A korukhoz képest az ókori Egyiptom, Kína, Görögország vagy a Római Birodalom volt fejlettebb?

Egyértelműen a görög.

Az ókori hellén kultúra minden szempontból a korszínvonal csúcsát adta.

- Azt képviselte a csillagászati ismeretekben. Az ókori görögök már akkor ismerték és értették a Föld geoid alakját, megdöbbentően pontosan meg tudták mérni a kerületét(!), elég közeli becslésük volt a Hold és a Föld egymástól való távolságáról(!), és a Hold körülbelüli méretéről(!), sőt, már felmerült annak gondolata is, hogy a Föld kering a Nap körül.

Sok kultúra kapcsán kiemelik a fejlett csillagászati ismereteiket, de tényszerű, hogy egy sem ért fel ezzel a szinttel, még az ókori Kína sem, ilyen pontos ismeretei senkinek nem voltak, messze meghaladták a saját korukat.

- A legmagasabb színvonalat képviselte matematikában, fizikában. A mai, érettségizők matematikai ismereteinek jelentős része, az alkalmazott egyenletek és metódusok az ókori görög tudósok által lefektetetteket foglalja magába. Ha mondanunk kellene fejből egy neves római matematikust, vagy épp fizikust, pörögnének a nevek előttünk, Thalész, Arkhimédész, Püthagorasz, Euklidész... és csak nem jönne római név a nyelvünkre. A gazdag római családoknál szokás volt, hogy görög rabszolgákat fogadtak nevelőknek a gyermekeik oktatására a Római Birodalomban.

- A legmagasabb színvonalat építészetben, például a Parthenón oszlopai felfelé karcsúsodnak, mivel ismerték a perspektivikus torzítás jelenségét, így alattuk állva egyenesnek látod, és nem érzed úgy, mintha rád dőlnének.

Róma átvitt, és gyakorlati értelemben véve is ebből a görög tudásanyagból épült aztán fel.

A Colosseumnak két, egymással szembefordított görög theatron képezi az alapját. A görögöktől vették át a rómaiak a forró levegő áramoltatásával történő padlófűtési rendszert, a hypocaustumot. Építészetileg teljesen a görög stílusjegyeket, a görög oszloprendeket és kivitelezési megoldásokat vitte tovább Róma.

- A legmagasabb színvonalat a művészetekben. Persze, minden kultúrában születtek versek és énekek, nem is erről van szó (ezek akkor egyébként nem különültek el egymástól), de tényszerű, hogy a színház intézményét, a drámaírás alapjait, a tragédia és komédia műfaját az ókori görögök hívták életre. Ahogyan gyakran kiemelésre kerül különböző civilizációk kapcsán, hogy magas színvonalú képzőművészeti alkotásaik voltak - viszont objektíven megítélhető, hogy azt a fajta részletességet és anatómiai precizitást, izomtónusokkal és arányossággal egyetlen kultúra sem alkotott, mint a hellén. Nem közismert, de a római szobrok jelentős részben görög eredetikből fennmaradt másolatok (sok esetben a görög eredetiüket csak ezek útján ismerjük, mert azok nem maradtak fenn).

- A legmagasabb színvonalat a mindennapos személyes higiénia és szépségápolás terén is. Az ókori görögök között például általános jelenség volt a nők körében az intim szőrtelenítés (már akkor!), rendszeres napi gyakorlat volt a tisztálkodás - ezt a korban illatosított olajokkal és bronz kaparóeszközökkek végezték el (ezt a módszert vették át később a rómaiak is), olyannyira, hogy a thermopülai csata előtt a perzsa felderítők beszámoltak róla, hogy a spártai hopliták szépítkeztek, fésülködtek -, és társadalmi norma volt a testedzés is. Rengeteg, különböző izomcsoportokat megmozgató eszközt ismer a régészet, nagyon gyakori leletanyagnak számítanak ezek, ami alapján elmondható, hogy napi használati tárgyak voltak, az amfóraképek izmos szereplői nem művészi idealizálást jelentenek, hanem a valós tapasztalatot adják vissza.

