A magyar kormánynak (és ezáltal Magyarországnak) miért jó az, ha kvázi mindenkivel rossz a kapcsolata?

Mondom egyet pl így maguktól tesznek ki az EU-ból, NATO-ból és akkor nem kell kivinnie a kormánynak az országot belőle. Most gondolj bele: ha nem lennénk NATO tagok egy atomháborúban nem szorna az orosz atommal. Nem jönne ide ha megindul keletre

Ha nem lennénk EU tagok nem kellene a cukoripart a csődben hagyni. Mindenkinek lenne munkaerő és lehetne a magyar iparágakat fejleszteni és lenne belőle pénz. Jönne a VÁM! Nem szívná el a szürkeállományt az EU. Lenne érdemes így az oktatásra költeni, mert most nem igen van. Nem kellene a háborús inflációt beengedni. Szóval igen jól élnénk most EU-nélkül és ha önként kitesznek, akkor nem kell az embereket győzködni a kivezetéssel.

Nem tudom, hogy ti mennyire szoktatok utazni, vagy mennyire nemzetközi a munkátok.

Én egy nemzetközi hálózat egyik szervezeténél dolgozom, folyamatos utazással jár a munkám. Senki sem utál minket! Ezt a politika gerjeszti. Ettől még Magyarországot és a magyar embereket nem utálják. Illetve aki utálja, az nem ezért. Mindenhol vannak szélsőségesek, de nem ez az általános. De mindenhol a károgók hangja a legnagyobb.

"Ha nem lennénk EU tagok nem kellene a cukoripart a csődben hagyni. Mindenkinek lenne munkaerő és lehetne a magyar iparágakat fejleszteni és lenne belőle pénz. Jönne a VÁM! Nem szívná el a szürkeállományt az EU. Lenne érdemes így az oktatásra költeni, mert most nem igen van. Nem kellene a háborús inflációt beengedni. Szóval igen jól élnénk most EU-nélkül és ha önként kitesznek, akkor nem kell az embereket győzködni a kivezetéssel."

Aaaaazigen... Kukkants ki az EU-ból, mennyire igaz a sok cukormáz arrafelé! Ja, és nehogy Norvégiával, vagy Svájccal gyere!

12-es, nyilván a kisember a kisembert nem utálja. Annyi esze van a nyugati embernek, hogy egy kisember nem egyenlő a kormánnyal, ráadásul nem is mindenki szimpatizál a kormányával (náluk sem).

Mondjuk Ukrajnában lehet, hogy masszív magyar-utálatot tapasztalnál a kisemberek részéről is...

Jó lenne néhány dolgot a helyére tenni.

A magyar médiát hagyjuk, főleg a nagy részét, az tele hazugsággal, ferdítéssel, elhallgatással. De ismereteket sok helyről lehet szerezni.

1. Magyarországra jellemző a felfoghatatlan irigység. Itthon általános, ezért kevéssé feltűnő, külföldön kirívóbb. Ha két magyar találkozik, bosszankodnak és elfordulnak. Ha két bármely nemzet tagja találkozik külföldön, örülnek egymásnak és váltanak pár szót, kapnak tanácsot. Az irigységet mára behálózza a gyűlölködés, hála a kormánynak.

2. A magyarok megítélése külföldön egyfelől a külföldi „megítélő” minőségétől, másfelől, ha ott tartózkodó magyarok alapján történik, azon magyarok minőségétől. Jó néhány esetben magam még erősebb kifejezéseket használnék rájuk. Ugyanakkor én eddig csak barátságot tapasztaltam, mondjuk háromegyed Európában, és Köép Ázsiától a Csendes Óceánig.

3. Amikor a nemzetközi sajtó Magyarországról beszél, az egyszerűség kedvéért szól „magyarokról”, valójában kevés kivétellel ez alatt a magyar kormányt , főleg vezetőjét és legfőbb mamelukjait érti. Ez látszik abból is, hogy a „magyarokat” gátként tárgyalják, de nyilván a gát csak egy döntés esetén lehetséges, mégpedig a döntésben résztvevő, azaz Orbán. Estleg nagyritkán pár utazgató minisztere, főleg a kedvenc báb, a külügyes „mindenhezértő”.

