Klasszikus Hidegháború vs napjaink ? Melyik komolyabb?

A hidegháború csak látszat volt. Valójában mindkét tömböt ugyanazok irányították a háttérből. Annyi volt a különbség, hogy az egyik agymosással, a másik megfélemlítéssel tartotta fenn a diktatúrát. A technika, azon belül a tömegkommunikáció fejlődésével egyértelművé vált, hogy a kettő közül az agymosás hatékonyabb. Csak ezért lehetett nálunk is ún. "rendszerváltás".

Ma viszont valóban két tömb áll szemben egymással, úgyhogy komolyabb a helyzet, bármikor világháborúvá fajulhat.

én azt gondolom, hogy a jelenlegi helyzet lényegesen veszélyesebb.

a hidegháború alapvetően arról szólt, hogy mindkét fél, azaz a Szovjetunió és (alapvetően) az USA azt gondolta, hogy a másik fél képes és hajlandó egy totális háborúra. ez azt eredményezte, hogy mindkét fél alapvetően nagyon megfontolt volt azzal kapcsolatban, hogy mit csinál és mit nem csinál. ez tartotta meg a békét.

jelenleg a Oroszország úgy gondolja, hogy az USA nem hajlandó, a többiek meg nem hajlandók és nem is képesek (és ez utóbbiban még inkább igaza is van) egy totális háborúra. a másik oldal meg úgy gondolja, hogy Oroszország nem képes rá.

ez gyakorlatilag azt eredményezi, hogy mindkét oldal folyamatosan blöfföl és kihívja a másik blöffjét, ami szép és jó, ha mindenkinek igaza van. ha bárki téved, akkor nekünk reszeltek.

Vannak hasonlóságok és különbségek. Akkor ideológiai szembenállás volt a kapitalista és szocialista világ között, a kommunisták harcoltak a kizsákmányoló kapitalisták ellen. Most is van valamelyest egy ilyen idológiai szembenállás, de most inkább a Nyugat részéről, ott van egy ilyen elkötelzetesség, hogy a demokratikus, szabad világnak harcolni kell a diktatúrák, autokrációk ellen és terjeszteni, exportálni kell a demokráciát.

Oroszország, Észak-Korea, Irán, Kína, Mianmar, Venezuela, Kuba között nincs ideológiai kapocs, csak az köti össze őket, hogy Amerika és a Nyugat ellenük van, szankciózzák őket, próbálják gátolni a gazdaságukat, megroppantani őket, rezsimváltást elérni.

Hasonlóság, hogy megy a harc a befolyási övezetekért és a nagyhatalmak fellépnek, próbálnak fellépni a riválisok befolyásszerzése ellen. Most is van egy ilyen imperialista szemlélet, mint az előző hidegháborúban, amikor az USA döntött a katonai intervenció mellett a Dominikai Köztársaságban, Guatemalában, Kubában, Vietnamban, Nicaraguában, Grenadában vagy a Szovjetunió Magyarországon, Csehszlovákiában, Afganisztánban, hogy megőrizze ottani befolyását. Most a vetélkedés tárgya elsősorban Ukrajna. Ebből a szempontból újdonság, hogy Oroszország és a Nyugat is nagyon ragaszkodik hozzá, most nincs helye az olyan tétlenségnek, mint az előző hidegháború konfliktusaiban.

A háború miatt most sem kell nagyon félni szerintem, mivel ahogy az előző hidegháborúban is Washington, a Nyugat és Moszkva próbálta elkerülni a közvetlen háborút, most is ez a politikusok célja. Árnyalja a képet, hogy sok szakértő szerint a kubai válságban tényleg csak egy hajszálnyira voltunk a világháború kitörésétől, atomháborútól.

Másrészt aggodalomra ad okot, hogy Nyugaton egyre kevésbé félnek az atomháborútól, konfrontációtól, eszkalációtól, mivel sokan biztosak benne, hogy Oroszországgal bármit meg lehet tenni, úgy sem mer nukleáris fegyvert bevetni. Én tartok tőle, hogy egy folyamatos eszkaláció mégis erre kényszerítheti Putyint és jelenleg nem tisztázott, hogy erre mi lenne a jó válasz a NATO-tól, utána hogyan érdemes tovább eszkalálni a háborút.

Olyan szempontból is lehet ok az aggodalomra, hogy bár a nagyhatalmak nem akarnak közvetlen totális háborút, nem kizárt, hogy belesodródunk. 1914-ben, 1939-ben sem akart senki nagy, elhúzódó háborút, mégis belesodródtunk. Oroszország is a "különleges katonai műveletet" két hetes akcióra tervezte, amivel végrehajt egy rezsimváltást, ennek ellenére 1000 napja tart, rengeteg a veszteség és egyre súlyosabb a konfrontáció a NATO-val.