- A legmagasabb szintet társadalmi értelemben. Mert bár egységes politikai berendezkedésről nem beszélhetünk a görög poliszok kapcsán, hiszen kis túlzással minden városállam a saját útját járta (egymástól nagyon eltérőeket), azért ha nem is mindenhol, de mégis csak a hellén kultúrkörben jött létre az osztrakiszmosz a halálbüntetés helyett - és mennyivel civilizáltabb megoldás ez? -, valamint élt a nem kívánt gyermekek közmegegyezéssel kijelölt helyekre történő kirakása (a Taügetoszon való lehajigálás legendájával szemben valójában ez történt csak, de ez szerte Hellászban általános szokás volt máshol is), ami éppen hogy a társadalom magas fejlettségi fokát mutatja, és az emberi élet értékét, mert ezek a csecsemők így kaptak egy második esélyt, mint a kórházak mellé kihelyezett inkubátorok jelenkori analógiája, valamint Hellászban nem létezett az emberáldozatok vallási rituáléja sem (nagyon korai időkből van ilyenre néhány felmerült, de nem igazolt eset csupán), míg a főníciai-pun kultúrában, de akár a zsidóban, mint a keltában és germánban is ezek létező, leírt, régészetileg is feltárt jelenségek voltak, némelyik esetében pedig nem ritkán történt ez csecsemőkkel szemben ráadásul - és az ókori görög beszámolók erről mindig elborzadva írtak. Továbbá a nők helyzete is a magasan fejlett társadalom képét mutatja. Arisztophanész a Lüszisztraté c. darabjalában leírja, miszerint a címszereplő nő vezetésével az athéni és spártai nők egyezséget kötöttek egymással, hogy addig nem fekszenek le a férjeikkel, amíg azok nem hagyják abba a háborúskodást. Illetve a darabban bemutatásra kerül az is, hogy a szexuális önmegtartóztatás a nők számára is küzdelmes volt, és milyen módokon próbálták a férfiakat pótolni maguk számára a fogadalom megtartásáért. Ez színdarab, de a színjátszás mindig az életből merítkezik, hiszen enélkül nem jön létre a kapcsolat az előadás és a néző között. Amiből tehát két dolog derül ki. 1) Az antik hellén társadalomban a nő nemet mondhatott a szexre a férje számára, ha pedig azt mondta, akkor nem feküdtek le. Nem volt alárendelve a férje akaratának ebben. 2) A szex a nők számára nem házastársi kötelezettség, valamiféle kényelmetlen feladat volt, hanem kölcsönös élvezeti forrás mindkét félnek, a női orgazmus ugyanúgy jelen volt a szexben, mint a férfi oldal igénye, aminek megélésében a böjtölés nehéz volt.

Ezek között sorolandó fel továbbá az a tény, hogy (mivel a görög kultúrkörben az individuális értékek és az egyéni szabadságjogok olyan nagy presztízsben álltak, nem is meglepően) ezen a földön jelent meg a demokratikus államberendezkedés első formája is. És ezt, valamint általánosságban a polgárok között megosztott hatalmat nagyon körültekintő rendszerben működtették.

Erre egy szemléltető tárgyi anyag a kleroterion választószerkezete a bírósági ügyekben, amit az esküdtek korrumpálhatósága ellen alkottak meg. Az athéni polgárok testületéből évente választottak lehetséges esküdteket, akik kaptak egy bronzlapocskát az azonosításukra. A per napján ezeket bedugták a kleroterionba. Egy magisztrátus döntötte el, hogy a megjelentek szolgálhatnak-e esküdtekként, vagy sem, majd a testület kijelölése azokon a fekete és fehér golyókon alapult, amelyeket egy előre feltöltött bronzcsőből adagoltak, amikor a gépezetet beindították. Mivel a személyek kiválasztása ilyen módon mindig véletlenszerűen történt meg, a megvesztegetés gyakorlatilag lehetetlen volt.

[link]

- Egyértelműen a legmagasabb színvonalat haditechnikai téren is.

