Most, hogy Putyin ennyivel nyert, várható a szankciók visszavonása?

Az, hogy az orosz népet érdekli-e a háború, vagy sem, majdnem mellékes. Észak-Koreában is mindenki meg van győződve róla (vagy csak senki nem meri mondani, hogy nem), hogy az országot egy félisten irányítja, és minden rendben van. Mégsem szüntetik meg a szankciókat.

Az Oroszországgal szembeni szankciók sem a népet, hanem az országot célozzák. Egy háború költséges dolog, egyetlen cirkálórakéta többe kerül, mint amennyit én eddig életemben kerestem. Ha Oroszország gazdasága beleroggyan ebbe, akkor már elérték a céljukat a szankciók. Emellett tilos eladni az oroszoknak modern technológiát is, ami pedig a modern hadieszközök gyártásához elengedhetetlen. Oroszország ezt a technológiát nem tudja reprodukálni. A cél nem feltétlenül az, hogy Putyint leváltsák, vagy a nép észhez térjen, sokkal inkább az, hogy Oroszország ne legyen a nemzetközi színtéren játékos (vagy ne akkora).

Persze hogy aztán ez sikerül-e, vagy sem, azt én nem tudom megmondani, ez éppen attól függ, hogy melyik oldal szájából hallom éppen a híreket.

Mindenesetre ez lehet elvi dolog is (vagy legalábbis ez egy vállalható narratíva), hogy ugye miért támogassa bárki akár pénzzel, akár potenciálisan fegyverrel azt az országot, ami saját vállalásait is simán felrúgja, ha úgy hozza úri kedve (lásd Budapesti Memorandum), és ütre-püffre megtámad mindenkit, aki a közelében van.

És elébe menve a debezzegezésnek: tisztában vagyok vele, hogy az USA sem különb semennyivel sem. Csak hát az a helyzet, hogy ha valaki a szomszédban rumlizik, és néha át-átkiabál, hogy ha ott végzett, akkor én vagyok a következő, az sokkal jobban zavar, mintha azt hallom, hogy valahol a világ másik végén volt valami balhé.