a Videoton harckocsirádióiról, esetleg a Csepel motorokról, de akár az Ikarusokról is. És még túltekinthetünk a KGST-n is, mert ugyanez vonatkozna az '50-es, '60-as évekbeli amerikai technológiára."

Az amerikai technológia akkor sem volt ilyen és ma sem olyan. Egyszerűen a minősége az információs technológiát leszámítva az amcsi iparnak elég gyér. Olcsó tömegtermékek garmadája, amik annyit is érnek mint az áruk. Viszont volt egy echte amerikai kávéfőzöm amit 2000-es évek elején kaptam ajándékba. Azt leszámítva hogy 10 évig használtam és addig 15 -ször kellett nekiesnem, hogy működjön utána végleg bedobta a kulcsot. Lehet hogy van benne valami ,de az is lehet, hogy egy nullával kevesebbe kerül ott mint bármelyik európai vagy távol keleti-termék ennek is lehet köze hozzá.

Maradjunk a nyugati technikában okés, az meg tartja most is simán tartja a huszast, ha megfelelően kezeled meg egyszer rá kell néznie egy szakembernek is.

De bemehetsz bármelyik reálos egyetemre ott is működik ez a mutatvány. Bár sokkal jobban örülnék és örülnének, ha nem működne így, mert akkor a kormány végre lecserélné a kilencvenes évek eleji berendezéseket, mert muszáj lenne neki.

"Működnek is működhetnek is addig, ha nem terhelik túl őket (ez a tévéknél elég gyakori probléma, de az irodai kávéfőzők is elég gyorsan bedobják a törölközők az otthoniakhoz képest) és a rendeltetésüknek megfelelően használják őket. Illetve persze a minőség is közrejátszik."

- Én nem a munkahelyi, hanem az otthoni termékekről beszéltem.

Nekünk a mostani otthoni kávéfőzönk még a szüleim nászajándékai között került használatba. Elismerem, hogy a munkahelyen komolyabb igénybevételnek van kitéve bármi, mint otthon. Közös lónak túrós a háta. De akkora differencia nem lehet az otthoni és a munkahelyi használat között, hogy az egyik 30 évig fusson, a másik 3 év után lecserélendő."

Értem tehát a napi kétszeri bekapcsolás és gyakorlatilag a folyamatos használat között nincs differencia?

"És akármit mondasz, korábban egy cipő sem 3-5 évig tartott ki. Annál pedig nincs "nem rendeltetésszerű" használat."

A kedvenc edzőcipőmet (NIKE) speciel tíz éve hordom télen nyáron mindennap és mégse akar szétesni. Pedig rendesen igénybe volt és van véve. Mondjuk az is igaz, hogy tíz évvel ezelőtt is egy deákba fájt, de bőven megérte. Kicsit megkopott meg enyhén lábszaga van, de más probléma nincs vele. A vietnámi turkálós cipőnél meg nem kell meglepődni, ha leesik a talpa. Annyi pénzért én azon is meglepődtem először, hogy cipőt lehet összehozni

"De nincs tervezett elavulás ami a garancia után közvetlenül tönkrevágná az adott berendezést. Legalábbis ebben a formában."

- Hát milyen más formában...?:)"

Leírtam. Nem kell fizikailag taccsra vágni valamit, hogy újat vegyél. Elég egy új jobb példány produkálni, mai elkapkod a vásárló. Javaslom az előző poszt elolvasását, illetve az információs technológiák átböngészését. De már a televízióknál is működik, bár nem olyan mértékben.

"A technológiai fejlődés ma már azt is lehetővé tenné, hogy egy életen át egy televíziód legyen, csak egyrészt a fejlődést sebessége miatt bármiféle marketing nélkül is rájössz, hogy az új kenterbe veri a régit, ráadásul a közvetett marketing (kompatibilis kiegészítők) és a közvetlen (reklámok és egyéb sugalmazások.)

[...]

Egyrészt mert simán eltudják érni, hogy semmi baja sincs, csak sokkal jobb az előző szériánál (technikai fejlődés), vagy csak egyszerűen státuszszimbólummá teszik, amit folyamatosan cserélni kell, mert az új a trendi."

- Ez egy hamis érv."

Mondom nézd meg a mobiltelefonokat é számítógépeket, illetve a számítógépekhez hozzácsaphatjuk a nyomtatót( amik szintén jóval többet tudnak a 20 évvel ezelőtt változatoknál) a rajta futó programokat etc.

De említettem a divatot, ahol gyakorlatilag csak ennek a látszata diktál. Ehhez meg a mosógépek csatlakoznak, mert a mai divatos göncöket a húszéves mosógépben, állítólag nem célszerű mosogatni.

De amúgy húsz év alatt történt annyi lőrelépés ,hogy a nem éppen kifogástalanul működő berendezést megérje újra lecserélni.

