Nem lett volna jobb az ukránoknak a háború elején 2 területet elveszíteni a mostani 4 helyett?

Most sincs olyan alkupozícióban az orosz fél, hogy a két határmenti területnél többet kérjen. Ez a legősibb taktika, avagy mindig kezdj teljesíthetetlen ajánlattal, hogy majd legyen miből lefele alkudni.

A kérdésre: nem lett volna, pont ez a lényeg. Ez egy olyan folyamat, ahol tapogatóznak, meddig mehetnek el az oroszok. A Putyin-féle vezetéssel kockázatos alkudozni, minden nem feltétlen tartják tiszteletben a megállapodásokat.

Először is, a háború elején Putyin nemcsak azt a két megyét akarta. Az a két megye már korábban sem képezte Ukrajna integráns részét, putyinista bábkormányok működtek ott. Továbbra sem világos, hogy Putyinnak mégis mi célja volt a háborúval (ő erről kb. minden héten mást mondott, egyszer a donyecki, luhanszki népköztársaságok megvédését, másszor Ukrajna nácítlanítását, harmadszorra Ukrajna semlegességének garantálását, negyedszer tudom is én, kritikusai szerint a belső problémákról akarta elterelni a figyelmet azzal, hogy sikeres hódítóként tűnik fel; nem tudni kinek van igaza, de az tény, hogy a kritikusai végig erről beszéltek, Putyin minden héten új célt jelölt meg). De egészen biztosan nem az a két megye kellett neki, mert azok lényegében megvoltak, meg ha tényleg csak annyi kellett, akkor mit kerestek az orosz csapatok Harkivnál, Herszonnál, Kijevnél?! Sőt, még Ogyesszát is érte támadás.

Másrészt Putyin a külpolitikai téren az utóbbi évtizedben egyre megbízhatatlanabb lett. Ígér valamit, aztán két év múlva minden máshogy van. Vele nem működik, hogy odaadod neki a két megyét, aztán békén hagy. És ezt mára a térségben mindenki megtanulta. Odaadod a két megyét, aztán némi szünet után majd követelőzik tovább. Az egész világ eléggé elnézte neki a Krímet, csak nyugodjon már le végre. Mit ért vele? Amikor Putyin újra megéhezett, ment tovább. Most volt az a pont, hogy Ukrajna és a komplett nyugat azt mondta, hogy ebből elég volt.

Nem mert szeretnek szivni ahigy a főnökük:

[link]