Egy rövid összegzést szeretnék kérni arról hogy mi folyik Szíriában. A belharcok oka, és eddigi állása érdekelne?

Nagyon rövid:

van egy autokrata rezsim, ami általában a térségre jellemzően egy korrupt, félfeudális diktatúra

az arab tavasz és annak sikerei révén fellázadt a lakosság

a rezsim nem engedi magát leváltatni, ezért öli a saját népét

ami a dologban még szomorúbb, hogy a felkelők mainstreamje szélsőséges iszlám fundamentalista

és ölik egymást síta-szunnita alapon is

jelenleg patthelyzet van

Sokat tanultam az arab térségről így nem is olyan röviden:

Szíria francia gyarmat volt egészen 1946-ig. Néhány dolgot már a gyarmati időszakról meg kell jegyezni, ami hatással van a jelen állapotokra. A franciák az Oszmán-Birodalom felbomlása után a kisebbségben ( kb. 7-8 %) lévő alavitákat - leegyszerűsítve: siíták - használták fel arra, hogy a többségben lévő szunnitákat kordában tartsák. Kicsit hasonló a helyzet, mint pl. annak idején Szerbiában, ahol pedig az albánokat használta fel a török arra, hogy a szerbséget fenyegesse és elvegye a kedvét minden lázongástól.

Az alaviták - nem véletlenül - sokkal inkább körődtek a francia gyarmatosítókhoz, ugyanis a török uralom idején a szunniták elnyomták őket, most pedig nem csak, hogy ez megszűnt, de a hadseregben és a közigazgatásban kitörési lehetőség nyílt előttük.

1946-ban a franciák ugyebár jó európai szokás szerint úgy ahogy magukra hagyták Szíriát, annak minden etnikai ( pl. kurdkérdés) és vallási (szunnita-alavita, keresztény) és politikai problémáival.

Az alaviták féltek, hogy következik a megtorlás és még az elszakadás gondolata is megfordult a fejükben (az északnyugati, tengerparti tömbben élnek). A "menekülési" lehetőség továbbra is a katonai pálya volt, amit a szunniták már csak azért sem tartottak vonzónak, mert sok ott az alavita és az egykori gyarmatosítókat kiszolgáló. A másik különbség a két felekezet között, hogy az alaviták sokkal nyitottabbak, világiasabbak, mint a szunniták. Fogékonyabban voltak az olyan eszmékre mint a nacionalizmus és a szocializmus. Ezért csatlakoztak nagy számban a Baasz párthoz, mely magán viseli a német nemzetiszocializmus jegyeit, de sajátosan arab.

Eközben azok a szunniták, akik nem zárkóztak el a politikától egymással marakodtak, nem voltak egységesek. Törvényszerű eredmény -> 1963-ban egy alavita katonatisztekből álló csoport hatalomra segíti a Baasz pártot Szíriában. 1971-ben azt is sikerült elérni, hogy az alaviták eltávolítsák a hatalom közeléből a szunnitákat. Ez az amikor a mai elnök apja, Hafez al Aszad hatalomra került. Uralma alatt kétségtelen, hogy Szíria óriásit fejlődött, emberek milliói emelkedtek ki a nyomorból, vált elérhetővé előttük az oktatás, nőtt az életszínvonal... szb. alapvetően megindult Szíria megkezdte felzárkózását - még ha ez hülyén hangzik is, de nem tudok kihez viszonítani :D - a Nyugathoz. Viszont az is kétségtelen, hogy ez a rendszer autokrata volt és sor került véres leszámolásokra - pl. 1982-ben - amiben több tízezer főleg szunnita esett áldozatul, de azért jóval "lágyabb" változata volt ez a baaszizmusnak, mint az iraki, ha lehet ilyet mondani, bár ott a felekezeti arányok is kiegyenlítetettebbek.

Mindenesetre a probléma gyökere már ebből is látszik : az országot a lakosság elenyésző részét alkotó kisebbség (még ha ez egy nevezőn van az ország 10%-át alkotó keresztényekkel) uralja. Azonban hamis az a kép, hogy Szíriában a szunniták valami elképesztő elnyomás alatt éltek, semmi részük nem volt a hatalomból. Ez nehezen lenne összeegyeztethető azzal - és számomra rejtély, hogy a média és a nyugati államok miért nem jönnek rá erre a tarthatatlan ellentmondásra - , hogy a polgárháború első két évében számtalan szunnita katonatiszt és politikus dezertált és emigrált külföldre. Pl. Aszad miniszterelnöke, Rijad Hidzsab, aki szintén szunnita. A szunniták és a keresztények részt kaphattak a tortából, de az irányítás az Aszad családé és az őket támogató (vagy védő) katonatiszteké.

