A hidegháborúban miért hitték azt egymásról hogy a másik támadást akar?

Mert a gazdaságot a fegyverkezés pörgette és kellett az indok, hogy miért költenek brutális összegeket fegyverkezésre, amikor annak jobb helye is lett volna. Meg persze azért volt valós veszélye is annak, hogy egyszer valakinél elgurul a gyógyszer. Azért a ruszki vezetők nem éppen a legintelligensebb emberkék voltak, ott fanatizmus alapján kerültek az emberek a helyükre és sokuk tanulatlan paraszt volt.

Akkoriban mindkét fél azt hitte a másikról, hogy támadni akar, nem csak a szovjetek részéről, akkor az amerikaiak is nagy hangsúlyt fektettek pl.: a testnevelésre, ha hadba kell vonulni, akkor az amerikai nép elég edzett legyen ehhez.

Mindkettő rettegett a másiktól. Volt is meglepetés belőle ("ezek ugyanúgy félnek tőlünk, mint mi tőlük"). A politika vastagon benne volt, sokan "éltek" a hidegháborús paranoiából, de még egy dolog, ami miatt, mondjuk úgy, nem volt nehéz rezonálni az átlagember félelmeire. A nukleáris hadviselés a kor színvonalán egy az egyben támadó volt. Igazán nem lehetett egy rakéta ellen védekezni. Még ha ki is üríted a területet, és annyi embert nem kap el, a város évtizedekre lakhatatlan lesz. Vagyis, aki először megnyomja a gombot, nyer. A nyer nyilván viszonylagos, mert válaszcsapást egy idő után tengerről is lehetett indítani, de volt olyan nyilatkozat, hogy "ha a végén egy orosz marad, és két amerikai, akkor nyertünk". Jobban belegondolva, kisebb csoda, hogy megúsztuk.