Te - szokásodra jellemzően - hoztál egy sarkított példát a számítógépekről, ami triviális, hiszen mindenki tudja, tapasztalja, mennyit fejlődik a technológia. Azonban ez csak egy. De az egyszerű, hétköznapi használati tárgyak tucatjaira ez már nem igaz állítás.

"Mi olyat tud egy mostani kávéfőző, amit 20 éve nem tudott? Igen, találsz extrém példát, 50 különböző kávékülönlegességet leszüretelő, megpörkölő, megfőző és helyetted elfogyasztó masinákra, de te is tudod - ettől függetlenül még nem zavartatnád magadat, hogy érvként használd -, hogy nem erről beszélek, mert nem ez az általános termék. Esetleg egy szendvicssütő? Vagy egy mikró? Ne mondd, hogy mennyi funkciója van, mert a régieknél is volt grillező, pároló, és sütő üzemmód, nincs új a Nap alatt. Vagy mondjuk a mosógépet. Mi mást tud csinálni egy mosógép, mint mosni, és szárítani? A befogadóképességét nem tudják növelni, mert ésszerű határokon belül kell maradnia a méreteinek a berendezéshez. Begombolja mosás közben helyetted az inget, és kivasalva adja vissza? Vagy esetleg intelligensen észreveszi, hogy színes került a fehér közé, és nem mossa egybe, szétválasztja a tartály két felébe? Egy hajszárító? Egyből frizurát csinál neked? Vagy egy porszívó? Mintát szív a szőnyegbe?"

A Teleshop szerint van ilyen is jópénzé, de ami igaz is a reklámszövegekből, hogy a hatékonysága javult ezeknek az egyszerű gépeknek.

Amúgy nagyon érdekelne, hogy hogyan lehet beprogramozni arra egy porszívót, hogy tönkremenjen, vagy melyik alkatrésze, mondja fel csak úgy a szolgálatot. A mosógépnél meg a karbantartás hiánya szokott lenni a probléma. Összegyűlik benne egy márványszoborra való vízkő , ami tönkreteszi belülről a mosógépet, netalántán olyat is kimostak, amit nem épp a mosógépben lenne a helye.

"Vannak olyanok, amiknél egyszerűen nincs tovább. Fogj meg egy kanalat. Próbáld meg továbbfejleszteni."

Kanalazhatna magától, lebeghetne is , így nem kéne elpakolnom, esetleg elmoshatná önmagát. Vagy ott a multifunkciós svájci bicska, elfér a zsebemben egy kisebb étkészlet. Van benne fantázia azért, ne tagadd. :P

De nem értem ez hogy jön ide. Két év után eltörik a kezdetben a kanál? Megolvad az elvileg alpakka étkészlet a levesedtől?

"Viszont hogy a garancia lejárta után felrobban a mikrohullámú sütőm nettó marhaság."

- Nem fog felrobbanni, csak éppen leáll két fordulat között, ha megunja magát."

"Miért vennéd meg az autót alapvetően, ha már van egy? Pedig sokszorosan többet gyártottak le, és még gyártanak mindig, mint ami természetes körülmények között betöltené az igényeket.

-> Mik a természetes igények? A hideg racionalitás azt sugallná, hogy másszunk vissza fára, azzal tennénk a legtöbb jót magunkkal és a bolygóval."

- Egy autó esetében például hogy elvigyen "A" pontból "B"-be."

Arra még nem kéne autó. Mehetnék biciklivel, gyalog gördeszkával, busszal, akármivel. Itt jönnek a képbe az egyéb szempontok. Gyors legyen, kényelmes legyen (ha már buszon nem akarunk nyomorogni), megbízható legyen. Ez egy mai kocsi követelménye, amit egy tízesig garantáltan megőriz, ha nem érik speciális behatások mint például néhány alkatrésztolvaj, karambol satöbbi. Wartbug meg tényleg csak ment. Szép komótosan, egyáltalán nem megbízhatóan és kényelmesen, de ment és végleg nem is akarja hamar feldobni a talpát. Ráadásul jóval többet kértek el érte, mint amennyit ért.

"Kérdezz meg egy autószerelőt. Egy 8-10 éves autót már csak párszázezer forintért tudsz eladni, noha megjelenésében, technikai felszereltségében, akár megkíméltségében, és teljesítményében, ami pedig fő, funkciójában teljesen beillene a modern autók közé, akár újként is eladható lenne.

De nem, mert úgymond "nem üzembiztos". Ellentétben minket egy Wartburg 20-30 évig kiszolgált."

Az sem volt üzembiztos, sőt a Wartbug esetében nem is volt szó ilyesmiről. Magyarország viszont tele van 15-20 éves vagy akár idősebb nyugati kocsikkal, amik flottul dugót képesek okozni a fővárosban.

Az eladásáról meg annyit, hogy az eladásnál az autókereskedés egy fix árért számítja be amennyiben kocsi formája van, tökmindegy, hogy egy Bentley-t vagy egy Ladát viszel be oda. Az eladásnál meg átlagemberekkel alkudozol.

