Mi a véleményed, hogy az adakozóknak már nem fontosak az uránok, Ukrajna hanem kihátrálnak mögüle?

Az, hogy "katasztrófák idején megfigyelhető egy általános görbe a segítségnyújtás kapcsán. Az első időszakban ugrásszerűen megnő az adományok mennyisége, a segíteni vágyó önkéntesek száma, majd kisebb csökkenés után stagnálás következik, és egy újabb jelentősebb csökkenés után beáll egy alacsonyabb intenzitású, de állandó támogatói kedv – árulták el a Máltai Szeretetszolgálatnál".

Én nem akarom őket bántani, meg sajnálom őket de hány évig kéne adakoznunk még nekik?

Az emberek szerintem úgy vannak vele, hogy eltelt elég idő, hogy akik akartak, azok kaptak elég segítséget, és tovább tudtak lépni. Illetve volt egy réteg, akik visszaéltek az adakozók jóindulatával, ez is visszafogja az adakozókedvet. Közben előtérbe kerülhettek más segítségre szorulók is. Mindenkinek nem adakozhatunk.

Ez teljesen valid reakció, mentális kifáradásnak is nevezik. Amikor van egy viszonylag stabil állapot/környezet, amely egy külső, általad közvetlenül kontroll alá nem vonható trigger (esemény) hatására negatív/fenyegető irányba megváltozik, átmenetileg magas izgalmi állapotba (testi/érzelmi distresszbe) kerülsz, ami automatikusan reaktívabbá tesz: jobban keresed a párbeszédet a környezeteddel, cselekvési és megküzdési terveket hozol létre, könnyebben aktivizálódsz, empatikusabb szolidárisabb vagy másokkal szemben >> mivel a túlélő ösztönöd felpörög és evolúciósbiológiai driveok (késztetések/ösztönök) aktivizálódnak, amely miatt a szociális támogatást, erőt, közösséget keresed automatikusan (ez segíti ugyanis a közösségben élő állatokat is a túlélési esélyeik növelésében). A katasztrófa helyzeteket azért szokták illetlenül úgy emlegetni, hogy ,,minden csoda 3 napig tart", mert kb. ennyi idő alatt adaptálódik (szokik hozzá) az ember a triggerhez,- ha a későbbiekben közvetlen személyes bevonódása nem lesz xy-nak, akkor a distressz lecsökkenésével a veszélyhelyzetből továbblép és kilép a katasztrófával összefüggő ,,mentális keretből". Nyilván, minél nagyobb az érintettsége és/vagy közvetlen fenyegetettsége az egyénnek, annál nagyobb szorzóval számolunk. A mai informális társadalomban a digitális eszközhasználat kicsit a figyelmünket, az érzelmi reakcióinkat is átalakította- egyszerűen annyi helyről kapunk elérhető, nagymennyiségű és érzelmi színezetű (modern reklámpszichológia> minden affektíven hat, hogy akkor is megvehesd ha nincs rá pénzed, vagy semmiféle szükséged. Ma már kb a populista politika is ez, brandesítés, piacosítás) infót, hogy az agyunk kénytelen szelektálni és könnyebben, sokkal kisebb érzelmi reakcióval átsuhan a híreken. A háború természetesen tartós fenyegetettséget jelent, azonban tartós félelemben meg egyszerűen nem lehet élni. Abba ugyanúgy bele lehet rövidtávon halni, mint a precíziós rakétacsapásba a szülészeten. Minél inkább távolabb vagyunk a háborús történésektől helyileg és érzelmileg, annál jobban ki tudjuk vonni magunkat a vele összefüggő negatív stresszből -a saját mentális védelmünk érdekében: tehát azzal, hogy tudatosan elkezdünk szorongató szituációkat elkerülni, azzal próbálunk hárítani és hát sokszor ennek az áldozata lesz a felelősségérzet, a szolidaritás és az empátia, főleg olyan bezárkózóbb társadalmakban mint a magyar (is), ahol alapvetően alacsony az emberek között még a nemzeten belüli szolidaritás is ill. a politikai kommunikációban is ritkán jelenik meg más országok belpolitikai viszontagságaira reflektáló támogató kommunikáció vagy segélyezésre, összefogásra buzdító felhívás.. Az ukránok, ahogyan más nemzetek is nagyon jól ismerik ezt az ,,kifáradásos" folyamatot, ezért is mondta Zelenszkij ano, hogy azzal, hogy mindenféle marchendise projektet elindítanak (póló, bélyeg, dokufilm, fotósorozat, edukáció, zene, könyv stb) és próbálnak is menedzselni nem csak anyagi segítséget kaphatnak (amit szegény országként sajnos most sem arra költhetnek, hogy fejlődjenek), hanem hogy kicsit mindig ott legyenek a köztudatba, hogy az emberek ne lépjenek olyan könnyen túl azon, hogy hát igen, egy európai országot 8 évente megtámadnak, mindenféle koholt ok mentén (az igazi ok nyilván full tisztán gazdasági, mindig is az volt: Oroszországnak szüksége van az ukrán földekre, infrastruktúrára, vasúti és vizi kereskedelmi összeköttetésre- míg független demokratikus vezetőre, önállóságra és szabadságvágyra törekvő és úgy egyébkéntis, afféle ukrán népre meg nincs. Minden más