Vajon a helyes következtetéseket vonják le a zavargásokkal kapcsolatban?

"egy egész generáció híján lesz azoknak a lehetőségeknek, amelyekre tagjai vágynak"

Ez így van. Köszönő viszonyban sincsenek a fiatalok elvárásai, igényei a valós lehetőségekkel.

A mintaképük a szüleik jóléte. De a 60-as, 70-es évekbeli életszínvonal nyugaton nem fog visszajönni, megismételhetetlen. Ezeknívül a média is kifejti a maga káros hatását. A filmek és filmsorozatok főszereplői általában középosztálybeliek vagy felső-középosztálybeliek. Az átlagember nyugaton sem él úgy, ahogy az a filmekben látható.

A filmek szereplői sohasem munkások vagy rosszul fizetett kis alkalmazottak, hanem mindig sikeres üzletemberek, vagy éppen befutott művészek, sztárügyvédek, sztárorvosok, sztárdetektívek stb.

Az átlag nyugati fiatal fejében az a kép él, hogy a minimális elviselhető életszínvonal az, ha valaki egy tágas lakásban vagy házban lakik, öltönyös-nyakkendős irodai munkát végez, mellette pedig természetesen jó éttermekben vacsorázik, előkelő klubokban bulizik stb. Azt, hogy mondjuk munkás legyen, kis lakásban lakjon vagy ne legyen jó nagy autója, elviselhetetlen megaláztatásnak érzi, és úgy gondolja, hogy a politikusok megfosztották valamitől, ami "jár" neki.

A nyugati, az utóbbi 10 évben már hitelezésen alapuló jólét részben hasonló illúzió volt, mint a Kádár-rendszer, csak magasabb színvonalon és tovább tartott. És most dühösek a fiatalok, amiért elveszett ez az illúzió.

"Ha a hatóságok nem kezelik az okokat, nagy a kockázata, hogy többet is látunk."

Az okokat nem lehet egyszerűen kezelni. Anglia pl. elvesztette az iparának nagy részét Thatcher idején. Ezért hosszú távon nem lesz versenyképes pl. Kínával szemben. Ha újraépítené az ipari bázisát, azzal nem menne semmire, mert egy mai angol fiatal elborzadna, ha olyan munkát kellene végeznie, ahol munkaruhát kell felvenni és még a keze is olajos lehet, mert az nem olyan, mint a sorozatokban a hibátlan fogsorú és frizurájú, nyakkendős menedszerek munkája.