Ja és a 8-10 éves autókról nem más volt a véleményed korábban?

"Igen, veszel egy tízéves autót 500 ezerért, vagy egy tizenötévest 2-300 ezerért. És benne van egy pár kilométer, meg az évek is, és a karbantartással megint csak elköltöd egy új autó árát. De lényeg, hogy "én nem gondolkodok távlatokban". Te lépj ki inkább az utcára egy kicsit! "

Igazából még ötven és hetven éves modelleket is (jóval drágábban) újra lehet éleszteni illetve megfelelő karbantartás mellett használni.

"A cikk meg nem arról szól amúgy, hogy a gonosz élelmiszeripar 1000FT/KG-os áron nem ad igazi rákollót, hanem félrevezető módon valami halpépet árul?"

- Arról, hogy a mennyiség növelése a minőség rovására megy. Márpedig a fogyasztói társadalom - ami létező fogalom, attól függetlenül, hogy elismered-e - épp a mennyiség növelését eredményezi. Tintahal, homár és garnéla helyett halpépekből formázott fasírtokkal tévesztik meg az embereket.

És ne mondd, hogy "körültekintőnek kell lennie", nálam tudatosabb vásárló szerintem kevés van ezen a fórumon, ám amikor magyar, sőt, még angol nyelven sem volt olvasható a csomagoláson, hogy mi is az, engem is átvertek, megcsaltak."

7 milliárd ember nem lehet olcsón organikus ételekkel tömni, mert nincs rá se pénz, se kapacitás. Vagy az általad oly elítélt módon osztályozzuk, kinek jár normális étel és kinek nem?

Másrészt mivel tömegtermelés van, Nagytételben nem lehet profittal jó minőséget előállítani. Mert ahhoz még a legnagyobb élelmiszertermelő sem rendelkeznek elegendő likvid tőkével és hát a piszkos anyagiak miatt piszok drága lenne ,amit nem vennének meg elegen. Utána kell járni, hogy hol lehet szerezni és kész.

Régen teljesen természetes volt minden, csak akkor bár századannyi embert kellett ellátni mégis éhinségek voltak időről időre, és a járványok is szépen terjedtek.

Ma az Unió hatalmas költségekkel próbál valami ilyesmit fenntartani nem hiába erre megy el az uniós befizetések 44%-a. Egyszerűen állati drága környezettudatosan minőséget őstermelőként előállítani és ezt kell versenyképessé tenni, a világ több részéről származó termékekkel.Iszonyatos pénzekbe, és egy hatalmas közös piac megteremtésébe kerül az, hogy ezt Európában legalább részben megoldjuk.

"Anya mondta, hogy százhalombattai kőolajfinomítóban konkrétan áron felüli pénzt fizettek azért a vállalat részéről, hogy kivegyék azokat az alkatrészeket a számítógépekből, amelyek elromlanak... Miért van az, hogy szinte napra pontosan a garancia lejárta után romlanak el a termékek? Hogy számítják ezt ki ilyen precízen...?

-> Nem számolják ki, egyszerű városi legenda."

- Tarthatod városi legendának, de konkrét példákat tudnék mondani neked saját életemből véve. Talán ha egyszer előfordulna, még nem is lenne feltűnő. De amikor tendenciózusan ismétlődik, szemetszúr."

Veled ismétlődik ezért nyilván a fogyasztói társadalom hibás. Mint mindenért manapság. Nemhiába nincs általános definíciója, különben nem lehetne mindenre ráhúzni, hogy amiatt van.

"Ha nem hiszed el szedd szét/szedesd szét és rakd össze a nyomtatót, vagy bármit amit szeretnél. Nincs az elrontásért felelős lakatrész, vagy mechanizmus."

- Persze, hiszen a nyomtató alkotóelemeiről mindenki csak annyit tud, amennyit megtanítanak róla nekik. A tanárok is."

Jó tudni, Bár vagy tízszer szétszereltettek és összerakattak velem, nyomtatót, számítógépet egyebet a gyakorlaton havonta, többezer oldalt elolvastattak velem, szaktekintélyek előadásait volt szerencsém hallgatni. De fogalmam sincs nyilván, hogy működik a nyomtató vagy a számítógép amiért tulajdonképpen fizetnek nekem, hogy tudjam persze bizonyos specializációval. De akkor csak az érdekelne kivel terveztetik meg?

"Anyu az említett cégnél könyvelő, és számlákat kezel. Olyan körökben mozog, ahol van rálátása ilyenre, hallja, amiket mások nem.

Nem harmad-, negyed-, ötödkézből származó pletykák, ismerősöktől."