4. Ami a kérdést illeti, „miért jó ez”? Egy személyre rögtön kitérek, a többi esetben hivatkozom egy szociológiai megállapításra: egy diktatúra kiteljesedése ott érhető tetten, ha egyre többen kezdik önként kiszolgálni azt. Méghozzá versengve. Nekik ez a leeső tallérokért jó. Önmaguktól nem jutnának hozzá ekkora mennyiséghez. Az egy személyesetén ezt kényszeres viselkedésnek nevezzük. Kicsi korában mindenért fenyítést kapott egy primitív apától (saját bevallás, nem újságírói kitalálmány – ma is meghallgatható), neki a tapasztalata arról szólt, az élet harc, a világ (abban a korban ez egy apa) ellenem van. Nem baj, majd nagy leszek és megmutatom! (másik orvosi eset a depresszió, zártság). Itt tehát egy klasszikus pszichológiai esettel van dolgunk. Elsősorban önmagának bizonyítja, képes harcolni a világ ellen. Ő egy megbeszélést, egy tárgylást is harcnak tud csak képzelni. Egy baráti csevelyt rivalizálásnak. Azonban e kényszeres viselkedés kiváló agyminőséggel párosul. Ki fogja találni minden esetben, miképp harcolhat. 1996-ban, mikor nem nyerték meg a választást =erősen bíztak benne – úgy tűnt, megy a süllyesztőbe. Mindenki arról beszélt, Orbánt leváltja a pártja. A pártja is erről beszélt. Ő maga is, igaz, feltételes módban. Aztán 3 hónap csend és főnixmadárként emelkedett ki a semmiből, megkérdőjelezhetetlen vezetővé vált. Onnantól menetel előrefelé. Ha ép eszénél lenne jó célokkal, talán csak I. István lehetne mérhető hozzá teljesítményben. Most a rontásban.

5. Végül pár szót az EU-ról. Az érdekek valóban eltérők. De ezen az alapon soha nem jönne létre szerződés. Ma több probléma van. Első, hogy az unió kifejlődése a leggazdagabb országok alapításával kezdődött, a világháború borzalmai motiválták, ettől alap ma is a vétó. És ezt senki nem meri kikezdeni, félve a nem kiszámítható folytatástól. Miközben a keleti blokk országaival hatalmas érdekellentétek is létrejöttek. De helyesebb ezt saját nevén nevezni, hatalmas gazdasági különbségek (mert az érdek jellegét ez határozza meg). Hiába mondja (és gyakran teszi is) Németország, hogy fel kell zárkózni és zárkóztatni. Ettől még ő akar a vezető lenni, a rivális Anglia ezért tudott (ismét) kiszállni. Érdekellentét például az is, hogy a francia mezőgazdaság olyan minőségi és gazdaságos a mennyiségi alapú támogatás miatt van. ebből nem enged Franciaország, pedig az „újak” többsége különbségi alapon szeretné. És ezek hatalmas pénzek. A mennyiségi alap a franciák megkérdőjelezhetetlen elsőbbségét jelentik, a különbségi alpa pedig azt, ők a befizetők e téren. A magyar ellenkezés zöme Orbán kényszerességéből adódik, és ezt Merkel végig támogatta, különben a német nagytőke nem választja meg. Orbán helyzete drasztikusan romlott Merkel távozásával. És ezen felül itt a világgazdaság túltermelési válsága, ami akkora versenyt generált, hogy mára mindenki mindenki ellen van. A probléma tehát nem kizárólagosan Orbán (ilyent állítani nem hazudság, hanem a politika természetének nem ismerete). Probléma itt a nagytőke, az összes ország gazdasági ellentétei és főleg és kivédhetetlenül a túltermelési válság. Továbbá az, hogy mindennek kezelésére ötlet van ezer is, de jó megoldást senki sem tud. És ez idegesítő.

#17

- Ne ölj.

- Ne lopj.

- Ne tégy hamis tanúságot.

- Ne kívánd, ami embertársadé.

Ezt kapásból négy olyan amit Putyin lábbal tipor. Pedig ezek isten parancsolatai.

Vagy ő másfajta keresztény?

9, Annyira nem különbözünk egymástól mint amennyire be akarod állítani.

16, A lélektani háttér stimmt, a megoldásra már 10.000 éve is volt kidolgozott módszer.

16-os, figyelemmel olvastam hozzászólásodat.

Gondolom, a 4. pontban említett 1996 az 2006 akart lenni. Akkor valóban, határozottan emlékszem, még Kósa Lajos (!!!), aki akkor a Fidesz egyik nagyon erős embere volt, még ő is tett egy olyan nyilatkozatot, hogy két egymás utáni vereség után sehol sem marad a pártelnök a helyén. Vártam, hogy mi fog történni: megpuccsolják-e Orbánt, vagy Kósa lesz azonnal kizárva a Pártból. :-) Érdekes módon egyik sem történt. Hanem legmélyebb csend, telt az idő, ...... és aztán mégis Orbán folytatta tovább. Nem sokkal később már jött az öszödi beszéd, majd az utcai harcok, akkor már az adta a témát mindenkinek.

Továbbá, amit Orbán apjáról, családi indíttatásáról és ebből fakadó pszichológiai (ha ugyan nem pszichiátriai) problémájáról írtál, azt maximálisan alá tudom támasztani.

A gazdasági részre vonatkozó dolgokhoz nem tudok hozzászólni, de azt gondolom, úgy lehet, ahogy írtad.