Miért nevezik bosszútörvénynek a státusztörvényt?

Átpörgettem ma a törvényt, mert annyit beszélnek róla a közbeszédben, hogy a saját szememmel szerettem volna látni. Habár engem nem érint, mert más évek óta abbahagytam ezt a pályát.

Számomra megdöbbentő volt. Elsősorban nem is azért, mert tényleg benne vannak azok, amiket sokan kiemelnek, hogy az elektronikai taneszközöket ellenőrzheti a munkáltató, a tanár áthelyezhető egyik intézményből a másikba, az igazgatónak beleszólása van a tanár jövedelmébe "teljesítmény alapon" (ami a valóságban úgy fog működni, hogy aki benyal az igazgatónak, az jobb fizetést kap, aki pedig nem, az kevesebbet - ez a szemétkedés a tanárok között eddig is volt, de ezentúl már a pénztárcája is megérzi annak, akit ok nélkül kipécéznek) stb. Én azt hittem, hogy csak politikai belemagyarázás ez, de ezek benne vannak fekete-fehéren, és még sok más dolog is.

De nem is az a lényeg, hogy mi van benne, hanem ami a sorok között van. Az egésznek a stílusa, a felépítése, hogy kb. a 30%-a arról szól, hogy miért kaphat a tanár fegyelmi eljárást, és hogy miért lehet kirúgni, azt sugallja, hogy ez tényleg bosszútörvény, én még olyan munkaüggyel kapcsolatos jogszabályt nem láttam, ami hangsúlyosan a fegyelmi kérdéseket tárgyalná, és egy pozitív dolog, egy jó dolog nincs benne, ami előremutató lenne, és a tanárok számára vonzóvá tenné a pályát. Ha valaki tanár szeretne lenni, és az orra alá dugják EZT - akkor tuti, hogy el fog menni a kedve az egésztől.

A munkaerőpiacon olyan szerződések vannak egy céggel, hogy ilyen kafetéria, olyan plusz szabadság, amolyan járulékok, céges autó stb. Ebben a törvényben meg végig arról van szó, hogy a tanár mit nem tehet, hogyan lehet eljárás alá vonni és kirúgni, az igazgató és tankerület pedig hogyan ellenőrizheti, hogyan irányíthatja... Ez mi????

Mert hogy erre hosszú távon nem lehet építeni, az is biztos, az oktatás megújítását, a jövőt, valami előremutató dolgot erre nem lehet alapozni. Ez tényleg bosszútörvény, egy aktuálpolitikai eseményre született válaszreakció, a hatalom erőszakos hatalomfitogtatása, a "ki az úr a háznál", "nektek tanároknak kuss van" című történet.

És mindezt annak ellenére írtam most le, hogy a tanárokkal sem értek egyet, számomra ők sem szimpatikusak, mert képtelenek kiállni rendesen magukért. És amúgy is, én annak idején azért is hagytam abba az egészet, mert az ő közegüket nem tudtam elviselni, a kisstílű, 70-es évekből megmaradt tekintélyelvű mentalitásukat, az intrikáikat, aminek semmi köze nincs a 21. századhoz, és a mai gyerekhez. A mai tanártársadalom önmagában alkalmatlan arra, hogy a mai korszakban felnővő gyerekhez utat találjon, nem hogy még az életre ők készítsék fel. :D Szóval megtalálta a zsák a foltját, a kormány és a tanári társadalom egy kutya a szememben. A társadalom veheti elő a koporsószögeket, ez a szakma a végét járja ebben a formában, mert senki nem képes megújítani, ahhoz normális kormány kellene, amelyik szakmai alapon gondolkodik, és nem az erőfitoktatásban látja a megoldást, és egy normális tanári társadalom kellene, amelyik pedig képes összefogni, és szakmai alapon, felelősségteljesen kiállni magáért. Egyikre sincs semennyi esély, és ezt ez a törvény végleg be is bizonyította.