Másodkézből mert az anyád hallott vagy látott valamit. Viszont nekem van szerencsém ismerni jópár embert aki a tervezési folyamatokban személyesen vesz részt. Én is részt veszek igazából, csak te mondtad, hogy a számítógéppel példálózni nem ér. Pedig úgy szerettem volna...

"Mindegy, hogy mit hiszel el, és hogy ehhez magabiztosságot színlelsz, konkrétum nélkül. A te szavad áll szembe az enyémmel. Mi hoz döntést?"

A szakma mellettem áll, hozhatnék többezer oldalas tankönyveket, szakmai leírásokat, kimutatásokat statisztikákat hogy bizonyítsam, csak minek, bármiféle előképzettség nélkül egy kukkot nem értenél belőle meg nem is hinném, hogy elolvasnád az én kedvemért. meg különben is a "mind hazudnak, mert az érdekükben áll" egymondatos hárítómechanizmussal lerendezheted őket.

Te ebben HISZEL és kész. Nekem az öt egyetemi év és a folyamatos továbbképzések alatt csak kimosták az agyamat, te megvilágosodtál néhány ponyvaregény elolvasása után.

"Nem én kezdtem a vitát. De én fogok innen utoljára távozni."

Megadom neked ezt az örömöt...

Na most már csak le kell higgadnom a sok marhaság után, hogy folytatni tudjam a munkát.

Talán az irodai kávéfőző segíteni fog nekem, ha nem szándékozik éppen tönkremenni, mert már nincs rajta garancia.

"Legtöbbször nincs komoly gond és az se túl gyakran."

- Legtöbbször nincs? Vagyis akkor mégis van, akár pár hónapos készülékeknél is?:) "Komoly gond". Mi számít annak? Működni működik tovább, kétségtelen, csak nem megbízhatóan.

"A mobilokkal szemben kérd el egy pillanatra az átlag tinédzser okos telefonját. Azonkívül ,hogy mindegyiknek karcos illetve repedt a képernyője, van még pár ismeretlen szerves anyag is a mobilon. Arról nem is beszélve, hogy a minőséget tesztelő lángelmék, olyant is is csinálnak időként, hogy kivágják x emeletről, hogy kibírja-e és levideózzák. Van egy pár videó erről a You Tubeon."

- Akkor mondok saját példákat: összeomlik legalább napiszinten a böngésző, van, hogy nem lehet működésbe hozni, csak ha kikapcsolom, majd újra be, máskor a telefonhálózatot nem találja meg, szintén ki-be kapcsolás segít rajta, előfordul olyan is, hogy a képernyő mozgatásakor fekete-fehér kockamintákat mutat csak. És ugyanez igaz az ismerettségi körömre. Nővérem, sógornőm telefonját már kellett javíttatni is azért, mert nem továbbította a hangot hívás közben. Nővérem - és itt jön a jelenség - megunva a megbízhatatlanságot és a folyamatos problémákat, inkább újat vett.

Egyiket sem dobáltuk le emeletről, és nem taknyoztuk össze, sem egyéb testnedvekkel nem kentünk be.

"egy finn felsőkategóriás készülékem 1998-ból."

- Kettőt mondok: skandináv állam, és felsőkategóriás.

Éppen azt mondtam, hogy a technika ma is meglenne a tartós, 20 évet (esetedben még "csak" 15-öt) kibíró termékek előállítására. De nem teszik, mert profit, mert tömegtermelés, mert költséghatékonyság.

Pedig nem hiszem, hogy a finnek körében csak minden tizedik embernek lenne telefonja, azaz azzal is el lehetne látni az embereket általánosan, nem lenne ez sem egy eliteknek kijáró különlegesség. De akkor nem cserélnék le 2 év múlva, és nem vennének újat, ismét csilingeltetve a kasszagépet a gyártók számára. Ha ellátnának mindenkit 20 évig kifogástalan termékekkel, csak évtizedenként egyszer kellene beindítaniuk a futószalagokat.

Így viszont folyamatos lehet a termelés, és ezzel a bevételük is. Ez az, amit úgy nevezünk, fogyasztói társadalom. Amikor minden a "vegyél, vegyél, vegyél"-re épül.

"Viszont volt egy echte amerikai kávéfőzöm amit 2000-es évek elején kaptam ajándékba. Azt leszámítva hogy 10 évig használtam és addig 15 -ször kellett nekiesnem, hogy működjön utána végleg bedobta a kulcsot."

- Gratulálok, tehát a 2000-es évek utáni kávéfőzővel akarod megcáfolni azon állításomat, miszerint:

"És még túltekinthetünk a KGST-n is, mert ugyanez vonatkozna az '50-es, '60-as évekbeli amerikai technológiára."

Ennyire foglalkozol azzal, mit írok, csak élből tagadsz.

"Nekünk a mostani otthoni kávéfőzönk még a szüleim nászajándékai között került használatba. Elismerem, hogy a munkahelyen komolyabb igénybevételnek van kitéve bármi, mint otthon. Közös lónak túrós a háta. De akkora differencia nem lehet az otthoni és a munkahelyi használat között, hogy az egyik 30 évig fusson, a másik 3 év után lecserélendő.