duma, állítás kamu és propaganda!) és jussanak arra a végkövetkeztetésre, hogy hát ezt a trendet el kell fogadni- hogy az erősebb/nagyobb országoknak lehet valid birodalmi imperialista törekvésük más független országokkal szemben-, mert Afrikában és a Közel keleten, de még Kínán belül is általában a full belenyugvás jellemzi a világot: ha nem lennének belharcok pl. Szudánban, akkor se hatódna meg a végletekig a legtöbb ember amikor onnan származó kínjukban a szárazgallyakat rágcsáló, legyekkel beterített gyerektáborokban sínylődő szudáni kisgyerekekről mutatnának fotókat, mert ahogyan a magyar politikai thinktank is állítja: ,,white lives matter", aka: nem kell annyira PC-nek/progresszívnak/libsinek lenni, csak az érdekeljen mi van veled, a többit meg tojd le (,,mindenki annyit ér, amennyije van és amire jutott " by Lázár János; ,,aki nehezen él, az keressen többet" by Orbán Viktor= pedig ez a hazai piacra szól, ahol az ellenség is nemzeten belül van megfogalmazva..) Addig meg - a háború relevanciájában- míg a cél az, hogy egyes országhatárokon belül maradhasson a kulimász, addig meg még könnyebb szemethúnyni mások szenvedései fölött. (Emlékeztetnélek, hogy ugyan nem háború, de a magyar kormány is úgy oldotta meg a hajléktalanyok helyzetét, hogy betiltotta a homelesskedést, megbüntette őket, zikálta,s emberségükben megalázta, majd vizuális környezetszennyezésnek nevezte őket- ma is csupán néhány szervezeten és önkéntesen múlik a túlélésük, mert semmiféle szociális törvény nem jött létre annak érdekében, hogy vissza rehabilitálják őket a társadalomba, legyen melójuk és tarhálás helyett termeljék a közös GDP-t..). Mivel egy háborús ország segítése emellett rengeteg gazdasági erőforrást is jelent, így egy idő után a covidból éppen kilábaló közepes vagy kifejezetten rossz gazdasági tartalékokkal rendelkező országokban az emberek idővel elkezdik a saját költéseiket felülbírálni, és lassan kiszelektálni azokat a pluszokat, amin szükségszerűen spórolni tudnak. Mo-n például annyire magas az államadósság és a külgazdasági hiány is, hogy unortodox tempóban csórósodik el a középosztály is- márpedig a legtöbb ember, aki ilyen-olyan mikroadományokkal tudja segíteni az embertársait, az ebből az osztályból származik (ők önkénteskednek is a legtöbbet), emellett nagyon kicsi a tehetős magánvállalkozók általános adományozási kedve (nekik kell a 6.kastély, a lówellness, a 156 milliós karóra- mertcsak!). Ami kifejezetten káros tud lenni, hogy abban az esetben ha egy-egy térség a saját szövetségi rendszerén belül együtt próbál szolidáris lenni és közösen segíteni ami megakad azért- mert egy súlyosabb gazdasági helyzetben levő ország folyamatosan neki kijáró pénzért hisztériázik (miközben mégcsak nem is nettó befizető, hanem nettó kiszivattyúzó a rendszerből)>> ugyanis az idő pénz, a pénz (mint segély) meg élet egy háborúban. Mindettől függetlenül, Mo-n belül pl. nem segít sem a kormányzati kommunikáció, sem az elszegényedő lakosság, sem az alacsony társadalmi mobilitás, sem a politikai propaganda abban, hogy az országban bármilyen tartós, érzelmileg és anyagilag is finanszírozható támogatás tudjon létrejönni: országhatáron belül vagy kívül. Az ukránokat, mint nemzetet és azon belül a kárpátaljai magyarokat- mint ukrán-magyar vegyes nemzetiséget- egyébként ma is támogatja egy viszonylag szűk kör, amelyen belül szép összegek jönnek létre, átlátható költéssel és amiért rendkívül hálásak a határon túl, mind a kormányban, mind a civil szférában. Nyilván nem esik jól kormányzati szinten, hogy a magyarok az oroszok kottájából játszanak (gazdasági okok miatt)- aminek hangot is adnak, de már az is sokat jelentene, ha érdemi bomlasztás helyett egyszerűen csak kussolnának. (persze akkor nagyon számolták a közel 1 millió ,,ukrán menekültet" amikor fellehetett érte venni a 100millkót,-amit stratégiailag gyorsan sikerült is elkölteni valami fontosabbra-, majd fél év alatt, belátva hogy aki ,,ember tud maradni az embertelenségben" az úgy is tovább küzd és segít, és, hogy az országban tartósan úgy sem akarnak tömegesen, hosszabb ideig is maradni (kb 18e kért ideiglenes letelepedést) gyorsan be is zártak minden fogadó/segítő terminált és kiskaput.. Ezzel a teljesítménnyel- a demokrácia és korrupciósindexünkkel párhuzamosan- mi vagyunk a leguccsó sorban az egész EU-s térségben- s hát mentális kifáradás ide vagy oda, erre biztosan nem lehet majd a jövőben büszkének lenni, se hazai se nemzetközi keretek között.

