Melyik volt a középkor legerősebb királysága?

Jó. Akkor megpróbálok egy részletesebb áttekintést nyújtani a korabeli Angliáról. 1066-nan mikor I. Vilmos partra szállt Angliában első lépése volt hogy rögzítse újonnan meghódított királysága birtok és társadalmi viszonyait. Ez lett Doomsday book. Ez alapján vetett ki adókat, hozott létre törvényeket és osztott szét birtokokat. Az általad említett periférikus elhelyezkedés előny, mint hátrány, mert - bár gyakorta megpróbáltak a tenger felől megtámadni - nagyban megnehezítette a támadó csapatok dolgát, partszállás. Még egyszer, utoljára Orániai Vilmosnak sikerült 1689-ben. Sem Napóleonak, sem Hitlernek, sem a franciáknak.

Mint a Francia király hűbérese (igen az angol király hűbérese volt a mindenkori Francia királynak), a kezdeti időszakban nem kellett külső behatással szembenézni. Inkább belső konfliktusai voltak, első sorban a lázadó nemesség, a fennálló normann-angolszász ellentét, melyet I Henrik jelentős erőfeszítéseinek köszönhetően sikerült orvosolni.

II. Henrik uralkodása alatt, pedig oly annyira megerősödött a királyi hatalom, a bárókkal és az egyházzal szemben, hogy megindulhatott a feudalizmuson túl mutató gazdasági berendezkedés, az eredeti tőkefelhalmozás megalapozása. Ez a XII.századra tehető.

A skótokról csak annyit, hogy szabadon árúba bocsátottak földjeiket az angol főuraknak, akik éltek is a lehetőséggel. A helyzet odáig fajult, hogy alig maradt skót kézen királyi birtok és I. Edward ezt kihasználva igyekezett egy bábmonarchiát létrehozni. Ezen lázadtak fel a skótok. 1603-ban a két korona egyesítésével I. Jakab örökölte a trónt.

Más a helyzet Francia királysággal akik kezdettől fogva nézték, hogy Vilmos milyen nagyszerű területet hódított magának. Ennek érdekében többször is megpróbálták azt elvenni tőle, mikor alaklom nyílott rá, vagy mikor egy aktuális király megszegte a hűbéri esküjét. És mikor kihalt a Francia Capeting dinasztia férfi ága, III. Edwárd jogosan lépett fel trónkövetelőnek a Francia Valois-hát ellenében, melynek következménye a 100 éves háború, melyet ugyan elvesztett és utána a Rózsák háborújában tovább mélyített a válságot. Utána viszont egy olyan nagy hatalom, született mely a XX. század derekáig meghatározó volt nem csak Európa, hanem a világ történelemben is.

Nos a lényeg. Anglia középkori történelme során sosem állt idegen fennhatóság alatt. Olyan gazdasági-társadalmi berendezkedése volt, mely nemcsak a korai viszonyok között modernnek nevezhető, hanem a tovább fejlődés lehetősége is benne rejlett. A belső háborúi ugyan voltak, de azokat mindig tudta idejében kezelni, így lehetősége nyílott hódító háborúk indítására. És még arról nem beszéltem, hogy nem kötötte olyan mértékben gúsba a katolikus egyház, mint Európa többi államát.

És most kérnék még egyetlen olyan királyságot a középkori európából, amire a fenti állítások igazak.

Utolsó hozzászóló. Nem osztom a véleményed. Gazdasági szempontból és azon belül mezőgazdasági szempontból valóban nem tartozott a legfejlettebbek közé, de azért említsük meg gyorsan, hogy Londonban már 1003-ban kereskedelmi lerakat épült a Németalföldi kereskedelem lebonyolítására, a innentől kezdve nem volt kérdéses, hogy szorosabbra fűzze kapcsolatait a Hanza városok szövetségével. Mivel sajátos éghajlata miatt növénytermesztésben igen korlátozottak voltak a lehetőségeik nyilván való, hogy az állattenyésztés ezen belül a legeltetés dominál, mely alapja a gyapjú gyártásnak és az a könnyű iparnak. Így következik, hogy mezőgazdasági terményekből importra szorult, de ennek ellenére nem lehet azt mondani, hogy gazdasági szintje elmaradt volna bármely Európai nagyhatalomtól.

Kultúra kérdése. Érdekes kérdés, de tudsz mondani olyan filozófiai, építészeti, költészeti irányzatot amely az adott korban egy-egy állam sajátja lenne. Minden ilyen irányzatra az akkori legjelentősebb hatást az egyház gyakorolta.