-> Értem tehát a napi kétszeri bekapcsolás és gyakorlatilag a folyamatos használat között nincs differencia?"

- Dehogy érted. Pontosabban de, érted, csak tudatosan játszod a fejedet. Arról beszéltem, hogy nem lehet annyira túlhajtani egy irodai kávéfőzőt, ami nagyobb igénybevételt jelentene, mint 30 évnyi folyamatos otthoni használat.

Vagy szerinted van akkora differencia az irodai és az otthoni között, ami azt eredményezi, hogy a mi régi, 30 éves kávéfőzőnk még ma is elfut, míg egy ma újonnan vásárolt - és adott esetben az irodában elhelyezett, de még ez sem szükséges, lehet otthoni is - már 2-3 év után bedöglik?

"A kedvenc edzőcipőmet (NIKE) speciel tíz éve hordom télen nyáron mindennap és mégse akar szétesni."

- Nekem pedig adidas van, és 5 éve vettem. Már szétmállott az egyik oldala. Pedig nem volt sem olcsó, sem különösebb terhelésnek kitett, és rendben is tartottam.

"Mondom nézd meg a mobiltelefonokat é számítógépeket, illetve a számítógépekhez hozzácsaphatjuk a nyomtatót( amik szintén jóval többet tudnak a 20 évvel ezelőtt változatoknál) a rajta futó programokat etc."

- Én pedig már az előző válaszomban is írtam - bár már fentebb is prezentáltad, hogy figyelmesség nélkül csak odavetsz valami választ -, hogy:

"Te - szokásodra jellemzően - hoztál egy sarkított példát a számítógépekről, ami triviális, hiszen mindenki tudja, tapasztalja, mennyit fejlődik a technológia. Azonban ez csak egy. De az egyszerű, hétköznapi használati tárgyak tucatjaira ez már nem igaz állítás."

A használati tárgyakra, amiket pedig példaként soroltam fel, hogy ugyan miért nem olyan tartósak ma már, mint régen voltak (és aminél nem tudsz arra hivatkozni, hogy mert a technológiai háttere is kényesebb), annélkül, hogy bármi többet tudnának, mint az eddigiek, magad is érezve, hogy nem tudsz mit korrekt módon rá válaszolni, csak ezt írod:

"A Teleshop szerint van ilyen is jópénzé, de ami igaz is a reklámszövegekből, hogy a hatékonysága javult ezeknek az egyszerű gépeknek."

- Ez pedig olyan komolytalan válasz, hogy reagálni sem érdemes rá.

"Amúgy nagyon érdekelne, hogy hogyan lehet beprogramozni arra egy porszívót, hogy tönkremenjen, vagy melyik alkatrésze, mondja fel csak úgy a szolgálatot."

- Na, ez engem is... Egyszerűen nem minőségi elemekből, alapanyagból áll, hanem olyanból, amit gyorsan el lehet nyűni.

"Vannak olyanok, amiknél egyszerűen nincs tovább. Fogj meg egy kanalat. Próbáld meg továbbfejleszteni.

-> Kanalazhatna magától, lebeghetne is , így nem kéne elpakolnom, esetleg elmoshatná önmagát."

- Nagyszerű. És szerinted fizikai korlátok között megoldható ez? Nem. Mint ahogy egy hajszárító is csak hajat szárítani tudott régen is, és ma is. Ma mégsem tart ki addig, mint az elődei.

"Vagy ott a multifunkciós svájci bicska, elfér a zsebemben egy kisebb étkészlet. Van benne fantázia azért, ne tagadd. :P"

- Ami szintén már száz évvel ezelőtt is létezett. Tehát?

"De nem értem ez hogy jön ide. Két év után eltörik a kezdetben a kanál? Megolvad az elvileg alpakka étkészlet a levesedtől?"

- Példaként, leegyszerűsített bemutatására annak, hogy van, ami nem továbbfejleszthető. Ahhoz képest, hogy milyen olvasott vagy, intelligensnek nem lehet mondani. Bár meggyőződésem, hogy direkt teszel úgy, mintha nem akarnád érteni, amit mondok.

"Arra még nem kéne autó. Mehetnék biciklivel, gyalog gördeszkával, busszal, akármivel."

- És hogyan mész el gördeszkával Bécsbe? Persze, meg lehet oldani. Csakhogy ma már nem azt a kort éljük, mint amikor Petőfi gyalogszerrel ment fel Pestre.

