Mit gondolsz Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin újraválasztásáról?

Elszomorít/boldoggá tesz, ha valaki megszületik vagy meghal? Ha éhes vagy, de abban várnod kell a kajára néhány percet/órát? Az, hogy Putyint újraválasztották várható volt, és ami várható, az boldoggá tehet, elszomoríthat? Most komolyan, gondolod, hogy van valaki ezen a világon, aki körmét rágva izgulta végig a választást, mert félt, hogy Putyin nyer/veszít?

Oroszország mindig is cárság volt, vagy császárság, ha úgy tetszik Nagy Pétertől számítva, de az mindegy, mert köznyelvben utána is cárság maradt. Lehet, hogy ezt a cárt/császárt az utóbbi 100 évben nem így hívták, hanem pártfőtitkárnak vagy elnöknek, de a lényege ugyanaz maradt.

Nagy Péter úgy döntött, hogy nem automatikus az, hogy ki örökli meg a trónt, hanem a trónon lévő uralkodó nevezi meg az utódját, legyen utódja, gyermeke vagy sem. Ő a feleségét tette meg utódjának. Aztán voltak olyanok, akik ezt nem fogadták el, és olyan élelmesek, pl. Nagy Katalin, aki a törvényes uralkodót puccsolta meg, és ült a trónra. Azaz minden maradt a régiben: lehet, hogy a kétbalkezes II. Miklóst megpuccsolta Lenin és trónra ült, lehet, hogy ezt-azt változtatott az államberendezésen, de a lényeg nem változott.

Oroszország mindig is az volt, ami, és az is marad.

................

És lehet, hogy nem Oroszország az egyetlen ilyen ország. Talán nem csak az orosz nép mentalitásában van benne az, hogy egy erőskezű vagy egy annak hitt vezető képes őt megfogni és vezetni, hanem például a magyar is.

Változott Magyarországon bármi is azóta, hogy IV. Károlyt elűzték? A gyenge kezűek gyorsan elbuktak -- igaz, nem is igazán voltak a helyzet magaslatán --, az erős kezűek, ha nem is voltak jók a népnek, maradtak: Horthy, Rákosi, Kádár, Orbán. Uralkodók voltak ők, és volt egy alkotmány is, ami őket szabályozta (elvileg), de valójában teljhatalmúak voltak, és bármit megcsinálhattak.

Érdekes, hogy Franciaország is ilyen. Királyság, ott is az erős elnökök számítanak, mondjuk, ott korlátozták, hogy egy elnök hányszor indulhat.

És bár a Brit Királyságokat királyságoknak nevezzük, valójában azok a legtisztább köztársaságok, egyik poszton sincs túlhatalma senkinek, és az a vezető. A miniszterelnökök is, akiknek a legtöbb hatalom van a kezükben, azok se feltétlenül karizmatikus, vezető alkatú karakterek.

Az, hogy mi az eredmény egy olyan választáson, ahol a vezér és a sakktáblára maga pakolta ellenfelei másnap egy sorban vigyorognak, a kutyát nem érdekel. Ami szégyenletesnek nevezhető, az az a nyolcvanhány millió, aki lelkendezve rohan szavazni mindegy kire: a háborúra. Különösen kiemelném ezen szavazók közül azon felülreprezentált hatvanas-hetvenes tömegeket és a vezérbe szerelmetes nőket, akiknek persze kimenni a frontra nem kell majd, de évek óta fújják, hogy a mai fiatalságra ráférne, hogy gatyába rázódjon.

Végső soron ennek a háborúnak két győztese lehetséges miután a szlávok kiirtották magukat. A török-tatár népek, akik újranépesítik ősi földjeiket, és a kínaiak, aki utána ráteszik gyámkodni a kezüket az egészre. Háború nélkül se volt kétséges, hogy néhány nemzedék leforgása alatt demográfiai katasztrófa következik, hát az most ötven évvel közelebb lesz.

Tegyük fel, hogy Oroszországban van kézzelfogható ellenzék(ami nincs, de most más téma, miért), akkor sem hinném, hogy tiszta választások során veszítene Putyin.

Oroszország hasonlóan Magyarországhoz nagyon apakép-kereső.

Nekünk mindenképp kellett egy Szent István, IV. Béla, Kossuth, Tisza, Horthy, Kádár, Orbán, nekik meg mindenképp Nagy Péter, Lenin, Jelcin, Putyin.

Tök mindegy, milyen oldalon álló, csak valaki mutassa az utat.

Putyin mögött valós támogatás is áll.