Mit jelent ez a titulus III. Károly esetében?

III. Károly titulusában a „nemzetközösségi királyságok királya” arra utal, hogy ő a brit Nemzetközösség (Commonwealth) egyes tagországainak hivatalos uralkodója is. Ezek az országok független államok, amelyek a Brit Birodalom történelméből származnak, de megtartották a brit uralkodót, mint államfőt. Ide tartozik például Kanada, Ausztrália, Új-Zéland és még néhány kisebb ország, mint Jamaika vagy Barbados (amely 2021-ben köztársasággá vált, így megszűnt Károly uralkodója lenni).

Bár ezek az országok teljesen függetlenek az Egyesült Királyságtól, és saját kormányuk, jogrendszerük, valamint politikai rendszereik vannak, a brit uralkodó formálisan államfőjük maradt. Az uralkodónak azonban szimbolikus szerepe van, és a gyakorlati hatalmat ezekben az országokban az adott ország kormányzati rendszere, illetve kormányzója gyakorolja (a kormányzó az uralkodó képviselője, és általában tiszteletbeli, ceremoniális szerepe van).

III. Károly hatalma és látogatásai

Hatalom: Károlynak ezekben az országokban nincs tényleges politikai hatalma. Az alkotmányos monarchia rendszere szerint a király szerepe szimbolikus és ceremoniális. A mindennapi kormányzást és a döntéshozatalt az országok saját demokratikus intézményei végzik.

Látogatások: Károly néha ellátogat ezekbe az országokba hivatalos állami látogatások keretében, amelyek ünnepélyes alkalmak. Ezek a látogatások jellemzően a kapcsolat megerősítését szolgálják a Nemzetközösséggel, de nem járnak politikai beavatkozással.

Röviden: Károly „királyi” címe a nemzetközösségi királyságokban inkább történelmi és szimbolikus jelentőséggel bír, mintsem tényleges hatalommal.

"A Nemzetközösségi királyságok királya"

A Brit Nemzetközösség több országból áll, gyakorlatilag a brit gyarmatbirodalomból alakult szimbolikus közösség, amit már független álamok alkotnak. Ezen belül vannak államformát tekintve monarchiák, azaz királyságok, ahol III. Károly az uralkodó. pl. Kanada, Ausztrália, Új-Zéland.

Ahol köztársaság az államforma, ott nem III. Károly az államfő, hanem a köztársasági elnök. Ilyen pl. India, Kenya vagy Málta.

A brit uralkodó - aki a Hit Védelmezője is - a nemzetközösség összes országát végigjárja. Legalább egyszer. Ez egy fajta udvariassági gesztus, hogy az államfő nem sz.rja le őket nagy ívben. Nem kell többet beleképzelni, de arrafelé azért tudják mi a protokol.

És mekkora előny, hogy azokban az országokban ahol ő az államfő, nem kell vergődni tekhetségtelen politikusok megválasztásával, akinek aztán hatalmi elképzelései lehetnének.

Kanada, Ausztrália, Új-Zéland nem a Commonwealth-tagságuk miatt monarchiák, hanem az alkotmányuk határoz így.

Helyesebben: Kanada királya, Ausztrália király, Új-Zéland királya stb.

A királynak egyetlen egy joga van ezekben az országokban: az adott ország miniszterelnöke kiválaszt egy főkormányzó-jelöltet (Governor-General), majd azt a király jóváhagyja. Az királyi jogköröket a főkormányzó (Governor-General) gyakorolja, de nemcsak a királynak, hanem a főkormányzónak is szimbolikus a hatalma, a valódi végrehajtó hatalom a kormány kezében van, amelynek tagjait a főkormányzó a parlamenti többséggel bíró párt elnökének tanácsa alapján nevez ki.

(Korábban egyébként a főkormányzók brit arisztokraták voltak, és a brit kormány javaslata alapján nevezte ki az uralkodó őket, és rajtuk keresztül ellenőrizték az egyes domíniumokat.)