Viszont autó és autó között már nincs számottevő különbség ilyen szempontból. Könnyen lehetne olyanokat gyártani, ami 15-20 évig üzembiztos. És kinézetre nem mondod meg róla, hogy "júj, de idős". Mivel szemmel nem tapasztalható a kora, épp erről beszélek. De ha már kicsit idősebb, 8-10 éves, már csak hüledeznek, hogy "öreg". Egészen addig pedig tetszik nekik. Miért? Mert úgymond "akkor már túl sok kilométer van benne". Nem, nem céges autókról, vagy lelküket kihajtott masinákról beszélek. És nem is személyes sértettség okán mondom ezt, mintha ne lehetne eladni az autónkat, sőt, nem is akarjuk.

Egyszerűen csak érthetetlen, hogy egy szinte újszerű állapotú, ma is pontosan annyit tudó, és ugyanazt a teljesítményt adó, megkímélt és tiszta autóért, amely korábban milliókba került, ma már piaci áron párszáz ezret kapsz. Miért? Mert "nem üzembiztos".

"Itt jönnek a képbe az egyéb szempontok. Gyors legyen, kényelmes legyen (ha már buszon nem akarunk nyomorogni), megbízható legyen."

- A busszal az is a baj, hogy nem visz pontosan oda a célodhoz, legfeljebb annak közelébe.

De jó példa, ugyanis a buszokat sem cserélik le 8-10 évente. Pedig azok valóban igénybe vannak véve, és ugyanolyan gépjárművek. Miért nem? Mert nem lehetne járni a vállalatok számára az egyszerű emberek között már kipróbált, bevált utat, hiszen az állam előbb állna át lovaskocsikra, mint hogy néhány évente lecserélje a gépparkot. Náluk ez nem működik. Ezért, érdekes módon, ilyen esetben meg tudják oldani a gyártók ennek az igénynek is megfeleltetve, hogy tartós eszközöket adjanak ki a kezükből, mert náluk nem hatna a rákényszerítés, a kiszolgáltatottság a folyamatos pénzköltésre.

De az emberek esetében fogyasztói társadalmat alakítottak ki: elromlik, adnak újat.

Őnekik ez az érdekük. Mint mondtam fentebb: ha tartós termékeket állítanának elő, az emberek számára, nyugodtan lehúzhatnák 30 évre a redőnyt a gyártósorok felett, így viszont folyamatos az előállítás és a bevétel.

"Ez egy mai kocsi követelménye, amit egy tízesig garantáltan megőriz, ha nem érik speciális behatások mint például néhány alkatrésztolvaj, karambol satöbbi."

- Csakhogy egy autó esetben már nem egy 10-es lenne az elvárás.

"Wartbug meg tényleg csak ment. Szép komótosan"

- 90 km/h-val simán lehetett utazótempót tartani vele, ami az akkori kornak megfelelt, akármennyire is volt 20-30 éves szerkezet. A mai autóknál már persze nem állja meg a helyét. De nem is erről beszélek. Hanem a most 20 éves autók is beillenének az újak közé, amelyek pedig elmennek 100-110 km/h-val, és hiába gyorsabbak az újak, ha nincs kihasználva. Vagy szerinted mennyit változott az átlag utazósebesség az elmúlt két évtizedben?

"egyáltalán nem megbízhatóan"

- A mi használatunk alatt összesen egyszer hagyott minket az úton.

"és kényelmesen"

- Abban az időben 30 évig teljesen megfelelt a kor követelményeinek. Természetesen nem várom el, hogy ma is Wartburgok fussanak, hiszen az az 1960-as években lett megtervezve. Mára elavult. De a mai kor követelményeinek viszont (szervokormány, elektromos ablakemelő, ülésfűtés), egy most 20 éves autó is gond nélkül megfelelne, ugyanúgy, mint egy új. Ahogyan a Wartburg is megfelelt előtte a '60-as évekbeli szerkezetével még '90-ben is. Igen, a technika fejlődik. De mondd már el nekem, mi olyat tud egy mai autó, amit egy 20 éves Opel Astra nem tud? Főleg az a nagyon szemléletes, amikor a gyárak már ki sem adnak újabb termékeket, hanem a meglévőket újra, átfestve, kikalapálva, mint a VW Golf.

Nem azt mondom, hogy járjunk lovaskocsival. De évente világmegváltó szabadalom sem jön ki a piacra. Ami 20 éve jó autó volt, az most is az lenne, semmiben nem marad el, és esztétikus. Aztán természetesen elavul, és jön valami új. Ami megint 20 évre vállalható.

És ebben a Wartburg csak egy példa az időtállóságra, nem egy visszahozandó eszköz mai életünkbe.

"de ment és végleg nem is akarja hamar feldobni a talpát.

- Nekünk évtizedek alatt kétszer robbant le.

"Az sem volt üzembiztos, sőt a Wartbug esetében nem is volt szó ilyesmiről. "

- A fentieket figyelembe véve, olyanokat próbálj meggyőzni arról, hogy a Wartburg valójában csak egy komótos, elromlásra hajlamos, az árát egyáltalán nem megérő, feleslegesen nosztalgia tárgyává tett valami volt, akik saját tapasztalatot nem szereztek róla.