Nem volt érdemi ellenfele a görög hoplitáknak több évszázadon át. Rendszeresen vertek szét többszörösen nagyobb seregeket minimális saját áldozatok mellett. Néhány nevesebb szemléltetés erre, kezdve akkor mindjárt Marathónnal, ahol 10.000 görög hoplita 25.000 perzsát futamított meg, 6.400 perzsa halottat eredményezve, mindössze 203 saját halott mellett.

Dareiosz nem indított több hadjáratot Hellász ellen, de fiát megeskette, hogy bosszút áll a szégyenen, Xerxész pedig meg is indította óriási seregét, egyszerre szárazföldön és tengeren, hogy örökre eltörölje Hellászt a föld színéről.

Bár szárazföldön a Thermopülai-szorosnál technikailag a görögök vereséget szenvedtek, azonban valamelyest vitatható kérdés, hogy mennyire is minősül tulajdonképpen perzsa győzelemnek az, ahol tízszeres számbeli túlerő birtokában (5.000 görög hoplita 50.000 perzsa ellen) harcolva is a perzsák mintegy ötször annyi embert vesztettek el a csatában, mint amennyit a görögök (4.000 görög halott, 20.000 perzsával szemben), ami egyben a teljes ottani seregük közel felét is kitette a perzsáknak.

Ezzel egyidejűleg pedig a tengeren Szalamisznál katasztrofális vereséget könyveltek el a görög flottától. Majdnem tízszer annyi perzsa hajó pusztult el, vagy esett zsákmányul, mint ahány a görög oldalon.

370 darab görög hadihajó volt 800 darab perzsa hadihajó ellenében, az eredmény pedig 40 elsüllyedt görög hajó árán 300 darabos perzsa veszteség.

Majd a téli pihenőidőszak után újraindított perzsa támadást az ókori Európa egyik legnagyobb csatájában, Plataiánál verte szét totálisan a görög városállamok egyesült hada Spárta vezetésével, véglegessé téve ezzel a perzsa hadjárat bukását Xerxész előtt. A jelenlévő mintegy 100 ezer fős, az elmúlt év alatt újratoborzott perzsa seregből itt 70 ezer(!) embert gyilkoltak le a valamivel több mint feleakkora létszámban küzdő görögök. Alig maradtak túlélők.

Plataiai csatában 65.000 görög hoplita vett részt mindenféle poliszból (+35 ezer helóta jobbágy Spárta mellett), 100.000 perzsa ellen felvonulva. Minden elesett görögre hétszerannyi perzsa jutott itt.

Xerxész ez követően már konkrétan csak menekítette az embereit Hellászból.

Ezután már a görögökben lobbant fel a lelkesedés, és ők lendültek át támadásba a perzsák térfelén. Mükaléinál az ott egybegyűlt nagyjából 60 ezer fős(!) perzsa sereg szinte mindegyszálig elpusztult a görögök fegyverei által, beleértve a 300 hajóból álló teljes hadiflottájukat is egészen a legutolsó darabjáig. Ez itt nem is igazán csata volt, inkább mészárlás.

A mükaléi tengeri csatában 40.000 görög hoplita vett részt kb. 200 hajóval.

Ennél több szemléltetés talán nem is kell, úgy gondolom.

Majd pedig amikor III. Alexandrosz által végül egyetlen seregben egyesült az összes görög polisz (mínusz Spárta), ahogyan korábban addig még soha nem történt meg, és így átkeltek az Égei-tengeren, már játszi könnyedséggel, mindössze csak 4 év alatt bekebelezték az óriási Perzsa Birodalom teljes területét, az emberi történelem addigi legnagyobb államalakulatát, keleten Indiáig, északon a Kaukázusig, délen pedig Núbiáig eljutva, és tartották is fenn ezt követően mintegy 250 éven át a hellenizmus uralmát a világban, bizonyítván, hogy addig is meg volt erre a potenciál ebben a civilizációban, ha egymás csépelése helyett egy oldalon alatt álltak volna össze. A sors fintora ugyanis, hogy a történelem során a görög phalanx legtöbbször egy másik görög phalanx ellenében állt fel.

Később Róma a meghódított görögök által lefektetett fundamentumokból terjesztette el hatalmát szerte Európában.

