Sok európai miért ellenzi az életszínvonal csökkentését és nem hajlandó áldozatokat hozni a közös elvekért, célokért?

- Ott van például a közös európai uniós éghajlatvédelmi politika. Egyértelmű, hogy ha a CO2 kibocsátásra adókat vetünk ki, korlátozzuk a termelést, drágább alternatív energiára akarunk áttérni (megújuló energiaforrások, fűtésben hőszivattyúk), új ipari eljárásokat (pl. hidrogén alapú acéltermelés, cementgyártás, CO2 leválasztás-tárolás) akarunk kifejleszteni, bevezetni, felszámuoljuk a XX. századi maradványokat, karbonsemlegességet akarunk, az sokba kerül, drágulást okoz, versenyképesség csökkenéssel jár és ezek az intézkedések visszafogják az európai termelést, fogyasztást. Az európai viszonylatban gazdag franciáknál az üzemanyagra kivetett 5 eurócentes adóemelés is óriási tüntetéseket váltott ki néhány éve, pedig segítette volna az átmenetet, a fosszilis üzemanyagoktól az eltávolodást.

- A közös migrációs politika, menekültpolitika is mintha népszerűtlen lenne bizonyos társadalmi rétegekben. Pedig egyértelmű, hogy ha nyitott társadalmat akarunk, fogadjuk az európába érkező menekülteket, a segítésükre, megfelelő ellátásukra, integrációjukra törekszünk, az sokba kerül Európának.

- A harmadik felvállalt fontos feladata Európának és a NATO-nak a háború Oroszországgal, Ukrajna finanszírozása, fegyverellátása, a kereskedelem, üzletelés felszámolása Oroszországgal, az export, import átalakítása, elszigetelődés. Pedig itt is nyilvánvalónak kellene lenni a polgároknak, hogy a szakítás Oroszországgal, áttérés a észak-amerikai, közel-keleti, afrikai energiaforrásokra, nyersanyagokra nagyobb hiányt és drágulást okoz Európában. E mellett Oroszország politikája és Kína felemelkedése miatt természetesen egyre inkább elvárás a haderőfejlesztés is és a megtermelt GDP 1-2%-a helyett legalább 3-4%-ot kellene hadseregre, fegyverekre költeni, ami értelemszerűen szintén a fogyasztástól, jóléti juttatásoktól, más infrastruktúra fejlesztédektől von el forrásokat, de mintha ezt is sokan nehezen viselnék.

Szerintem az elégedetlenkedők inkább örüljenek, hogy az áldozatokkal, lemondásokkal majd egy környezetbarátabb, nyitottabb, sokszínűbb, multikulturálisabb társadalmú, jobban felfegyverzett, Oroszországtól és Kínától távolibb Európában élhetnek.