"Magyarország viszont tele van 15-20 éves vagy akár idősebb nyugati kocsikkal, amik flottul dugót képesek okozni a fővárosban."

- Értem, tehát a nyugati világban, ahol "divatból" nincsenek, ott a dugó sem egy mindennapos, általános jelenség... Legalábbis a szövegből azt veszem ki, hogy itt az "öreg autók okoznak dugót".

"Az eladásnál meg átlagemberekkel alkudozol."

- Igen, és mindennek annyi az ára, amennyit adnak érte. A kenyérre is ez az igaz. Ezzel most újat mondtál. Ám ki adna el párszáz ezerért egy autót, ha megtehetné milliókért? De nem teheti...

"Ja és a 8-10 éves autókról nem más volt a véleményed korábban? "

- Ha most arra gondolsz, hogy a háztartási gépeknél még "csak" a 2-3 évre panaszkodtam, azaz mi indokolja a "8-10 évig lazán kiszolgáló" autók miatti elégedetlenkedést, akkor megint csak összetett gondolkodást várnék el: egy kávéfőzőért nem annyi pénzt ad ki az ember, mint egy autóért. Azaz egy autónál a 8-10 év szolgálati idő is _kevés_, mivel a ráköltött összeg nem olyan, amitől ilyen időközönként válna meg az ember.

Egy kávéfőzőnél pedig a 2-3 éves elévülés az, ami nagyon kicsi.

"Igazából még ötven és hetven éves modelleket is (jóval drágábban) újra lehet éleszteni illetve megfelelő karbantartás mellett használni."

- Lásd valamivel fentebb részletesen pont ezt kifejtve: nem azt mondtam, hogy ma is tankoljunk gyógyszertárakból benzint, és kézi dudával jelezzünk az úton, ha pedig a szükség úgy adja, kívülről töröljük le a szélvédőt. Azt mondtam, hogy sem kényelmi szempontok, sem a technikai háttér nem indokolja, hogy 8-10 év után elavulttá váljon egy autó, ezt a határt nyugodtan ki lehetne tolni 20 évre, ha üzembiztosan működnének, mert rövidebb időn belül amúgy egy új autó sem tud többet, mint előtte.

"7 milliárd ember nem lehet olcsón organikus ételekkel tömni, mert nincs rá se pénz, se kapacitás. Vagy az általad oly elítélt módon osztályozzuk, kinek jár normális étel és kinek nem?"

- Megint borzasztó demagóg és sarkító vagy. Ugyanis 7 milliárd embernek most sincs megoldva az élelmezése. Vagy te tudsz afrikai nyomortelepeken surimit osztogató bódékról, hogy a puffadt hasú etiópok legalább látszólagosan megkóstolhassák a tintahal ízét? Én nem.

Sőt, még európai szinten sincs mindenkinek megoldva az élelmezése.

De azon rétegnek, akiknek igen (mi is ebbe a szerencsés körbe tartozunk), meg lehetne. De nem. Hiszen így nagyobb a profit, több a bevétel, olcsóbb az előállítás.

"Másrészt mivel tömegtermelés van, Nagytételben nem lehet profittal jó minőséget előállítani."

- Na igen. Kimondtad a kulcsmondatot.

"Régen teljesen természetes volt minden, csak akkor bár századannyi embert kellett ellátni mégis éhinségek voltak időről időre, és a járványok is szépen terjedtek."

- Ez pedig a történelmi ismeretek hiánya. A mezőgazdaságunk már a középkorban is kiemelkedő volt, amíg Nyugat-Európában például valóban gyakori éhezési hullámok voltak, nálunk túltermelés volt. A gabona szinte mindenhol megjelent az országban, az erdőirtások területein is.

"A gabonatermelés hozama - elsősorban a fejlettebb dunántúli területeken - a 14. század elején elérte az elvetett mag három-négyszeresét, azaz maradt felesleg."

Az Új Képes Történelem könyvsorozat 3. kötete.

És ez végig kísérte a történelmünket. A dualizmus éveiben a Egyesült Államok minneapolis-i malma után a Budapesten épült volt a legnagyobb és legkorszerűbb. A lisztexport terén Magyarország a második helyen állt ekkor a világon.

"Ma az Unió hatalmas költségekkel próbál valami ilyesmit fenntartani nem hiába erre megy el az uniós befizetések 44%-a. Egyszerűen állati drága környezettudatosan minőséget őstermelőként előállítani és ezt kell versenyképessé tenni, a világ több részéről származó termékekkel.Iszonyatos pénzekbe, és egy hatalmas közös piac megteremtésébe kerül az, hogy ezt Európában legalább részben megoldjuk."

