Berlusconi hogyan fog fennmaradni az utókor emlékezetében, mint zseniális üzletember-politikus vagy mint nagystílű csaló és perverz gazember?

Az utókor emlékezetében, mint politikus, kb semmi nyomot nem fog hagyni, gyorsan elfelejtik.

Történészek majd vizsgálódnak, elemezgetnek, de a közvélemény számára érdektelen lesz.

Olaszországban sincs semmi szenzáció abban, hogy a politikát átszövi a korrupció, olykor kiderülnek maffia-kapcsolatok.

Berlusconinak politikusként nincs olyan jó, vagy rossz hagyatéka, amire különösebben emlékezni fog az utókor, még az olasz történelemkönyvekben sem kap hosszú fejezetet néhány évtized múlva.

Mint üzletember, lényegesen többet tud felmutatni, hatalmas média birodalmat épített ki, és lett a leggazdagabb olasz, de a világ leggazdagabbjai listáján is ott volt az első 50-ben.

Azt lehet elemezni, hogy ezt hogyan érte el, nyilván nem kizárólag a jóság, és a szeretet vezérelte.

A közvélemény számára még ez sem hagy olyan nyomot, mint az, hogy Berlusconi volt AC Milan elnöke, amikor a Seri A volt a legerősebb elit bajnokság, és az AC Milan fogalommá vált a világban - ez is feledésbe merül, de sok Milan szurkoló tovább életben fogja tartani ezt az emléket, mint a politikai tetteit (mert az kb nincs is).

Berlusconi magát Göringhez hasonlóan szűkebb körben reneszánsz emberként jellemeze.

Az ilyen ember kihozza az emberi létezésből a lehető legtöbbet. Tudatosan törekszik hatalomra, gazdagságra, akik ebben útjában vannak azokat bárhogy eltapossa - azzal a szemlélettel, hogy aki ezekért harcba száll az vállalja a következményeit is -, szeret mindenféle világi élvezetet, de van igénye finomabb művészetre, kultúrára, saját örök dicsősége érdekében népe (és az ott élő állatok) sorsát is jobbá akarja tenni.

Tipikus kivénhedt “faszagyerek”, akit épp a szélhámossága miatt imadnak azok a szavazók, akik világ életükben menők akartak lenni, de sosem sikerült nekik.

Ez a szavazótipus a populista bohócok kedvence, mert ezek még azt is imádják, ha tőlük lop (ld. még: Mo.).