Svájc miért maradhatott ki a háborúkból?

Lehet, hogy Hitler ostoba volt, de a németek többsége nem. Tudták, hogy egyszer el fogják veszíteni a háborút, és az összeharácsolt értékeket csak akkor tudják megtartani, ha semleges helyen van.

Svájc akkor már régen egy olyan hallgatólagos pont volt, ahová mindenki biztonságban viheti a pénzét. A svájciak évszázadok óta kínosan ügyeltek rá, hogy semmiféle banktitok ne szivárogjon ki. Ez adta a hitelüket mindenki számára (most is csak nagyon hosszú és kemény tárgyalások után voltak hajlandók bizonyos kompromisszumokra a német adóhatóság számára). A világháború után minden ország tudta, hogy a német főemberek összelopott pénze Svájcban van, még sem kérte senki a kiadását, mert ezzel a saját lehetőségei is elvesztek volna.

Ilyen hitelességet csak évszázadok kemény következetességével lehet elérni. Nekik sikerült.

Azért ez nem ennyire egyszerű. Nekik nagyon is hasznos volt az, hogy egyes magánvagyonok külföldön vannak. A svájci bankok mélyén rejtőző vagyonok ugyanis nagyon praktikusak: senki sem tud róluk, sem arról, hogyan keletkeztek, így adót is csak korlátozott mértékben kell fizetni utánuk. Az NSDAP-nek pedig voltak jómódú támogatói, akik a fegyverkezésből igencsak jól jártak. Na, ők például nem örültek volna annak, ha Hitler lerohanja Svájcot, mert volt némi dugipénzük arrafelé.

Illetve az sem úgy működik, hogy "lerohanjuk Svájcot és miénk a világ pénze". Svájc nem éppen ideális helyszín a hadviseléshez, nehéz gyorsan végigrohanni rajta. Mire eljutottak volna az annektálásig, bőven lett volna ideje mindenkinek kimenekíteni a vagyonát. A megmaradó arannyal meg háborúban nem biztos, hogy tudtak volna mit kezdeni. A németeknek nem pénz kellett, hanem ásványkincsek, mert a szövetségesek nem nagyon akartak velük kereskedni. Hiába lett volna több tonnányi aranyuk valamelyik bank páncélterméből, aligha vehettek volna belőle olajat, főleg nem annyit, amennyi kellett volna a rengeteg német gépesített egységnek. Ezért inkább hagyták Svájcot a maga pénzével együtt és mentek keletre, a szovjet olajmezők és érclelőhelyek irányába. Az stratégiai szempontból jobb lett volna nekik.

Na meg ha elfoglalják Svájcot, nem nagyon maradt volna semleges állam körülöttük. Az meg nem jó senkinek. A semleges államok ugyanis nagyon célszerűek egy háborúban. Lehet bennük mindenféle, látszólag teljesen semleges cégeket alapítani, amik aztán az ellenségtől szereznek be nyersanyagokat, amik kellenek a háború folytatásához. De mondjuk egy semleges állam területén jobban lehet bizonyos konspirációs tevékenységeket is folytatni. Ez pedig hosszú távon jelent akkora hasznot, mint némi arany és értékpapír.

Az 1648-as westfáliai béke óta (amely egyébként hivatalosan is elismeri Svájcot) garantálják Svájc semlegességét. Svájc ezt annak is köszönheti, hogy ott kezdettől fogva egy föderális köztársaság. Tehát a dinasztikus érdekek (amik Európa történelmét a kora-újkorban, meg még utána is egy ideig meghatározták) nem léteztek. Emellett maga az állam is jól működött. A francia forradalmi hadsereg megszállta ugyan, de akkor is védekezésre kényszerült.

Viszont annak ellenére, hogy nem agresszív, terjeszkedő állam, Európában az egyik legmodernebb hadserege van (a kora-újkorban is nem véletlenül voltak keresettek a svájci zsoldosok) és nagyon sokat költ védelemre, valamint a lakosság is fel van fegyverezve. Azt hiszem így működne egy normális állam. Magyarország meg irreálisan működik.