- Igen, olyannyira, hogy fizetett a gazdáknak a szőlőtőkék kivágásáért, vagy a földek parlagon hagyásáért, hogy piacot csináljon itt magának. 10 cukorgyárunkból 9 zárt be. Az itteni épp felújítás után. Ma a cukor 60%-a importból származik. Miért? Mi indokolta ezt?

Vagy a libatömés megtiltása, ami igazából csak az osztrákok piaci érdekeit szolgálta ki, a konkurens kiütésével?

"Veled ismétlődik ezért nyilván a fogyasztói társadalom hibás."

- Nézz egyszer a tankönyveken túli világra is, és kérdezz meg embereket. A papír sokmindent elbír. Tudod, azt szokták mondani: olyan szép az elmélet, csak az a csúnya gyakorlat rontja el mindig.

"Jó tudni, Bár vagy tízszer szétszereltettek és összerakattak velem, nyomtatót, számítógépet egyebet a gyakorlaton havonta, többezer oldalt elolvastattak velem, szaktekintélyek előadásait volt szerencsém hallgatni."

- Ismét csak elmondom: azt tanultad meg, amit megtanítottak róla, amit tudunk róla. Csakúgy, mint a tanáraid.

"De akkor csak az érdekelne kivel terveztetik meg?"

- Hát nem veled, és nem is tanáraiddal. Vagy netán téged a Microsoft irodája fogadott továbbképzésre?

"Másodkézből mert az anyád hallott vagy látott valamit."

- Ami számára elsőkéz. És mivel az anyám, ezért nekem is az.

"Mindegy, hogy mit hiszel el, és hogy ehhez magabiztosságot színlelsz, konkrétum nélkül. A te szavad áll szembe az enyémmel. Mi hoz döntést?

-> A szakma mellettem áll"

- Igen, mint amikor a játéktermek bezárásakor próbált itt valaki "szakmabeli" érvelni, hogy valójában amit tapasztalunk a félkarú rablóktól, az téves, a beledobott pénzek 90%-át visszaadja, és nem is emlékszem már, milyen magas átlagban nyernek a rajta játszó emberek.

Kár, hogy ezt mi nem tapasztaljuk.

Vagy amikor a bankokat kérdezik meg arról, hogy törvényes és legális volt-e a forinthitelek összebeszélt megemelése a rögzített árfolyamon történő hitelátváltásból keletkező veszteségeik kivédésére, vagy a rejtett költségek és az egyoldalú szerződésmódosítások, de akár az adminisztrációval való hátráltatás a végtörlesztések esetében.

Valahogy nem ezeket a személyeket tartom a leghitelesebbnek az adott dolgok felderítésével kapcsolatban. Pláne, amikor ilyen elsőkézből származó dolgokat tudok tényszerűen, akkor engem a - természetesen meglévő - védekezés az ő részükről nehezen hihető.

Íme, egy kis kiegészítés, néhány kép:

[link]

[link]

Itt tulajdonképpen "eltűnt" az oldalából egy közel húsz centis szakasz. Konkrétan nyomtalanul kirohadt:

[link]

Kérdésem pedig az, hogy szerinted normális-e, hogy nagyjából 5 évnyi használat után így nézzen ki valami, amit eleve hő- és vízállóságra terveztek.

Miért van az, hogy a szüleim számára nászajándékként kapott, harminc éves kávéfőz ma is kifogástalanul üzemel? (Nem, nem egy régi kotyogós kávéfőzőről van szó.) Hol kapsz ma olyan konyhai eszközt, amely kibír ennyit? Mutasd meg kérlek, mert én is ott akarok venni.

Miért van az, hogy a húsz éve vett felfújható matracnak ma is csupán a fejtámla része ment tönkre, míg a mostaniak már megvételükkor is eresztenek, de legfeljebb egy hét elteltével? Ezt sem magyarázhatod azzal, hogy "a technika rohamos fejlődése teszi egyre több ponton elromolhatóvá a termékeket."

Miért van az, hogy amikor egy fiatal asztalos ismerősünk látta a még nagyapám korából megőrzött szekrényt, el volt kápráztatva, hogy a mai technikával sem tudnak ők ilyen tartós fényezést készíteni?

Miért van az, hogy egy gázszerelő ismerősünk azt mondta, a mai gáznak már mérhetően nincs akkora fűtőértéke, mint korábban? Hiába a közhelyes védekezés, hogy "ha kevernek valamit hozzá, nem kék lánggal ég, ezért könnyen leellenőrizhető", ezt vélhetően a hamisítók is tudják...

Miért van az, hogy egy vízcsapokkal foglalkozó ismerősünk óva intett, mondván, hogy a mai csapokon már talán csak harmadannyi króm van, mint eredendően volt?

Miért mondta apám, hogy a mostani Hajdu bojlernek már csak a neve Hajdu, de a belseje gyenge minőségű olasz?

Hiába mondod, hogy "egyszerű összeesküvéselmélet", hogy "városi legenda", ha az emberek bántóan valóságosan szembesülnek vele...