Kínában most kapitalizmus van, vagy szocializmus, kommunizmus? Állami vagy magánkézben van a vállalkozások nagy része? Van-e szabad verseny szegmensenként?

Szabad verseny sehol sincsen, kivéve talán a nemzetközi vizeket, mindenhol korlátok közé van szorítva a kereskedelem.

Kína egy államkapitalista, vegyes gazdaságú állam, megtalálható benne mind a piacgazdaság, mindpedig a tervgazdaság elemei, mint gyakorlatilag minden fejlett államban. Csak Kínában eléggé jelentős az állam szerepe, ezért hívjuk ezt a fajta rendszert államkapitalizmusnak. Effektíve Kínaban az állam irányítja a piaci szereplőket, míg nyugaton a piaci szereplők irányítják az államot.

Ahogy már írták, Kína gazdasága vegyes rendszer, államkapitalizmus. Egyszerre kapitalista versengés zajlik a cégek között és ugyanakkor államszocialista központi irányítás van.

Egyszerre képes gazdaságilag hatékony működésre bírni a cégeket és rendkívül eredményesen versenyezni más országok cégeivel a belső és külső piacokon egyaránt. Mindeközben pedig állami ellenőrzés, koordináció és támogatás is működik, így pl. állami támogatásokkal elképesztő módon meg tudnak segíteni cégeket a külső versenyben. Pl. Kínai termékek ingyenes szállítása a világ bármelyik pontjára, hogy versenyképesebbek legyenek bármilyen más országban működő céggel szemben.

Illetve elképesztő dolgokat képesek megvalósítani az állami ellenőrzés, nyomás és költségvetés révén. Lásd Shanghai és Peking fejlődése az elmúlt 10-20 évben, a benzin üzemű járművek visszaszorítása, napelemekre és villamos hajtású járművekre áttérés levezénylése, amit szigorú szabályozással kikényszerítettek, ezzel komoly üzleti lehetőségeket is teremtve rengeteg cégnek, akik ebből alaposan megszedték magukat, komoly fejlesztéseket és gyártó kapacitásokat építettek ki, amikkel ma világ szinten is vezetővé váltak.

Kína egy teljes kontinensnyi hatalmas ország (Ázsiának ugyan csak kb. negyede, viszont akkora, mint Európa vagy Ausztrália). A föld népességének kb. egy ötöde él itt, majdnem másfél milliárdnyian vannak.

Hatalmas piac, rengeteg vásárlóval, ahol ha csak emberenként 1%-kal tudja egy cég növelni a forgalmát, pl. egy üveg sörrel többet tudnak eladni egy embernek, az is sok milliós növekedést tud jelenteni.

A népesség arányában nagyon kevés kínai beszél idegen nyelveket. Ez kulturálisan is elzárja őket a világtól. Esélyük se nagyon van a sajátjukon kívül más kultúrával megismerkedni, más országok szoftvereit, média tartalmait használni. Erre mesterséges korlátozásokkal, pl. a nagy kínai tűzfallal még rá is erősítenek, hogy a nemzetközi szoftvereket, rendszereket a kínaiak ne tudják elérni, használni. Ez számtalan lehetőséget teremt rá, hogy bármilyen technológiából sajátot fejlesszenek a világban mások által használtak helyett, amik Kínán belül milliárdos felhasználóbázissal rendelkeznek, de Kínán kívülről is nagyon sokan használják őket a máshol élő kínaiak is, meg a kínaiakkal üzletelni akaró, nekik reklámozni próbáló cégek is. Ezzel a neten is hatalmas piacot és rengeteg lehetőséget teremtenek - amikbe persze az állam mindbe beleépíti a saját kiskapuit a társadalom megfigyelésére, ellenőrzésére, tartalmak cenzúrázására is.

Tudatosan korlátozzák a külföldi filmek hozzáférhetőségét. Szigorú kvótáik vannak, hogy mennyi külföldi filmet vetíthetnek a mozikban, tévékben - pont ezért van egyre több Hollywoodi filmben kínai szereplő, helyszín, kínai koprodukciós filmstúdió, vagy egyéb kínai kötődés, mert így jobb esélyeik vannak rá, hogy Kínában is lehessen vetíteni őket, mint ha semmi kínai kötődése nincs a filmnek.

A külföldi cégeket csak komoly korlátozásokkal engedik az országban működni. Pl. Informatikai cégeknek helyi szervereket kell üzemeltetniük, hogy az állam hozzá tudjon férni a kínai felhasználók adataihoz a saját megfigyelési és egyéb céljaik szerint, de az egyéb informaitkai technológiákhoz is könnyebben hozzá tudnak így jutni saját fejlesztés nélkül.

A kínában működő külföldi cégeknek közös vállalatokat kell létrehozniuk, így a kínai állam is tulajdonos lesz a helyi cégben. Így az állam hozzá tud férni a külföldi cégek technológiáihoz, tudásához, amiket aztán más kínai cégekben is hasznosítanak versenyezve a piacon a külföldi céggel, amelyiktől megszerezték. Általában arra használják, hogy míg a külföldi cég olcsón gyárt drága nyugati termékeket első sorban a nyugati piacokra, meg a kínai luxus kategóriába, addig a kínai cégek ugyanazokra a technológiákra alapozva számunkra ismeretlen márkákkal szolgálják ki a helyi szegényebb rétegeket jóval olcsóbban.

Kínában rengeteg Európában teljesen ismeretlen márka és cég működik. Amik a kínai piacon leginkább versenyképesek, azokat aztán időnként kiengedik a világpiacra is és egyre versenyképesebbek a nyugati, meg más ázsiai márkákkal szemben is. Így jelent meg a nyugati piacokon a Huawei, Xiaomi, Dji, Yongnuo, Feiyutech és sok más márka is. Az autógyártásban is ugyanez megy, ami más technikai iparokban már lezajlott. A BYD, Geely és egyéb márkák is egyre inkább kezdenek komoly piaci részesedéseket szerezni és egyre több ilyen márka kezd kinőni - illetve az egyre nagyobb hozzáférhető tőke miatt elkezdik sorra felvásárolni a hagyományos nyugati márkákat is, miután anyagilag sikerült őket kellően sarokba szorítaniuk.