És katonai szempontból, azt hiszem nem kell magyaráznom a bizonyítványt, mert fentebb leírtam.

Ezt nem lehet így meghatározni. Először is: katonailag, politikailag (ez sokszor egybefügg), vagy kulturálisan?

Másfelől időszakonként más. Amikor még megvolt, a Frank Birodalom. Ha sikerült néha egy-egy egységesebb időszakot kifognia, akkor az NRCS is. De Bizánc is az volt, bár egyre hanyatlóan. És igen, Nagy Lajos idején a Magyar Királyság volt.

Mint mindenkor, akkor is váltogatták egymást a hatalmak. A különbség az, hogy azóta mi 1526 óta kiestünk a kontinens versenyszférájából.

Ezt pedig érdekességnek:

http://www.gyakorikerdesek.hu/politika__hadsereg-hadvezetes_..

Érdekesnek találtam amit írtál. Először is hadd szögezzem le, hogy az utolsó válaszom első sorban hollófernyiges hozzászólására válaszol. Ha megnézed az előző hozzászólásaimat akkor abban leírom, hogy Anglia XII. század elejétől Európai nagyhatalomnak számít és azt megőrzi a XX. század derekáig. És tartom magamat ahhoz, hogy attól kezdve Európa legerősebb királysága a középkor végéig.

I. Lajos korában valóban egyik virág korát élte a Magyar állam. De a forrás amire hivatkozol, elsősorban gazdasági szempontból mutatja be Magyarországot, ami nem mutatja meg egy adott ország fejlettségi szintjét, mint arra te is utaltál az előző válaszodban, habár nagyban befolyásolja egy állam nemzetközi megítélését. Ne legyen illúziónk afelől, hogy Nagy Lajos idején a Magyar Királyság volt a legfejlettebb.

Nézzük csak éppenséggel ki uralkodott abban az időben az Angol trónon. Az a III. Edward akit az angol hagyomány az utolsó angol lovagkirálynak, nagy formátumú hadvezérnek tart, akárcsak I. Lajost a magyarok. Uralkodása idején visszaállította az angol fennhatóságot Skócia felett, s anyja révén igényt tartott a francia trónra. Ebből lett a 100 éves háború, mely során elfoglalta Franciao. nyugati felét.

Gazdasági szempontból szerintem abszolút nem volt ellenfél a Magyar királyság. Bár annak bányászata én magam is aláírom, hogy a legnagyobb volt a világon, viszont az a szintű tőkefelhalmozás, mely a tovább fejlődés kulcsa lesz a XVI. században. Angliában már megvette az alapjait ebben az időszakban. Bár, hozzá teszem ez nem tudatos lépés volt, hanem inkább kényszer megoldás, hisz Anglia első sorban állattenyésztésben dominált, melynek egyik legnagyobb felvevő piaca a németalföldi gyapjú ipar.

Ebből a szempontból a Magyar Királyság az újkori Spanyol Királyságra hasonlít akinek mérhetetlen sok arany bevétele származott a gyarmati birodalmából, de azt nem tudta értékelhetően visszaforgatni a gazdaságába és inkább költséges háborúkra pazarolta. Mint I. Lajos, aki uralkodása idején, lásd. Nápolyi trón, Lengyel trón, Délvidék, Havasalföd.

És igen kétségtelen elismerem Nagy Lajos eredményeit és szerintem is ekkor közelítette meg legjobban az élmezőnyt a Magyar királyság, de mivel ezt a pozícióját tartósan megtartani nem tudta, alapból esélytelen a "középkor legerősebb királysága" címre.

Így van, én sem állítottam ezt másként, mint írtam, nem volt olyan, hogy "a középkor legerősebb királysága", így, kijelenthetően, hiszen a korban folyton váltották egymást a hatalmak. Anglia sem volt az. Anglia igazán a gyarmatosítások korától számított annak. (A 100 éves háborút egyébként elvesztette, és később sem "zavart sok vizet" a franciákkal szembeni ellenségeskedésein túl, Skócia ügye kötötte le. Illetve hosszú ideig Anglia is csak védekező szerepben volt, a francia és a spanyol hódításokkal szemben, támadólag fellépni más országok felé, erre gondolni sem lehetett akkor még számukra.)

A Károly által megalapozott királyság Lajos trónrakerülésétől elkezdve Zsigmondon át Mátyásig eltelő 150 évben vitathatatlanul Európa egyik, ha nem a legdominánsabb királysága volt.