Nem érdekel, vannak igazi szerencsétlen áldozatai jogos rászorulók, de ezen az adakozas minimalisat segit . Visszaélés csalas maffia minden rossz benne van , a segelyszolgalatok korruptsaga tagjainak lopása stb .Anno amikor román balhera jugo helyzetre csernobili tragediára gyűjtöttek kivittek az adományokat (nagy részet elbugazták) és olcsóbban pénzért adták a rászoruloknak. Marhára unalmas a keresztény szolgai es politikai hozzáállás hogy itt Magyaron mindenkinek kötelező a világ baján segiteni töröknek afrikainak albannak izraelinek mindenkinek . Megtapasztaltam hatarontulrol befogadottak viselkedesét rátartiságat , volt pár familia aki csaucseszku elől atjött itt meg csaladi maffiát alkotva romboltak bérvertek gyilkoltak vagy szelhamos vallalkozast hajcsarsagot műveltek .Mi innen barhova nenekülhetnenk semmilyen media nem sajnalna sem kapnank előjogokat . A hivatalok szervezetek elnyomjak a lakossagot troger hazugok , ezek a fejesek megjátsszak magukat másokkal elvegzik a piszkos melót , cserébe sem ők sem senki nem tamogatja azt aki megérdemli . A migrans bearamlast embercsempészést bűnözést is siman megoldhatnák , határon aknazár . Minden csempesz gyilkos pedofil életfogytiglant kapna , direkt szervezkedő bergyilkos kejgyilkos sortüzet .

Szerintem mindenkinek van elég baja. Ha személyesen tapasztal ilyet az ember nyilván ott segít ahol tudsz pl. egy utcádba menekült kárpátaljai menekültnek, de ha adomanyvonalról stb. -ről van szó én pl. nem hívogatom hisz ki tudja, hogy megkapja-e az illető..

Budapesten rendszeresen előforduló jelenség a kéregetők, utcán, aluljáróban, piacon, tömegközlekedésen. Honnan tudjam, hogy valóban rászoruló, vagy futtatják, és elszedik tőle a pénzt, vagy kamuzik, és csak lusta dolgozni? Volt, hogy ételt kínáltam fel olyannak, aki azzal koldult, hogy éhes, aztán elutasította, hogy nem kell neki. A minap is két banyatankos öregasszony kéregetett a munkahelyemhez közeli piac kifőzdéinél, hogy Erdélyből jött. Forduljon a kormányhoz, vagy a segélyszervezetekhez.