Kevéssé közismert, de a korai rómaiak phalanxban, linothoraxban, xiphosszal és lándzsával, görög harcmodort alkalmazva küzdöttek az itáliai félszigeten (mint ahogy minden másban is hellenizálódtak), de olyan átvételeket is jelent ez, mint a catapult, a ballista, a scorpio, vagy a triérész, ami később is sikereik gerincét adta.

Hozzáteszem, minden felsorolt példa, amit Róma csinált, csak leképzése volt a hellén kultúrának, nem volt egyenértékű vele, mint fentebb említettem a római matematikusok és fizikusok feltűnő hiányát a köztudatban, például, de olyan hatalmas győzelmeik sem voltak, amikor néhány ezer, vagy tízezer katonával 2-3x-os, vagy annál is nagyobb mértékű veszteséget okozva vertek szét többtízezres, sokszoros túlerejű seregeket. Ellenben visszájára fordítom: olyanra sincsen nagyon példa, hogy a görögök valamilyen csatájukban - ha csak nem egymással harcoltak - az ellenséggel szemben sokszoros veszteséget szenvedtek volna el, mit történt az a rómaiakkal nem is egyszer.

Hogy erre is hozzak példakat:

Teutoburgi csata

40.000 fő germán

- Ismeretlen szamú halott

20.000 fő római

- Teljes megsemmisülés

Trebiai csata

40.000 fő pun és gall

- Néhányezer halott

40.000 fő római

- 20.000 halott

Trasimenusi csata

50.000 pun és gall

- Néhányezer halott

25.000 római

- 25.000 halott, vagy fogságba esett

Cannaei csata

50.000 pun és gall

- 5.700 halott

85.000 római

- 48.000 halott, 19.000 fogságba esett

Félreértés ne essék, egyáltalán nem akarom azt a képet sugallni, hogy szándékosan kimazsolázgatva egyik oldalon a nagy győzelmeket, míg másik oldalon pedig a súlyos vereségeket, a rómaiak hadászatilag inkompetens voltára utáljak, mint akik csak kudarcot kudarcra halmoztak, mert nyilvánvalóan nem, egyáltalán nem!

Azonban ilyen mértékű vereségeket a görögök nem szenvedtek el, míg a görögökéhez hasonlóan kirívó győzelmek sorát pedig nem aratták. Ezzel kevesen tudnának vitatkozni szerintem.

Elfogultnak tűnhetek (egyértelműen az is vagyok), de én úgy látom, ez indokolt. Nem tud senki objektíven mondani másik olyan civilizációt, ami messzebb jutott az ókorban a tudományt, csillagászatot, építészetet, művészeteket, társadalmi viszonyokat, hadászatot tekintve a hellénnél.

És csak egy plasztikus szemléltetést még hadd hozzak fel. Az antiküthériai szerkezetet. Ami képes volt arra, hogy bármilyen dátumot beállítva rajta, megmutassa a bolygók aznapra érvényes állását, és az akkor aktuális holdciklust. Ami pedig a megdöbbentő benne, hogy tette ezt mai mércénkkel megítélve is pontosan. Biztos vagyok benne, hogy senki nem tud ehhez hasonló színvonalú eszközt más civilizációból mondani a korból.

[link]

Beszédes adalék, hogy ez már a Római Birodalom korában, de görög földön készült - és valószínűleg egy gazdag római rendelhette meg magának. Létéről azért tudunk, mert az itáliai partok felé tartó hajó félúton elsüllyedt.

Általánosságban elmondható, hogy a hellén kultúra nem csak egyik, vagy másik területen, de mindezek _összességében_ volt a legfejlettebb a saját korviszonyában, és bár külön-külön voltak más civilizációk, amelyek ezeket megközelítették, de elérni egyik sem tudta. Tény, hogy ekkoriban mindenki göröggé akart válni kulturálisan - a rómaiak meg is tették.

De beszédes, hogy a Római Birodalom alatt annak keleti felén a közvetítőnyelv, egyben a műveltség nyelve évszázadok múltán is a görög maradt, Egyiptomtól Palesztínáig.