Lajos idején a kortárs Európa is archiregnumként, főkirályságként beszélt róla. Nem csak gazdasági értelemben (élelembőség, a kontinens összaranyteremlésének egymagában 80%-át kitevő felvidéki aranybányászat), de katonailag is. Lajos hatalmi kiterjedése ekkor (a lengyel trón megszerzése után) az NRCS méreteivel vetekedett, ráadásul nem volt széttagolva hercegségekre és grófságokra. Katonailag állandó háborúskodásban állt, és a hadjáratai sikeresek voltak. harcolt északon a litvánokkal, keleten a tatárokkal és a havasalföldiekkel, moldvaiakkal, délen a törökökkel (igen sikeresen), nyugaton a nápolyiakkal. Alig volt békés év az életében.

Tévedés lenne azt gondolni, hogy egyébként az ország fejlettsége elmaradt volna az európai színvonaltól. Uralkodása alatt épült az első magyar egyetem, ő vezette be a céhrendszert is, mely módosításokkal egészen az OMM idejéig megmaradt.

Utódja, Mária lányának férje, Zsigmond király is egyetemet alapított (a Lajos által fundamentált pécsi megszűnt), és ő építette ki a törökökkel szembeni vereségek hatására a déli végvárrendszert, mely egy évszázadon keresztül állta útját az oszmánok európai terjeszkedésének. Később német-római császár is lett.

És a magyar "aranykor" Mátyással zárult le. A bevételei uralkodása harmadik, utolsó szakaszában egy-egy jobb évben az évi 900.000 aranyat is elérték, az akkori spanyol, francia, angol király sem tudott évi egymillió aranynál több bevételt elérni. Szintén egyetemet alapított, kódexmásoló műhelyeket nyitott ("Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek, S most Pannónia is ontja a szép dalokat."), Európában elsőként honosította meg Itáliából a reneszánsz stílust a szobrászat, festészet, építészet terén, hatalmas építkezésekbe kezdett a budai királyi palotában, kódexgyűjteményénél, a Bibliotheca Corviniana-nál egyedül a vatikáni volt nagyobb, a kor egyik legnagyobb állandó zsoldosseregét tartotta fenn (legalább 20 ezer fő, és ebben nincsenek benne a "hagyományos" magyar seregek), legyőzte a törököket délen (bevette Jajca, Szabács és Szebrenik várát, valamint hatvan kisebb erődítést, az Erdélybe betörő török seregeket Kinizsi verte szét Kenyérmezőnél), és a német-római császárság hozzánk közel eső őrgrófságait is, elnyerte két választófejedelem trónját, az osztrákot és a csehet.

Vitathatatlanul az akkori Európa egyik megkerülhetetlen királya volt.

Én tehát azt mondanám, hogy a Magyar Királyság I. Lajostól (1342) Mátyásig (1490) Európa egyik legerősebb királysága volt, ezen belül Lajos éveiben egészen a kontinens vezető szerepéig kúszott fel.

Természetesen nem lett megalapozva a XX. századig tartó nagyhatalmi státusz, mint az angoloknál, de ez nem érv a fentebb írt állítással szemben. Hogy később hogyan alakult a történelem, az más lapra tartozik.

És hangsúlyozom, ez is csak egy periódus volt mind a magyar, mind az egyetemes történelemben, ezt megelőzően, és ezután is voltak európai nagyhatalmak, egymást váltva hol ez tört fel, hol pedig az.

Érveidet átolvasva azt kell, hogy mondjam igazad van. De ezt csakis arra az időszakra igaz, mikor I. Lajos uralkodott. Ugyanis Zsigmond uralkodása idején, már egyértelműen az NRCS élvezte a legfőbb prioritást, uralkodása alatt. A hunyadiak alatt pedig egyre erősödő török nyomás miatt, szintén nem adnám meg ezt a kijelentést.

Még egy pár kiigazítást: Janus Pannonius Mátyás alatt tevékenykedett, ami kb. 100 éves elcsúszás és a céhes rendszer amit említettél inkább szégyen volt, hogy az OMM-ig élt mint erényt. De ez már kukacoskodás.

Érvelésed helyes elfogadom.

Igen, ahogyan én is írtam, a Magyar Királyság e három uralkodó alatt európai nagyhatalom volt, ezen belül (hangsúlyozom: nem végig, hanem ezen az időszakon belül), Lajos uralkodása idején vezető hatalom. Zsigmond és Mátyás idején ez már nem így volt, de a nagyhatalmi státusz még kitartott.

"Még egy pár kiigazítást: Janus Pannonius Mátyás alatt tevékenykedett, ami kb. 100 éves elcsúszás"

- Igen, én is Mátyáshoz írtam. Olvasd vissza, lehet, elcsúsztál a szövegben.