Az arab tavaszt szokás úgy beállítani, mintha teljesen spontán módon jutott volna el a facebooktól kezdve az önégetéseken át a szíriai polgárháborúig.

Az igazság azonban az, hogy az amerikaiak már a 2000-es évek elején eltervezték - és biztonságpolitikusok, hírszerzők már akkor mondták, hogy ez hülyeség -, hogy az arab világban meg kéne honosítani a nyugati mintájú demokráciát. Erre van egy jó szó, Morus Tamás írt rá egy könyvet kb. 500 éve: Seholország, azaz utópia!

Ennek ellenére az Észak-Afrikában kezdetben valóban spontán meginduló megmozdulásokat a nyugat felkarolta és látszik az eredménye: totális káosz Líbiában, Egyiptom vagy a hadsereg - eddig is így volt - vagy az iszlamisták kezére kerül (egyik demokratább mint a másik).

Szíriában kevésbé humánus elvek is a felkelők támogatására bírták a nyugati államokat (pontosabban diplomatikusan a felkelőket támogató Perzsa-öböl menti államokat támogatják). Szíria régóta Irán lefőbb partnere a térségben és ha megnézzük a térképet: Irán, Irak, Szíria, Libanon -> IZRAEL (Gáza). Látszik, hogy mi a szándékuk. Irakot elbaltázták, mert Szaddam Husszein igaz, hogy utálta a zsidókat és néha arab kalifa képében tetszelegve beszélt arról, hogy felszabadítja Jeruzsálemet, de legalább gyűlölte Iránt. Most az a helyzet, hogy Irak a legjobb úton halad afelé, hogy Irán stratégiai partnere legyen, no meg a dzsihadisták kiképzőterepe.

Visszatérve Szíriára, Izraelnek (és így az USA-nak ) szúrja a szemét, hogy Iránnal karöltve (amibe ha csak tartózkodással és semlegességel is, de Irak is becsatlakozott) támogatja a Hezbollahot és a Hamászt. Emellett ugyebár Szíriának területi vitája is van Izraellel, a Golán-fennsík miatt, amit az ENSZ is megszállt területnek tekint, és régóta "kéri" Izraelt, hogy szüntesse meg ezt az állapotot.

Így tehát Izraelnek, az USA-nak és az öböl menti szunnita államoknak, na meg a zavarosban halászó franciáknak ugyanaz a rövid távú érdekük: Aszad tűnjön el. Hogy utána mi legyen, arról már megoszlanak a vélemények és az az érzésem, hogy igazából is félnek attól az eshetőségtől, hogy az Aszad klán totális vereséget szenved.

Így előállt az az abszurd helyzet, hogy az amerikaiak (még ha egyelőre óvatosan cselekednek és inkább csak közvetve) támogatják Szíriában azokat, akik ellen Irakban harcoltak Husszein bukása után. A felkelők 80-90%-a már nem is szíriai, hanem az arab országokból (és a Kaukázusból vagy Nyugat-Európából) odasereglett iszlamista.

A szunnita lakosság annak ellenére, hogy nem szereti Aszadot, nem áll egyöntetűen a felkelés mellé, mert jobban fél az őrültektől és a káosztól, mint Aszadtól, aki alatt legalább megtapasztalhatták, hogy fejlődni is tud az ország, még ha a 2000-es évek végére ez meg is torpant.

Igen ám, de a Nyugat 1991 óta először tapasztalja most, hogy nem tehet meg bármit csak úgy. Ha csak az irániak állnának ki Aszad mellett, azt lesz@rnák, ha nem tetszik Khameneinek, ajándékba kapna még pár bombát is.

De ott van Oroszország, akit eddig semmilyen érvvel vagy ellenszolgáltatással nem sikerült meggyőzni arról, hogy vegye le a kezét Aszadról.

