Mennyi esélyt adnátok annak, hogy a két korea valaha újraegyesül?

rettentő teher lenne a másik kóreának az a sok millió elbutított műveletlen személy.

De észak kórea kb ugyanaz mint ukrajna.

Ütköző zóna a demokrácia és a civilizáltság köz, amit a határos antidemokratikus ország tűzzel vassal elítél.

Az ukránok annyival vannak beljebb, hogy van internet így tudnak a világ valós eseményeiről a világról és mo még be is engedi őket.

#4

Vladra gondolsz? Az tényleg egy pszichopata 🤡.

Pár éve még az volt a kérdés, hogy Kuba megváltozik-e valaha vagy marad az egyetlen szocialista az Amerikai kontinensen, meg el se tudta senki képzelni, hogy Kínában beindul a gazdasági növekedés és mint gazdasági nagyhatalom veszi át a világban a vezető szerepet.

Aztán tessék, itt van mindkettő elérhető közelségben.

Ez egy többismeretlenes egyenlet igazából.

Probléma 1: Észak-Korea kínai befolyás alatt, Dél-Korea pedig amerikai befolyás alatt van. A két birodalom a koreai félszigetet egyfajta geopolitikai csatatérként használja fel, ezáltal stratégiai szempontból kiemelkedően fontos, hogy a két ország külön maradjon. Arra az esély, hogy Kína hagyja, hogy a két ország amerikai befolyás alatt egyesüljön, gyakorlatilag nulla. Az egyetlen potenciális lehetőség tehát az, hogy Dél-Korea beleesik a kínai érdekszférába, ami meg sem az USA-nak, sem Japánnak, sem Ausztráliának nem áll érdekében.

Probléma 2: a két ország között óriási vagyoni különbségek vannak. Észak-Koreában mindennapos az éhezés, a lakosság 90%-a teljesen nincstelen, az ipar és a mezőgazdaság a béka segge alatt van, szolgáltatási, informatikai szektorokról nem is beszélhetünk, mert nincsenek. A gazdaság tervgazdálkodás alapján működik. Ezzel ellentétben Dél-Korea a világ egyik leggazdagabb, és legkapitalistább országa, sajátos, kapitalista problémákkal (pl. a kiugróan széles társadalmi olló, a magas öngyilkossági ráta, az ingatlanpiac diszfuncionalitása, stb.). Dél-Koreában, ellentétben a legtöbb nyugati országgal, nincs egy rendes jóléti állam, és az állam erősen korporatista. Az ilyen államok általában egyáltalán nem képesek a szegényebb rétegek felzárkóztatására.

Ha a két ország északi vezetés alatt egyesül, a tervgazdálkodás miatt valószínűleg a teljes déli gazdaság rövid időn belül a totális összeomlás szélére kerül. Ha déli vezetés alá kerül az egyesült Korea, akkor pedig hirtelen 25 millió mélyszegénységben élő, képzetlen, nincstelen állampolgárt kellene felzárkóztatnia az államnak, nem beszélve arról, hogy valamit kezdeni kell az északi ipari lemaradással is, egy olyan államberendezkedéssel, ami erre alapjaiban véve teljesen keptelen.

Probléma 3: mindkét állam rendszere viszonylag ingatag lábakon áll.

Észak-Koreában mindig, amikor meghal az aktuális Kedves Vezető, egy több hónapos politikai krízis veszi kezdetét. Amikor meghalt Kim Ir-szen, a fia, Kim Dzsong-il politikai pozíciója egyáltalán nem volt annyira betonbiztos, mind apjáé, és évekbe került, mire sikerült újra kisajátítani az állam, a párt, és a katonaság feletti uralmat. Ugyanez történt Kim Dzsong-il halála után az ő fiával, Kim Dzsong-unnal is. Egyáltalán nem kizárt, hogy az elkövetkezendő években, évtizedekben ismét hasonló hatalmi krízis veszi kezdetét, aminek a kimenetele egyáltalán nem előrelátható. Lehet itt még katonai diktatúra, részleges demokratizáció/liberalizáció (dengista receptre), radikálisabb diktatúra, gyakorlatilag minden.

Dél-Koreában gyakorlatilag pár évtizedenként teljesen megváltozik az állam szerkezete: volt ott már amerikai bábállam, autoriter féldiktatúra, rövidéletű liberális demokrácia, katonai diktatúra, majd papíron civil féldiktatúra egy kis katonai juntával, aztán egy klasszikus autoriter diktatúra, aztán pártállam, aztán egy kis demokratizáció, de a diktátort megtartották, aztán leváltották és bebörtönözték, kb 20 évnyi viszonylag normális demokrácia, aztán az első női elnök megpróbált visszatérni a féldiktatúrához, ebbe belebukott, aztán most újra demokrácia van. A történelmi minta azt mutatja, hogy délen is rengeteg minden változhat, nem zárható ki, hogy kialakul egy újabb totalitárius állam.

Röviden: szerintem nem nagyon lehet itt semmit jósolgatni. Mind a geopolitikai, mindpedig a két ország belpolitikai helyzete egyszerűen annyira instabil, hogy konkrétan bármi történhet.

Én a távolabbi jövőben látok csak rá esélyt.

Először is ehhez északon a Kim dinasztiának bukni kell. És ehhez pedig kell, hogy Kína ne segítse ki őket mindig.

A másik, hogy a két ország közti különbség százszorosa az NSZK-NDK külömbségnek. Ezt Délnek be kéne vállalni, hogy Észak átmenetileg lehúzza őt gazdaságilag. Bár annyi előny ebbe azért van, hogy olcsó munkaerőnek tudják használni az északi lakosságot a déli ipari multik.