Az Oszmán szultán miért adta volna fel anatóla nagy részét?

1918-ban aláírták a Mudros-i fegyverszünetet, amely gyakorlatilag a birodalom katonai és politikai összeomlását jelentette. A szövetséges hatalmak, köztük Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország, megszállták az Oszmán Birodalom számos kulcsfontosságú területét, beleértve Konstantinápolyt és Anatólia jelentős részeit is. Az Oszmán Birodalomra kényszerített békeszerződés, a Sèvres-i béke, rendkívül szigorú feltételeket szabott ki, és Anatólia nagy részének feladására kötelezte a szultánt. A megállapodás értelmében az oszmánok elveszítették szinte teljes arab területeiket (a mai Irak, Szíria, Palesztina stb.), valamint Anatólia egyes részeit is görög és örmény fennhatóság alá rendelték volna. Az Egei-tenger partvidékét és Izmirt (Szmürna) a görögök kapták volna meg, míg Kelet-Anatóliát egy önálló örmény államnak ítélték.Az Oszmán Birodalmon belüli nemzeti mozgalmak, különösen az arab és az örmény lakosság részéről, valamint a görögök területi követelései tovább bonyolították a helyzetet. A szultán politikailag és katonailag gyenge volt, így nem tudta megakadályozni a területek feladását. A világháború után a nagyhatalmak, különösen Franciaország és Nagy-Britannia, felosztották a Közel-Keletet a Sykes-Picot-egyezmény alapján, ami a térség radikális átalakulásához vezetett.A szultán passzív politikájával szemben a török nemzeti mozgalom, amelyet Mustafa Kemal Atatürk vezetett, nem fogadta el a Sèvres-i békeszerződés feltételeit. Atatürk és támogatói a török függetlenségi háború során sikeresen visszaszerezték Anatólia nagy részét, és megakadályozták a további területvesztéseket. Az 1923-ban aláírt Lausanne-i békeszerződés végül biztosította a modern Törökország határait, jelentős területeket visszaszerezve a Sèvres-i szerződésben elveszett területekből.