Az oroszok megtapasztalták már mennyit ér az amerikaiak ígérete pl. a NATO bővítéssel vagy a rakétavédelemmel kapcsolatban és nem felejtették el 1999-et sem, amikor az amerikaiak bombázták Szerbiát. Az utóbbi években az orosz diplomácia sokkal erőteljesebben próbálja érvényesíteni érdekeit és nem akarnak csak úgy lemondani Szíriáról, ahol - a médiában ezerszer elismételt közhely - egyetlen Földközi-tengeri tengerészeti bázisuk van. Ugyanakkor - és erről már kevesebbet beszél a média - az oroszok sokkal reálisabban mérik fel (bár nyilván az amerikaiak is tudják, csak nem érdekük erről nyilvánosan beszélni) a következményeket. Azt, hogy Szíria Aszad után egy újabb Irakká változna és ez az ő elgondolásuk szerint csak azt jelenti, hogy a terrorizmus fészke egy újabb lépéssel közelebb kerül a Kaukázushoz.

Azt sem néznék szívesen - és ezért a sok modern védelmi fegyver leszállítása - hogy Szíriában nyugati csapatok jelenjenek meg, ezt akarják végleg elkerülni. Ők Aszadra bíznák, hogy bánjon el a felkelőkkel. Egyáltalán nem érdekük sem Iránt, sem a Hezbollahot meggyengíteni. Nekik az az érdekük, hogy Irán ne erősödjön mg túlságosan (ne tegyen szert atomfegyverre, és ne tudja a kőolaját, földgázát önállóan piacra dobni), a jelenlegi helyzet nekik tökéletesen megfelel.

A mai helyzetről meg annyit, hogy nem látni a végét. Azok a jóslatok, miszerint Aszad hadserege 2013 elejére összeomlik nem váltak be és az sem fog, amelyik azt mondja, hogy erre rövidesen sor kerül. Aszad rendezte sorait, ma már nem véletlenül nem hallunk tömeges dezertálásokról. Az elmúlt hónapokban azok a tisztek akik nem voltak elég megbízhatóak, el lettek távolítva, és fiatal, alavita tisztekkel töltötték fel a hadsereget.

A felkelők szervezetlenek - nincs meg az, hogy ki parancsol kinek, több száz önállóan működő csoport van - és sok helyen utánpótlás gondokkal küzdenek. Aszad nem tudja megnyerni a háborút, arra azért kevés az ereje, mert ha katonailag le is győzi a felkelőket, náluk még ott a terror eszköze. A győzelemhez az kellene, hogy az Öböl-menti államok felhagyjanak a felkelők felfegyverzésével és pénzelésével, amire nem sok esély van.

To # 5 :

Well written, and accurate analysis. My complements !

Irod :

"Most az a helyzet, hogy Irak a legjobb úton halad afelé, hogy Irán stratégiai partnere legyen, no meg a dzsihadisták kiképzőterepe. "

Meglepo lenne ha ez lenne, itt meg mindig nagyon melyek a sebek a 1980-88 haboru miatt. Nem hiszem hogy cooperacio kialakulna akar melyik szinten

Erdekelne miert irtad

Uvd messzirol :)

Üdv Ali Reza.

Én innen távolról látom úgy, hogy Irak egyre jobban partner Irán külpolitikai céljaiban. Úgy látszik a helyzet is kezd stabilizálódni - mondjuk a 2000-es évekhez képest - és az elnök szunnita, miniszterelnök pedig siíta megosztás jónak tűnik.

Arra alapozom a kapcsolatok erősödését, hogy Irak mérsékelt az atomügyben és közvetíteni próbál Irán és a nyugatiak között, a szíriai polgárháborúban szintén elvileg semleges, de eddig nem akadályozta az iráni fegyverek eljutását Szíriába...stb.

Lehet rosszul látom, de nekem úgy tűnik, hogy a két ország közeledik egymáshoz. Ezt megakaszthatja esetleg a még mindig jelenlévő amerikai befolyás és az egyre jobban terjeszkedő törökök, akiknek ellentétesek az érdekeik Iránnal.

OK, lehet hogy most Syria miatt van valami " underground diplomacy " de Iraq nem egy meg-bizhato orszag absolute, most kulonosen hogy a US invasio ota technikailag a US 51-edik allama vagy legalabb coloniaja lett.

Ahogy az idiota Saddam Al-Tikriti beleugrott 80-ba a haboruba US igeretekkel, ugy ugrana ma akarmelyik ( shia vagy sunni ) egy konfliktusba ha igernenek nekik penzt , katonai segitseget etc.

Tudom nem okos alltalanosan irni egy orszagrol, de kivetelt kell tenni most, leirom,nem egy "megbizhato" nep az Iraqi.

( Bocs a hibakert, egy Farsi font-rol irok :)